Gagyi László (1991 • 2014)

oldal nyomtatása Share

Gagyi László (Fintaháza, 1910. jún. 22.) író. A lírai hangú próza jellegzetes képviselője a romániai magyar elbeszélő irodalomban. Mint vidéki tanítócsalád szülötte korán megismerkedik a parasztság és a falusi értelmiség életével, ez művészetének fő élményforrása. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban és Nagyenyeden végzi, itt szerez tanítói oklevelet 1929-ben. Egy ideig Illyefalván, Nagysajón, később Marosvásárhelyen tanítóskodik. A KZST tagja, a Pásztortűz, *Erdélyi Helikon, *Ifjú Erdély közli írásait. 1949-től kiadói lektor, majd az *Igaz Szó szerkesztője (195359) és könyvtáros. *A Hét, *Utunk, *Igaz Szó, Művelődés, Előre, Vörös Zászló, *Jóbarát munkatársa.

Irodalmi tevékenységét költői próbálkozásokkal kezdi a *Brassói Lapok és az *Ifjú Erdély diákmellékletében (1924), de érdeklődése csakhamar a próza, a novella felé fordul. Tizenkilenc éves, amikor Szomorúságok énekei címmel megjelenik első novelláskötete a sepsiszentgyörgyi Jókai-nyomda kiadásában (1929). Egykori kritikusa, *Jancsó Béla szerint "Még medrüket meg nem talált áradások ezek az írások [...], de nagy biztatásként már látszik belőlük: a szembenézés a mai élettel és annak problémáival." Ő is csatlakozik az *Erdélyi Fiatalok valóságkutató mozgalmához; cikkeket közöl a tanítóság helyzetéről és időszerű feladatairól, novellával szerepel az Új Arcvonal c. antológiában (1932). Egyik előadója a Vásárhelyi Találkozónak. 1938-tól részt vesz az *Erdélyi Helikon marosvécsi megbeszélésein.

Bánataratók c. első regénye (1934) még "Jókai és Szabó Dezső hatásának különös keveredése" (*Kovács János); túlteng benne a romantika és líraiság, a harsány verbalizmus és szónokias moralizálás, ami nagymértékben csökkenti a korabeli falura és a falusi értelmiség népmentő szerepére vonatkozó írói mondanivaló hitelét. Második regénye, A kiválasztottak (1938) már szervesen beletartozik *a népi írók második nemzedékének valóságfeltáró mozgalmába: romantikus túlzásai ellenére is lényegében reális, leleplező erejű képet nyújt a 30-as évek erdélyi falujáról s *a nép körében elterjedt szekták lélektorzító következményeiről. A 40-es évek elején írt egyes novelláiban (Májusi fagy, A cseléd, A sáska, Vadrózsa) a realista ábrázolás hagyományos útját követi, másokban pedig kissé Tamási Áronhoz hasonlóan mese és valóság, líra és epika sajátos ötvözetét teremti meg (Burkus háború, Szerelem). E törekvésének jelentős nagyepikai eredménye a Pillangó Zsuzsika c. regény (1941), addigi s egyben egész pályafutásának tartalom és forma tekintetében egyaránt legsikerültebb alkotása. "Levegője van regényének írja megjelenésekor Kovács György , valóban él benne a figurákon kívül maga a falu is, a regényszereplők életközössége; kibontakoznak a gondok, töprengések, melyek emésztik a falu életét, s kiválnak a könyvből azok a furcsa, elnyomorodott emberi jellemek, melyeket ez a gonosz paraszti sors nevelt." A regény komor hangulatvilága különösen a fiatal parasztlány reménytelen és tragikus szerelmének ábrázolásában *a népballadákra emlékeztet; bensőséges hangú előadásmódja éppúgy, mint nyelvének költőisége, az író legjobb művészi erényeiről tanúskodik. Ezeket az erényeket mint regényíró a felszabadulás után kevésbé tudja kamatoztatni (Fekete angyal, Tanárok), viszont két történelmi tárgyú regényével (A hadnagy esküje, A tábornok) ismét figyelemreméltót alkot.

Művészi tehetségének igazi területe ebben az időszakban mégsem a regény, hanem a novella; olyan írásai, mint az Ilvai pisztrángok, a Napfényes öböl, A tenger varázsa, jellegzetesen lírai-romantikus hangulati elemekben gazdag novellatermésének emlékezetes darabjai.

