Gáldi László (1991 • 2014)

oldal nyomtatása Share

Gáldi László, eredeti családi nevén Göbl (Miskolc, 1910. máj. 20. 1974. febr. 5. Budapest) nyelvész, irodalomtörténész, műfordító. Középiskolai tanulmányait Désen kezdte. Időközben apját, Göbl Alajos tanárt Aradra helyezték, így az ottani Róm. Kat. Főgimnáziumban végzett s az érettségi vizsgát a Moise Nicoară Líceumban tette le. Magyarrománfrancia szakcsoportból Carlo Tagliavini és Aurélien Sauvageot irányításával a budapesti egyetemen szerzett szakképesítést, majd 1932 és 1935 között állami ösztöndíjasként Párizsban Paul Hazard-nál és Mario Roquesnál folytatta tanulmányait, miközben az École des Langues Orientales Vivantes főiskola nyelvi lektora. 1938-ban a budapesti egyetem magántanára lett, 1942-ben az MTA levelező tagjává választották, és kinevezték egyetemi tanárnak Kolozsvárra, ahol 1944-ig tanította a romanisztikát. A felszabadulás utáni években az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője mint a Petőfi-szótár (Petőfi Sándor életművének szókészlete I. AF. Bp. 1973) irányítója és A magyar irodalmi nyelv nagyszótára munkatársa. Értékes lexikográfiai és szótárkutatói tevékenysége mellett fontos szerepet vállalt a magyar és nemzetközi összehasonlító irodalomtörténeti és romanisztikai kutatásokban; európai szinten a modern összehasonlító verstan egyik megalapozója.

"Káprázatos nyelvtudással és példátlan filológusi erudícióval" (Barta János) párosult terjedelmes életművéből a romániai magyar irodalom és nyelvtudomány számára különösképpen műfordítói tevékenysége, a felvilágosodás kori románmagyar művelődési kapcsolatokra vonatkozó kutatása és úttörő verstani, ill. *stilisztikai munkássága jelenti a legnagyobb nyereséget.

Román költőkből (Alecsandri, Coşbuc, Eminescu, Al. T. Stamatiad, Vlahuţă) készített ifjúkori műfordításait eredeti családi nevén 1928-ban Aradon kötetbe gyűjtve is kiadta (Műfordítások), itt jelent meg 1934-ben verseskötete is (A szomjúság balladája), ő tolmácsolta magyarul Liviu Rebreanu Răscoala c. regényét (Lázadás, Bp. 1945, Buk. 1955, 1964), valamint Ionel Teodoreanu La Medeleni c. regénytrilógiáját (Ködös határ, Bp. 1966; Utak, Bp. 1968; Szélvészben, Bp. 1970). Egyéb műfordításai a két világháború között jobbára az aradi *Vasárnap hasábjain, a felszabadulás után pedig a Magyarországon összeállított román költői antológiákban kaptak helyet.

Tanulmányai, önálló kötetei sorából kiemelkednek a románmagyar művelődési kapcsolatokat elmélyítő munkái. Ő gondozta és vezette be Samuil Micu-Klein 1801-es Dictionarium ValachicoLatinum c. kéziratának kiadását (Bp. 1944) s látta el előszóval a Domokos Sámuel-féle könyvészet Bukarestben kiadott kötetét (A román irodalom magyar bibliográfiája I. 1966). Több mint három évtizedig foglalkozott a román verstan és *stilisztika kérdéseivel. Részlettanulmányainak eredményeit Bukarestben román nyelven megjelent monográfiáiban összegezte, ezek: Stilul poetic al lui Eminescu (1964); Introducere în istoria versului românesc (1971); Introducere în stilistica literară a limbii române (Florica Dumitrescu utószavával, 1976). Francia nyelven jelent meg hasonló tárgykörű kötete: Contributions à l'histoire de la versification roumaine. La prosodie de Lucian Blaga (Bp. 1972). Módszerének újszerűsége, hogy nyelvészeti iskolázottságához híven pontos szótagméréseket végzett s metrikai vizsgálataiban összehasonlító verselméleti szempontokat juttatott érvényre.

(K. K.)

Beke György: G. L. Interjú a Tolmács nélkül c. kötetben. 1972. 21420. Barta János: G. L. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1974/2. Szabó Zoltán: G. L. életműve. *Utunk 1974/11.



Gáldi László, eredeti családi nevén Göbl (Miskolc, 1910. máj. 20. – 1974. febr. 5., Bp.) – nyelvész, irodalomtörténész, műfordító. Középiskolai tanulmányait Désen kezdte. Időközben apját, Göbl Alajos tanárt Aradra helyezték, így az ottani Róm. Kat. Főgimnáziumban végzett s az érettségi vizsgát a Moise Nicoară Líceumban tette le. Magyar–román–francia szakcsoportból Carlo Tagliavini és Aurélien Sauvageot irányításával a budapesti egyetemen szerzett szakképesítést, majd 1932 és 1935 között állami ösztöndíjasként Párizsban Paul Hazard-nál és Mario Roques-nál folytatta tanulmányait, miközben az École des Langues Orientales Vivantes főiskola nyelvi lektora. 1938-ban a budapesti egyetem magántanára lett, 1942-ben az MTA levelező tagjává választották, és kinevezték egyetemi tanárnak Kolozsvárra, ahol 1944-ig tanította a romanisztikát. A felszabadulás utáni években az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője, a Petőfi-szótár (Petőfi Sándor életművének szókészlete I. A–F. Bp. 1973) irányítója és A magyar irodalmi nyelv nagyszótára munkatársa. Értékes lexikográfiai és szótárkutatói tevékenysége mellett fontos szerepet vállalt a magyar és nemzetközi összehasonlító irodalomtörténeti és romanisztikai kutatásokban; európai szinten a modern összehasonlító verstan egyik megalapozója.

