Ferenczi István (1981 • 2018)

oldal nyomtatása Share

Ferenczi István (Kolozsvár, 1921. ápr. 15.) régész. ~ Sándor fia, ~ Géza bátyja. A kolozsvári ref. kollégium elvégzése után a Bolyai Tudományegyetemen nyert történelem-földrajz szakos tanári képesítést. Előbb tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen s egy időben a Kolozsvári Történeti Intézetben dolgozik, majd 1963-tól a Kolozsvári Történeti Múzeum osztályvezetője. Első írása a Székelységben jelent meg (1939), szakmunkásságának eredményeit az *Erdélyi Múzeum hasábjain kezdte közzétenni (1941-43). Kutatásairól magyar, román, német, olasz, angol, francia folyóiratokban számol be, az Acta Musei Napocensis, Apulum, Crisia, Dacia, Tibiscus, Sargetia helytörténeti folyóiratok, a Fasti Archaeologici, Revista Muzeelor şi Monumentelor munkatársa; különösen Kolozs megye, a Csíki-medence, a Nagy-Küküllő, Homoród völgye és Hunyad megye régészeti feltárásában s a limes-kutatásban szerzett tudományos érdemeket. A tihói római táborról szóló tanulmányát a Kelemen-emlékkönyvben (1957) közölte.

Szerkesztésében jelent meg Julius E. Lips A dolgok eredete c. munkájának magyar fordítása (1958). Népszerűsítő cikkeit közli az Igazság, a *Művelődés munkatársa. A László király korabeli védvonalra vonatkozó megállapításait öccsével együtt a Korunkban hozta nyilvánosságra (Székelyföldi gyepűk, 1972/2). Bögöz községnek és nevének eredetével a Székelykeresztúri Múzeum emlékkönyvében (1974) foglalkozik, s öccsével közösen ír átfogó tanulmányt a magyar rovásírásos emlékekről (Művelődéstörténeti tanulmányok, 1979).

Önálló kötetei: Régészeti megfigyelések a Limes Dacicus észak-nyugati szakaszán (ETF 129. Kv. 1941); Csíkkarcfalvi régiségek (ETF 165. Kv. 1943); Micia (Oct. Floca és L. Mărghitan társszerzőkkel, román nyelven, Déva 1970).



Ferenczi István (Kolozsvár, 1921. ápr. 15. – 2000. máj. 8., Kolozsvár) régész. Ferenczi Sándor fia, Ferenczi Géza bátyja. A kolozsvári református kollégium elvégzése után a Bolyai Tudományegyetemen nyert történelem-földrajz szakos tanári képesítést. Előbb tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen s egy időben a Kolozsvári Történeti Intézetben dolgozik, majd 1963-tól a Kolozsvári Történeti Múzeum osztályvezetője. Első írása a Székelységben jelent meg (1939), szakmunkásságának eredményeit az Erdélyi Múzeum hasábjain kezdte közzétenni (1941–43). Kutatásairól magyar, román, német, olasz, angol, francia folyóiratokban számol be, az Acta Musei Napocensis, Apulum, Crisia, Dacia, Tibiscus, Sargetia helytörténeti folyóiratok, a Fasti Archaeologici, Revista Muzeelor şi Monumentelor munkatársa; különösen Kolozs megye, a Csíki-medence, a Nagy-Küküllő, Homoród völgye és Hunyad megye régészeti feltárásában s a limes-kutatásban szerzett tudományos érdemeket. A tihói római táborról szóló tanulmányát a Kelemen-emlékkönyvben (1957) közölte.

Szerkesztésében jelent meg Julius E. Lips A dolgok eredete c. munkájának magyar fordítása (1958). Népszerűsítő cikkeit közli az Igazság, a Művelődés munkatársa. A László király korabeli védvonalra vonatkozó megállapításait öccsével együtt a Korunkban hozta nyilvánosságra (Székelyföldi gyepűk, 1972/2). Bögöz községnek és nevének eredetével a Székelykeresztúri Múzeum emlékkönyvében (1974) foglalkozik, s öccsével közösen ír átfogó tanulmányt a magyar rovásírásos emlékekről (Művelődéstörténeti tanulmányok, 1979).

 

Díjak: Érdemes muzeológus (1993); a Pécsi Tudományegyetem díszdoktora (1996)

Tagság: az (újonnan indult) Erdélyi Múzeum-Egyesület alapító tagja; Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (alapító tag); Zürichi Magyar Történelmi Egyesület (alapító tag); Romániai Ókortudományi Társaság; Gaál Mózes Közművelődési Egylet (Barót)

 

Önálló kötetei

Régészeti megfigyelések a Limes Dacicus észak-nyugati szakaszán (ETF 129. Kv., 1941.); Csíkkarcfalvi régiségek (ETF 165. Kv., 1943.); Micia (Oct. Floca és L. Mărghitan társszerzőkkel, román nyelven. Déva, 1970.); Sóvidéki várainkról (Korond, 1994. Ser. Hazanéző könyvek 5.); Adatok a nagyfejedelemség kori kelet-magyarországi védelmi rendszer ismeretéhez (Szudvh., 2000.); Adatok Északkelet-Erdély középkor-kezdeti magyar települési képéhez (gond. és közzéteszi Ferenczi Géza és Hubbes Éva. Szudvh., 2003.)

 

Irodalom

Ferenczi Géza és Hubbes Éva: DR. S.C. et H.C. Ferenczi István bibliográfiája, róla szóló irodalom, önéletírásai (1939–2006) – Vincze Zoltán: Régészsors Erdélyben. Erdélyi Múzeum, 62. kötet, 2000/3-4.