filozófiai irodalom

oldal nyomtatása Share

filozófiai irodalom indulását és kibontakozását a romániai magyar szellemi életben nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a filozófiát művelő intézményi keretek felső fokon a felszabadulásig terjedő időszakban szinte kizárólag az egyes felekezetek teológiai fakultásain léteztek. Így a ~ nálunk kezdetben jórészt vallásfilozófiai, teológiai jellegű volt. Az írásbeli formát öltött hazai magyar nyelvű filozófián belül viszont a két világháború között sok árnyalat, számos álláspont jelentkezett. Megtaláljuk a nyíltan antikommunista nézetektől kezdve a bigott vallásosság hirdetésén vagy az "istenkeresés"-en, a keleti vallásokkal való kacérkodáson át egészen a durva, mechanikus társadalmi determináltság hangsúlyozásáig (ilyen *Ligeti Sándor főleg Spencertől ihletődő elmélete) a legkülönbözőbb forrásokból merítő burzsoá nézeteket, amelyekkel nemcsak a marxista baloldal állt szembe, hanem sok vonatkozásban az osztálytartalmában ugyan szintén polgári, de minden idealizmus ellenére becsülendően útkereső, esetenként a demokratikus, népi-plebejus magatartásig eljutó bölcselkedés is. Ez a sokirányú tájékozódás azonban ritkán eredményezett magvas filozófiai tanulmányokat, inkább csak a válságba jutott liberális, felvilágosult polgárság értékkeresésének, az értelmiség tapogatózásainak jele volt.

A magyar polgári filozófia hagyományai közül különösen a fichteánus Böhm Károly (1846-1911) kolozsvári egyetemi tanár tanítása élt tovább, s a Böhm-tanítvány Bartók György érdeklődése Kant iránt a 20-as években az EME keretében is hangot kapott.

A társadalmi gyökereiben polgári ~ egyik kiemelkedő hazai képviselője *Tavaszy Sándor ref. teológiai tanár volt, aki a német filozófiából ihletődve főleg vallásfilozófiát művelt, fogékony volt az etika iránt, s az egyetemes filozófiai gondolkodás nagyjainak hatása alatt állt. A 30-as évek kezdetén támadta a marxista filozófia egyes tételeit (A szociális és gazdasági törekvések theológiai-ethikai megítélése, Kv. 1931), ugyanakkor az egzisztencializmus első hazai terjesztői közé tartozott (A lét és valóság, Kv. 1933; Az egzisztencializmus filozófiájának alapproblémái, Kv. 1933), de a fasizmus előretörésekor, a II. világháború küszöbén eljutott a fajelmélet evangéliumi alapról való elítéléséhez (Az ethika mai kérdései, Kv. 1939).

Varga Béla, a későbbi unitárius püspök, aki még az I. világháború előtt Böhm Károly és Bartók György értékelméletének jegyeit magán viselő axiológiai, logikai munkákat közölt, számos filozófiai tanulmányt jelentetett meg (Gondolatok a neveléstan értékelméleti megalapozásához, Szeged 1922; A mai közszellem pszichológiája, Kv. 1928; Az individualitás kérdése, ETF 46. Kv. 1932). Elméleti eszmefuttatásai kapcsolódtak a kor valóságához, munkáiból kicsengett az is, hogy a romániai magyarságnak az individuumok kollektivitásának a nagyobb egységbe, a romániai állam- és jogrendbe szervesen beépülve kollektív individuumként kell léteznie, s ennek az individualitásnak a közszellemben kell megnyilvánulnia. A filozófia egyetemes kérdéseit időtállóan taglalta. Ő eddig az egyetlen olyan két világháború közti hazai magyar bölcselő, akinek munkáiból válogatás jelent meg a felszabadulás után (Varga Béla: Bölcseleti írások. Téka 1979).

A katolikus szárny főleg Aquinói Tamás eszméinek újjáélesztésén munkálkodott, így neotomista hangvételű írásai jelentek meg Hirschler Józsefnek; ennek a vonalnak azonban nem voltak nagyságrendben Tavaszyhoz vagy Vargához mérhető filozófus egyéniségei.