„Káprázatos nyelvtudással és példátlan filológusi erudícióval” (Barta János) párosult terjedelmes életművéből a romániai magyar irodalom és nyelvtudomány számára különösképpen műfordítói tevékenysége, a felvilágosodás kori román–magyar művelődési kapcsolatokra vonatkozó kutatása és úttörő verstani, ill. stilisztikai munkássága jelenti a legnagyobb nyereséget.

Román költőkből (Alecsandri, Coşbuc, Eminescu, Al. T. Stamatiad, Vlahuţă) készített ifjúkori műfordításait eredeti családi nevén 1928-ban Aradon kötetbe gyűjtve is kiadta (Műfordítások), itt jelent meg 1934-ben verseskötete is (A szomjúság balladája), ő tolmácsolta magyarul Liviu Rebreanu Răscoala c. regényét (Lázadás, Bp. 1945, Buk. 1955, 1964), valamint Ionel Teodoreanu La Medeleni c. regénytrilógiáját (Ködös határ, Bp. 1966; Utak, Bp. 1968; Szélvészben, Bp. 1970). Egyéb műfordításai a két világháború között jobbára az aradi Vasárnap hasábjain, a felszabadulás után pedig a Magyarországon összeállított román költői antológiákban kaptak helyet.

Tanulmányai, önálló kötetei sorából kiemelkednek a román–magyar művelődési kapcsolatokat elmélyítő munkái. Ő gondozta és vezette be Samuil Micu-Klein 1801-es Dictionarium Valachico–Latinum c. kéziratának kiadását (Bp. 1944) s látta el előszóval a Domokos Sámuel-féle könyvészet Bukarestben kiadott kötetét (A román irodalom magyar bibliográfiája I. 1966). Több mint három évtizedig foglalkozott a román verstan és stilisztika kérdéseivel. Részlettanulmányainak eredményeit Bukarestben román nyelven megjelent monográfiáiban összegezte, ezek: Stilul poetic al lui Eminescu (1964); Introducere în istoria versului românesc (1971); Introducere în stilistica literară a limbii române (Florica Dumitrescu utószavával, 1976). Francia nyelven jelent meg hasonló tárgykörű kötete: Contributions à l'histoire de la versification roumaine. La prosodie de Lucian Blaga (Bp. 1972). Módszerének újszerűsége, hogy nyelvészeti iskolázottságához híven pontos szótagméréseket végzett s metrikai vizsgálataiban összehasonlító verselméleti szempontokat juttatott érvényre.

 

Fontosabb önálló kötetei

A szomjúság balladája (Arad, 1934); Teoria e realtá nella storia della romanita orientale (Arad, 1934); A román irodalomtörténet tájrajzi problémái (Bp., 1935); Contributions à l' étude des lexiques latins-hongrois du moyen âge (Bp., 1938); Le orogini italo-greche della versificazione rumena (Róma, 1939); XVIII. századi humanizmusunk és a románság (Bp., 1940); Gyakorlati román nyelvkönyv (Bp., 1940–41); Erdély hivatása Délkelet-európa művelődésében (Bp., 1941); La Transilvania come mediatrice degli influssi europei (Róma, 1941); L'influsso dell'umanesimo ungherese sul pensiero rumeno (Bp., 1941); Simeon Magyar, ein rumänischer Pionier der Josephinischen Schulreform (Bp., 1941); Zur Frage des rumänischen Kerngebietes in Siebenbürgen (Bp., 1942); Az erdélyi román őshaza kérdéséhez (Bp., 1942); Magyar–román szellemi kapcsolatok (Bp., 1942); Az erdélyi magyar tudományosság és kolozsvári egyetem hatása a román tudományra (Bp., 1942); L'influence de la civilisation hongroise sur l'activité scientifique des Roumains de Transylvanie (Bp., 1943); Az erdélyi román nyelvújítás (Bp., 1943); Ludas Matyi román átdolgozása (Bp., 1943); Siebenbürgen im Aufbau der ungarischen Kultur (Bp.–Lipcse, 1943); Die moderne rumänische Lyrik (Bp., 1944); A Dunatáj nyelvi alkata (Bp., 1947)

 

Fordításai

Műfordítások (Arad, 1928); Liviu Rebreanu: Lázadás (Bp., 1945, újrakiad. Buk., 1955, 1964); Ionel Teodoreanu: Ködös határ (Bp., 1966), Utak (Bp., 1968), Szélvészben (Bp. 1970)

 

Szerkesztés

Samuil Micu-Klein: Dictionarium Valachico–Latinum (gond., bev. Bp., 1944); A román irodalom magyar bibliográfiája I. (előszó. Buk., 1966); Petőfi Sándor életművének szókészlete I. A–F. (Bp. 1973);

 

(K. K.)

 

Irodalom

Beke György: G. L. Interjú a Tolmács nélkül c. kötetben. 1972. 214–20. – Barta János: G. L. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1974/2. – Szabó Zoltán: G. L. életműve. Utunk 1974/11.