Abafáy Gusztáv

oldal nyomtatása Share

Abafáy Gusztáv, családi nevén Öffenberger (Budapest, 1901. szept. 12. – Landshut, 1995. március 2.) – irodalomtörténész. Középiskolát Brassóban végzett. Budapesten hallgatott jogot. Brassóban volt magántisztviselő, kritikái, publicisztikai írásai 1935-től a Brassói Lapok, Erdélyi Helikon, Pásztortűz, Független Újság hasábjain jelentek meg. 1937-ben Jancsó Elemérrel és Szemlér Ferenccel közösen szerkeszti az Új Erdélyi Antológia c. kiadványt. 1947-től újságíró Marosvásárhelyen, majd a bukaresti Állami Könyvkiadó magyar szerkesztőségének első főszerkesztője, 1948-tól előadótanár a Bolyai Tudományegyetemen, 1951-től Kolozsvárt akadémiai könyvtáros, majd tudományos főkutató 1966-ig, nyugalomba vonulásáig. A Kemény Zsigmond Társaság tagja, a NyIrK szerkesztője és munkatársa. Adatgyűjtő és bibliográfusi munkájával hozzájárult a romániai magyar próza történetének, így Nagy István pályájának és műveinek ismeretéhez, a Bolyaiak hagyatékának feltárásához s az Arany-kutatáshoz; a kolozsvári főiskolai színjátszás számára színpadra alkalmazta Bolyai Farkas A párisi per c. drámáját. 

Munkái: Kovács György írói útja (a Kacsó Sándorral és Sőni Pállal közös Három portré c. kötetben, Kv. 1963); Asztalos István műveinek bibliográfiája (Bonyháti Jolánnal, Izsák József monográfiájának függeléke, 1967).