A két világháború közötti romániai magyar filozófiai gondolkodásban a Varga- vagy Tavaszy-féle szakbölcseleti értekezések inkább kivételszámba mentek, bölcseleti mag rendszerint a nem kizárólagosan filozófiai arcélű közleményekben, esszékben, a nemzetiségi közösség társadalmi, etikai, szellemi valóságát érintő sorsproblémák tárgyalásakor jelentkezett. Ez a jelenség egyebek között a kisebbségi szellemi élet és intézményiség szükségképpen kevésbé tagolt jellegéből eredt. Jól igazolja mindezt az, hogy *Makkai Sándor könyvei (Magyar fa sorsa, Kv. 1927; Magunk revíziója, Kv. 1931), valamint a körülöttük kibontakozott eszmei összecsapások bölcseleti mondanivalóval is telítődtek: Ady Endre sorslátásának értékelésekor a társadalmi meghatározottságot különbözőképpen megközelítő filozófiai eszmék ütköztek össze.

A 20-as és 30-as évek polgári-kispolgári ~ma bár szorosan kapcsolódott a nemzetiségi sorskérdésekhez tematikájában, témakezelésében közel állt nemcsak a korabeli magyarországi, hanem az akkori román filozófiához is. A párhuzamosságon túl nemegyszer még az egymásra hatást is ki lehet mutatni. Így a társadalombölcseleti alapzatra épülő Gusti-féle szociológiai iskola erőteljes befolyást gyakorolt a romániai magyar faluszociológiára, mindenekelőtt a Szabó Dezső-féle romantikus parasztszemléletet befogadó *Erdélyi Fiatalok munkásságára, de a monografikus vizsgálódással összevágó törekvések jelentkeztek a Gusti-hatást asszimiláló magyarországi faluláttatásban is.

Az egykorú ~ban a legkülönbözőbb eszmei ihletést fedezhetjük fel. Dilthey, Bergson, Spencer, Kierkegaard hatása ugyanúgy kimutatható benne, mint a pozitivizmusnak, a szociáldarwinizmusnak, a társadalmi organicizmusnak a jelenléte. A hatások gyakran eklektikusan keveredtek. Nem hiányzott a specifikum hangsúlyozásának a *transzilvanizmus nak filozófiai alátámasztása sem. A számos eszmei hatás nem termelt ki áramlatokat, követőket vagy iskolákat, irányzatról csak a *Korunk marxista hangvételével kapcsolatban szólhatunk. A polgári-kispolgári filozófiában azonban a baloldal megtalálta azokat a gondolkodókat, akiket szellemi útitársnak tekintett, sőt a demokratizmus, a nemzetiség védelmének és társadalmi fejlesztésének, a román-magyar testvériségnek az eszméje, a fasizmus- és háborúellenesség szövetségesévé is tehette őket. Ebben az időben az osztályszempontok érvényesítésére a bölcselkedésben, a társadalomszemléletben szűk lehetőségek mutatkoztak. Említésre méltó e tekintetben Mikó Imrének ugyancsak nem a filozófiai szaktanulmányok közé tartozó munkája (Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Kv. 1932), amely a szerző filozófiai műveltsége folytán a tárgyát bölcseletileg is megvilágítja, a korabeli közleményekhez viszonyítva letisztultan mutatja be az osztálydetermináltság és a nemzetiségi sors viszonyát.

A proletariátus osztályalapján álló marxista filozófia alkotóműhelye, e bölcselet propagálásának fő orgánuma a *Korunk (1926-40) volt. E folyóirat szinte egyedüli lehetőséget nyújtott arra, hogy elmélyültebb filozófiai értekezések formájában ismerjék meg az olvasók a marxi-lenini bölcseletet. Számos bölcseleti telítettségű írás jelent meg a lapban, sok olyan, amely a maga idejében a maximumot jelentette, ameddig a felszabadulás előtt hazánkban a marxista filozófia művelésében el lehetett jutni. A *Korunk filozófiai tematikája sokrétű volt, a szó szűk értelmében vett bölcseleti kérdésektől a filozófiával csak érintkező, távolabbi területekig terjedt. A főbb témakörök a következők voltak:

1. A marxista filozófia elméleti problémái. Ide sorolhatjuk Mód Aladár lételméleti értekezéseit, Jeszenszky Eriknek (Molnár Erik) a determinizmus kategóriáival a szükségszerűséggel és véletlennel , valamint az ellentétekkel foglalkozó írásait, Lukács György esztétikai, irodalomelméleti írásait.

