Ferenczi Sándor

oldal nyomtatása Share

Ferenczi Sándor (Alsójára, 1901. aug. 7. 1945. márc. 29., Sopron) természettudományi szakíró, szerkesztő. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte, Szegeden szerzett doktorátust. Nyomtatásban megjelent disszertációja: A madarak öregkortól eltérő tollszínezete atavisztikus jelenség-e, avagy a környezet hatásának tulajdonítható? (Szeged 1931). 1924-től tanár a kolozsvári unitárius kollégiumban, közben a Ferdinand Egyetem állattani intézetének munkatársa (1925-28), szerkeszti az *Erdélyi Kárpát-Egyesület lapját, az *Erdélyt (1933-35), munkatársa számos folyóiratnak és napilapnak. A földművelésügyi minisztérium megbízásából *erdélyrészi ornitológus, az *EKE képviselője a romániai Természetvédő Egyesületben, az országos Természetvédő Bizottság alelnöke. 1940-től a máramarosszigeti főgimnázium igazgatója.

*Erdély viperáiról írt tanulmánya (1932), az EME vándorgyűlésein tartott előadása *Erdély kihalt és kihalóban levő emlősállatairól (1933) s a kolumbácsi légyrajokról *Erdély nyugati részén (1934), cikke Brassairól mint természettudósról a Keresztény Magvetőben (1934) és a természettudományi szertárak kezeléséről az *Erdélyi Iskolában (1943) különnyomatban is megjelent. Általános érdekű könyvecskéje: Kolozsvári útmutató (Kv. 1941). A katonai szolgálat megtagadása miatt nyilas tábori csendőrök agyonlőtték. Mint nevelő és természetjáró több nemzedékre hatott; az írók közül tanítványa, *Létay Lajos emlékezik vissza rá hálával.

Létay Lajos: Léptem-igazító. *Utunk 1969/42; újraközölve A költészet útjain, Kv. 1971. 236.