Kötetei: Szomorúságok énekei (novellák, Sepsiszentgyörgy 1929); Bánataratók (regény, Mv. 1934); Szegény kicsi bojtár (balladajáték, társszerző Nagy Jenő, Mv. 1937); A kiválasztottak (regény, Kv. és Bp. 1938); Pillangó Zsuzsika (regény, Kv. és Bp. 1941); Nehéz órák (regény, Kv. 1943); Tiszta út (tanulmány, a marosvásárhelyi tanfelügyelőség kiadványa, 1946); Fekete angyal (regény, Mv. 1947); A korbács (kisregény, 1949); A hadnagy esküje (regény, Mv. 1955, 1959); Ilvai pisztrángok (novellák, 1955); Tanárok (regény, Mv. 1956); A belga nyúl (vígjáték, bem. Kv. 1956); A két testvér (elbeszélések, 1956); Emlékezetes nap (novellák, Mv. 1956); Vadrózsa (novellák, Mv. 1957); Vidéki Hamlet (novellák, Mv. 1958); Díszvacsora (vígjáték, Mv. 1962, románul is); Holdfényes öböl (karcolatok, 1964); A tábornok (regény, 1970); A kiválasztottak Pillangó Zsuzsika (új kiadás, *Kovács János előszavával, RMI 1969); A tenger varázsa (novellák, 1975); Doktor Fürge rendel: alvástól ébredésig (mesenovella, Soó Zöld Margit illusztrációival, 1975).

(Má. J.)

Jancsó Béla: G. L. novellái. *Erdélyi Fiatalok 1930/2. Molter Károly: Bánataratók. *Erdélyi Helikon 1935/2; uő: A kiválasztottak. *Erdélyi Helikon 1938/8. Újraközölve Szellemi belháború. 1968. 361.; uő: Pillangó Zsuzsika. *Erdélyi Helikon 1942/3; uő: Fekete angyal. *Utunk 1947/15. Kovács György: Erdély virágoskertjéből. Újság, Bp. 1941. dec. 7. Izsák József: A hadnagy esküje. *Igaz Szó 1956/3; uő: Tanárok. *Utunk 1956/33. Veress Dániel: "Tovább zengeni az emberek szívében". *Utunk 1957/31. Oláh Tibor: Vidéki Hamlet. *Igaz Szó 1958/78. Szekernyés László: Holdfényes öböl. *Igaz Szó 1965/3. Marosi Ildikó: "Közös célunk: az erdélyi kultúra ápolása." Beszélgetés G. L.-val az *Erdélyi Helikonról. *A Hét 1978/20. Éltető József: Képzelt gesta. G. L. hetvenedik születésnapjára. *A Hét 1980/30.

ASZT: G. L. írói műhelyében. LM 1641.

ÁVDolg: Burus János: G. L. irodalmi munkássága. 1975.



Gagyi László (Fintaháza, 1910. jún. 22. – Marosvásárhely, 1991.  dec. 20.) író. A lírai hangú próza jellegzetes képviselője a romániai magyar elbeszélő irodalomban. Mint vidéki tanítócsalád szülötte korán megismerkedik a parasztság és a falusi értelmiség életével, ez művészetének fő élményforrása. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban és Nagyenyeden végzi, itt szerez tanítói oklevelet 1929-ben. Egy ideig Illyefalván, Nagysajón, később Maros­vásárhelyen tanítóskodik. A KZST tagja, a Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Ifjú Erdély közli írásait. 1949-től kiadói lektor, majd az Igaz Szó szerkesztője (1953−59) és könyvtáros. A Hét, Utunk, Igaz Szó, Művelődés, Előre, Vörös Zászló, Jóbarát munkatársa.

Irodalmi tevékenységét költői próbálkozásokkal kezdi a Brassói Lapok és az Ifjú Erdély diákmellékletében (1924), de érdeklődése csakhamar a próza, a novella felé fordul. Tizen­ki­lenc éves, amikor Szomorúságok énekei címmel megjelenik első novelláskötete a sepsi­szent­györgyi Jókai-nyomda kiadásában (1929). Egykori kritikusa, Jancsó Béla szerint „Még med­rü­ket meg nem talált áradások ezek az írások [...], de nagy biztatásként már látszik belőlük: a szembenézés a mai élettel és annak problémáival.” Ő is csatlakozik az Erdélyi Fiatalok valóságkutató mozgalmához; cikkeket közöl a tanítóság helyzetéről és időszerű feladatairól, novellával szerepel az Új Arcvonal c. antológiában (1932). Egyik előadója a Vásárhelyi Találkozónak. 1938-tól részt vesz az Erdélyi Helikon marosvécsi megbeszélésein.