2. A szaktudományok filozófiai vonatkozásai. Ilyen *természetű József Attilának és Totis Bélának a *természettudomány és a marxizmus viszonyára vonatkozó értekezése, Carl Nilesnek a darwinizmus világnézeti vetületével, Szerb Györgynek (György Mátyás) általában a fizikával, de különösképpen az einsteini relativitáselmélettel, Elekes Miklósnak Pavlov reflexelméletével foglalkozó cikke, Neufeld Bélának és Kahána Ernőnek a freudizmusról, adlerizmusról szóló írása.

3. A filozófia történetét és egyes bölcselőket értékelő írások, beleértve a hazai filozófiaiszociológiai gondolkodás elemzését. Ide tartoznak *Gaál Gábornak Spinozáról írt, majd a szovjet filozófiát tárgyaló közleményei, Csehi Gyulának Dobrogeanu-Ghereával foglalkozó írásai, Györkös Ferenc, Komlós Aladár és Sándor Pál Spengler-elemzései, Márk Viktor Hegellel foglalkozó cikke, Peéry Rezsőnek a marxizmus keletkezéstörténetét fejtegető írása, valamint a prágai nemzetközi filozófuskongresszust értékelő írások F. J. Jaroslav (Fedor János) és *Turnowsky Sándor tollából.

4. Egyes társadalmi jelenségek, problémák filozófiai vizsgálata. Ilyenek *Gáll Ernőnek a fasiszta ideológiát és a háború előkészítését leleplező cikkei, Bányai Lászlónak a Duna-medencei antifasiszta összefogást elméletileg alátámasztó írásai, valamint a tőkés gazdasági válság kérdése körül kialakult elméleti viták.

5. Filozófiai-szociológiai írások, mint Neufeld Béla cikkei a neurózis, a lelki élet szociológiai megközelítéséről, Doktor Sándornak az orvostudomány szociológiai vonatkozásait jellemző, valamint Bányai Imrének a Gusti-féle monografikus iskolát felmérő tanulmánya, a Rădulescu-Motru nevével jegyzett romanizmus értékelése, *Kovács Katona Jenő értekezése az erdélyi falukutatásról.

6. *Művészetfilozófiai és esztétikai munkák. Ezek között központi helyet foglaltak el *Gaál Gábornak és Csehi Gyulának az egyes irodalmi jelenségekkel kapcsolatos elemzései, Lukács Györgynek a művészi alkotás módszereiről, Petőfi, Ady költészetéről írt tanulmányai. Ide sorolhatjuk Miron R. Paraschivescu írását az egykorú román *művészeti és irodalmi életről, Kovács Károly (Fedor János) elemzését a materialista esztétikai törekvésekről és Forbáth Imre fejtegetéseit a tudomány és *művészet viszonyáról.

A felszabadulás után a KRP kolozsvári propagandaosztályának kiadásában jelennek meg az első marxi-engelsi szövegek, köztük olyanok is, amelyekben filozófiai mondanivaló van. Így 1945-ben kiadták Marx és Engels 1942-ben oroszul megjelent és kommentált A reakciós poroszságról c. szövegválogatását magyar fordításban. A *Jordáky Lajos szerkesztésében megindult *Marx-Engels Könyvtár ugyancsak közölt filozofikus tartalmú szövegeket, így 1945-ben Engels A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig c. művét. A marxista bölcseleti irodalomnak a felszabadulást követő első kiadványai közé sorolhatjuk a Bolyai Tudományegyetem Társadalomtudományi Intézetének *Jordáky Lajos szerkesztésében megjelent füzeteit is (Társadalomtudomány és politika. Kv. 1946; Társadalomtudomány. Kv. 1946; Társadalomtudományi kérdések. *Kézirat gyanánt, Kv. 1947).

