Ferenczi Gyula (1981 • 2018)

oldal nyomtatása Share

Ferenczi Gyula (Torda, 1934. ápr. 2.) – egyetemi docens, pedagógiai szakíró. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem pedagógia-lélektan szakán végez 1956-ban, 1972-ben szerez doktorátust. 1956-58-ban KISZ-aktivista. 1958-től a Bolyai, majd a BBTE gyakornoka, tanársegésje, adjunktusa, docense. Kutatási területe a nevelés elmélete és gyakorlata.

Megközelítőleg 200 tanulmány szerzője, cikkeket, tanulmányokat közölt hazai kötetekben és folyiratokban, valamint magyarországi szaklapokban.

 

Munkái

Korszerű oktatáselmélet – rendszerelméleti didaktika (Kv., 1980.); Comenius oktatáselmélete és a rendszerelméleti didaktika alapvető paradigmái (tássz. Sárospatak, 1994.); A pedagógia tudományelméleti alapjai (Kv., 1996.; jav. 1997.); Oktatáselmélet és oktatásstratégia (Kv., 1996.); Oktatástechnológia és oktatásszervezés (Kv., 1997.)

 

Gyűjteményes kötetekben

Comeniustól a reformpedagógiáig. Iskolakultúra, Bp., 1994/20.