Nagy Imre rajzaBánataratók c. első regénye (1934) még „Jókai és Szabó Dezső hatásának különös keve­re­dése” (Kovács János); túlteng benne a romantika és líraiság, a harsány verbalizmus és szó­nokias moralizálás, ami nagymértékben csökkenti a korabeli falura és a falusi értelmiség nép­mentő szerepére vonatkozó írói mondanivaló hitelét. Második regénye, A kiválasztottak (1938) már szervesen beletartozik a népi írók második nemzedékének valóságfeltáró mozgalmába: romantikus túlzásai ellenére is lényegében reális, leleplező erejű képet nyújt a 30-as évek erdélyi falujáról s a nép körében elterjedt szekták lélektorzító következményeiről. A 40-es évek elején írt egyes novelláiban (Májusi fagy, A cseléd, A sáska, Vadrózsa) a realista ábrázolás hagyományos útját követi, másokban pedig kissé Tamási Áronhoz hasonlóan mese és valóság, líra és epika sajátos ötvözetét teremti meg (Burkus háború, Szerelem). E törekvésének jelentős nagyepikai eredménye a Pillangó Zsuzsika c. regény (1941), addigi s egyben egész pályafutásának tartalom és forma tekintetében egyaránt leg­sike­rültebb alkotása. „Levegője van regényének írja megjelenésekor Kovács György, való­ban él benne a figurákon kívül maga a falu is, a regényszereplők életközössége; kibonta­koznak a gondok, töprengések, melyek emésztik a falu életét, s kiválnak a könyvből azok a furcsa, elnyomorodott emberi jellemek, melyeket ez a gonosz paraszti sors nevelt.” A regény komor hangulatvilága különösen a fiatal parasztlány reménytelen és tragikus szerel­mé­nek ábrázolásában a népballadákra emlékeztet; bensőséges hangú előadásmódja éppúgy, mint nyelvének költőisége, az író legjobb művészi erényeiről tanúskodik. Ezeket az erényeket mint regényíró a felszabadulás után kevésbé tudja kamatoztatni (Fekete angyal, Tanárok), viszont két történelmi tárgyú regényével (A hadnagy esküje, A tábornok) ismét figyelemreméltót alkot.

Művészi tehetségének igazi területe ebben az időszakban mégsem a regény, hanem a novella; olyan írásai, mint az Ilvai pisztrángok, a Napfényes öböl, A tenger varázsa, jellegzetesen lírai-romantikus hangulati elemekben gazdag novellatermésének emlékezetes darabjai.

Kötetei: Szomorúságok énekei (novellák) Sepsiszentgyörgy, 1929; Bánataratók (regény), Mv., 1934; Szegény kicsi bojtár (balladajáték, társszerző Nagy Jenő), Mv. 1937; A kiválasz­tot­tak (regény), Kv. és Bp. 1938; Pillangó Zsuzsika (regény), Kv. és Bp. 1941; Nehéz órák (regény), Kv. 1943; Tiszta út (tanulmány, a marosvásárhelyi tanfelügyelőség kiadványa), Mv., 1946; Fekete angyal (regény), Mv. 1947; A korbács (kisregény), Buk., 1949; A hadnagy esküje (regény), Mv. 1955 és Buk., 1959; Ilvai pisztrángok (novellák), Buk., 1955; Tanárok (regény), Mv., 1956; A belga nyúl (vígjáték), bem. Kv., 1956; A két testvér (elbeszélések), Buk., 1956; Emlékezetes nap (novellák), =Kincses könyvtár, Mv., 1956; Vadrózsa (novellák), Mv., 1957; Vidéki Hamlet (novellák), Mv., 1958; Díszvacsora (vígjáték, románul is), Mv. 1962; Holdfényes öböl (karcolatok), 1964; A tábornok (regény), Buk., 1970; A kiválasztottak Pillangó Zsuzsika =RMI (új kiadás, Kovács János előszavával), 1969; A tenger varázsa (no­vellák), Buk., 1975; Doktor Fürge rendel: alvástól ébredésig (mesenovella, Soó Zöld Margit illusztrációival), 1975 és 1976;  Egyedül (novellák, vál. és az előszót írta Lőrincz György), Buk., 1990.

Gyűjteményes kötetekben: Két angyal. In: Tilinkó. Bp., 1939;  A látó. In: Erdélyi elbeszélők. Bp., 1941;  A belganyúl. In: Négy színjáték. Mv., 1958; A kés. In: Hűséges Mártonka: Romániai magyar novellák 1918-1944. Kv., 1975; Olthatatlan tűz. In: A Havas dicsérete. Szeged, 2002 és 2005;

(Má. J.)

    

Irodalom

Jancsó Béla: G. L. novellái. Erdélyi Fiatalok 1930/2. – Molter Károly: Bánataratók. Erdélyi Helikon 1935/2; uő: A kiválasztottak. Erdélyi Helikon 1938/8. – Újraközölve Szellemi belháború. 1968. 361.; uő: Pillangó Zsu­zsika. Erdélyi Helikon 1942/3. – uő: Fekete angyal. Utunk 1947/15. – Kovács György: Erdély virágos­kert­jéből. Újság, Bp. 1941. dec. 7. – Izsák József: A hadnagy esküje. Igaz Szó 1956/3; uő: Tanárok. Utunk 1956/33. – Ve­ress Dániel: „Tovább zengeni az emberek szívében". Utunk 1957/31. – Oláh Tibor: Vidéki Hamlet. Igaz Szó 1958/78. – Szekernyés László: Holdfényes öböl. Igaz Szó 1965/3. – Marosi Ildikó: „Közös célunk: az erdélyi kul­tú­ra ápolása.” Beszélgetés G. L.-val az Erdélyi Helikonról. A Hét 1978/20. – Éltető József: Képzelt gesta. G. L. hetvenedik születésnapjára. A Hét 1980/30.

ASZT: G. L. írói műhelyében. LM 1641.

ÁVDolg: Burus János: G. L. irodalmi munkássága. 1975.