Döntő fordulatot hozott, hogy a Bolyai Tudományegyetemen kedvező keret létesült. Kőnyomatos egyetemi jegyzet formájában kiadták *Gaál Gábor egyetemi kollégiumainak anyagát (Marxizmus, A bölcselettörténet rövid vázlata, Bevezetés a társadalomtudományba, Bevezetés a filozófiába, A marxizmus története, A fiatal Marx, A társadalom). Később az egyetem dialektikus materializmus tanszékének gondozásában megjelent a Filozófiai tanulmányok (1957) c. kötet, amely a marxista filozófia és a szaktudományok általános elméleti kérdéseit, valamint társadalomtudományi, filozófiatörténeti problémákat elemző munkákat tartalmazott. A Studia Universitatis Babeş-Bolyai, az 1959-ben egyesült két kolozsvári egyetem szakosított folyóirata számos filozófiai tanulmányt közöl magyarul.

A kibontakozó ~ban fontos szerepet töltött be a hazai bölcselet múltjának marxista felmérése és az értékek gyümölcsöztetése. Szöveggyűjtemények jelennek meg a XVIII. és XIX. századbeli erdélyi magyar bölcselők írásaiból: Mentovich Ferenc (1952), Kiss Mihály (1953), *Parádi Kálmán (1954) materialista írásaiból *Hajós József, Sámi László szabadelvű politika-történeti írásaiból (1955) Hajós és Darabán József, *Lechner Károly élet- és lélektani munkáiból (1956) *Balázs Sándor és *Spielmann József válogatásában és bevezető tanulmányával jelent meg egy-egy kötet. Ebbe a kérdéskörbe vág *Gáll Ernő könyve is (A romániai polgári szociológia, 1958). Az egyetemes filozófiatörténet klasszikus alkotásait magyar fordításban adta ki az Állami Tudományos Könyvkiadó és a Tankönyvkiadó (Herakleitosz. *Bodor András és Szabó György fordításában, 1950; Epikuros, Lucretius. *Bodor András, Szabó György és *Kiss Géza fordításában, 1950; Morus, Bacon, Hobbes, Locke. *Bodor András fordításában, 1952; Spinoza. *Kiss Géza fordítása, 1953; Lucretius Carus: A dolgok *természetéről. *Kiss Géza bevezetésével és fordításában, 1957).

Az 1957-ben újraindult *Korunk tág lehetőséget nyújtott a hazai magyar filozófia írásbeli gazdagítására. A folyóirat témaköre széles sugarú: a párt politikájának, a szocialista építésnek, a nemzetközi életnek elméleti vonatkozásai, a dialektikus és történelmi materializmus általános elvi kérdései, a társadalomtudományok elméleti oldalai, a nemzetiségi lét és a román-magyar együttélés bölcseleti megvilágítása, az ember problematikája, a szociológia, etika, *művészetfilozófia, a múlt eszméinek értékelése egyaránt helyet kap a lap hasábjain. A folyóirat kitekintést nyújt a nemzetközi síkon megmutatkozó ideológiai konfrontációkra, s a termékeny dialógus jegyében, elvi alapon értékesít, illetve bírál filozófiai eszméket. Számos román szerző filozófiai tanulmányát közli magyarul. A *Korunk bölcseleti cikkírói között megtaláljuk Angi István, Aradi József, *Balázs Sándor, Bálintfi Ottó, Bretter György, Csehi Gyula, Egyed Péter, Fábián Ernő, *Gáll Ernő, Gáll János, *Hajós József, *Kallós Miklós, *Molnár Gusztáv, Nagy György, *Rácz Győző, *Roth Endre, Szegő Katalin, *Sztranyiczki Gábor, *Tamás Gáspár Miklós, *Tóth Imre, Tóth Sándor nevét. Filozófiai hangvételű cikkeket közöl A Hét, az *Igaz Szó és az *Utunk is; ez utóbbi lapban jelent meg *Aniszi Kálmán beszélgetése 12 romániai magyar filozófussal (kötetben: A filozófia műhelyében, 1979).

Az elvont, a tértől és időtől elszakított és megmerevített filozófiai tételek dogmatikus ismételgetésének bírálatával együtt határozott törekvésként jelentkezett a filozófia problematikájának hajlékony vizsgálata. A dokumentálódás lehetőségeinek kiszélesedése tágabb körű kitekintést biztosított a nemzetközi filozófiai irodalomba, bár ugyanakkor magában rejti az egyes filozófiai nézetek nem eléggé kritikus kezelésének a veszélyét. A marxista szövegeket mereven magyarázó dogmatizmussal szemben kibontakozott a bölcselet kérdéseinek önálló, egyéni elemzése, ami az egyes filozófiai kategóriák, elvek egyénieskedő értelmezése, a tartalmatlan spekulációk útvesztői ellenére konkrét, pozitív eredményekhez vezetett.

A 60-as évek végén és a 70-es években a romániai magyar ~ lendületes fejlődésnek indult. *Benkő Samu Bolyai-monográfiája (Bolyai János vallomásai, 1968), művelődéstörténeti dolgozatai (Sorsformáló értelem, 1971; A helyzettudat változásai, 1977), *Hajós József értékes munkája (Köteles Sámuel, 1969), *Tóth Imre tanulmányai és román nyelven megjelent könyve ("Ahile". Paradoxele eleate în fenomenologia spiritului, 1969), *Kallós Miklós (A politika-tudomány, 1975) és *Roth Endre (A sokdimenziós ember, 1975; A kreatív ember, 1978) munkái, valamint közösen írt etikai-axiológiai értekezésük (Axiologia és etika, 1970) és a történelmi materializmus alapproblémáit tárgyaló könyvük (A társadalmi rendszer, 1978), Bretter György tanulmányainak, esszéinek gyűjteménye (Vágyak, emberek, istenek, 1970; Párbeszéd a jelennel, 1973; Itt és mást, 1979), *Balázs Sándor munkái (Humor és filozófia, 1969; Az optimizmus védelmében, 1971; Elmélkedés a célszerűségről, 1972; A véletlen, 1974; A predesztináció, 1978; Itáliai úti filozófia, 1979), Tóth Sándor Gaál-monográfiája (G. G. Tanulmány *Gaál Gáborról, a *Korunk szerkesztőjéről, 1971) és Rólunk van szó (1980) c. kötetének Marx-tanulmányai, *Gáll Ernőnek a humanizmus kérdéseit elemző könyve (A humanizmus viszontagságai, 1972), Gramsci-válogatása (Antonio Gramsci: A gyakorlat filozófiája. Téka, 1974) és önismereti írásai (Tegnapi és mai önismeret, 1975, Pandora visszatérése, 1979), a *Rácz Győző *művészetfilozófiai tanulmányait, esszéit tartalmazó kötetek (Értelem és szépség, 1972; A lírától a metafizikáig, 1976), *Sztranyiczki Gábor munkái (Gondolatok az emberi célról, 1974; Determinizmus és emberi lét, 1979), a 15 szerző tanulmányát tartalmazó Látóhatár c. gyűjtemény (1973) ez a *termés jelzi a hazai magyar ~ témagazdagságát, marxista elkötelezettségét, eszmei értékeinek gyarapodását.

A fiatal nemzedék felzárkózását jelzi öt fiatal gondolkodó, *Ágoston Vilmos, Huszár Vilmos, *Molnár Gusztáv, *Szilágyi N. Sándor és *Tamás Gáspár Miklós Szövegek és körülmények c. tanulmánygyűjteménye (Bretter György bevezetésével, 1974) s egyes szerzőinek önálló jelentkezése a Forrás-sorozat új vonulataként *Tamás Gáspár Miklós (A teória esélyei, 1975), *Molnár Gusztáv (Az elmélet küszöbén, 1976), *Ágoston Vilmos (Humanizmus: ettől eddig? 1977) és *Szilágyi N. Sándor (Világunk, a nyelv, 1978) köteteivel.

(Ba. S.)

Tóth Sándor: A filozófia a *Korunkban. *Korunk 1967/2. *Gáll Ernő: Társadalomtudományi hagyományaink. *Korunk 1969/7; uő: Nemzet és nemzetiség szociológiai nézetben. *Korunk 1970/10. uő: Nélkülözhetetlen elmélet. *Korunk 1976/12. *Balázs Sándor: Sors és magatartás. *Korunk 1972/2. *Rácz Győző: Lehetséges metafizikák. *Igaz Szó 1973/ /6. Nagy György: Gondolat és funkció. *Korunk 1977/4.