Gálfalvi Zsolt (1991 • 2014)

oldal nyomtatása Share

Gálfalvi Zsolt (Marosvásárhely, 1933. nov. 30.) irodalomkritikus, esszéista. ~ György bátyja. Középiskoláit szülővárosában végezte (1951). A Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomtanári diplomát szerzett (1955). Első írását a marosvásárhelyi *Népújság közölte 1949-ben. 1951-től kezdve egyetemi tanulmányainak végzésével párhuzamosan az *Utunk szerkesztőségében dolgozott, majd 1956-tól az *Igaz Szó belső munkatársa, 1962-től főszerkesztőhelyettese. Egyidejűleg 1967 és 1969 között a marosvásárhelyi *Állami Magyar Színház igazgatója. 1969-ben Bukarestbe költözik, ahol előbb az *Előre, 197071-ben *A Hét főszerkesztő-helyettese; 1971 és 1975 között a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács nemzetiségi igazgatóságának vezetője, 1975-től *A Hét főmunkatársa. Tagja a *Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának, s 1977-től az Írószövetség Vezető Tanácsának.

Válogatta és előszóval látta el *Szentimrei Jenő Versek c. kötetét (1963); társszerzője az Irodalmi szöveggyűjtemény c. XII. osztályos tankönyvnek (1968). Az *Utunk, *Igaz Szó, *A Hét, Új Elet, *Előre hasábjain közölt irodalmi és színházi kritikáin kívül román és német folyóiratokban is *jelen van tanulmányokkal, esszékkel. A romániai magyar irodalomkritika képviseletében rendszeres tagja az országos színházi versenyek zsűrijének.

Első kötetébe (Írók, könyvek, viták. 1958) pályája első szakaszában született irodalomkritikai cikkeit és tanulmányait gyűjtötte össze: a korszak irodalmának legfontosabb kérdéseihez és műveihez fűzött megjegyzéseket, irodalompolitikai eszmefuttatásaiban a realizmus lehetőségei és az irodalom népi elkötelezettsége mellett szállt síkra. Az írás értelme c. második kötetében (1977) két évtizedes kritikusi irodalomeszményeit igazolja Asztalos István, Balogh Edgár, Farkas Árpád, Kacsó Sándor, Kovács György, Majtényi Erik, Nagy István, Sütő András, Szász János, Szemlér Ferenc, Szilágyi István és más kortárs írók, költők újabb műveinek elemzése alapján. Gyakran idéz meg alkotókat a romániai magyar irodalom régibb nemzedékeiből, így Dsida Jenőt, Tompa Lászlót; mindenkor figyel a magyarromán irodalmi kapcsolatokra, kortárs román írók (D. R. Popescu, Marin Preda) kiemelkedő munkásságára. E kötetéből sem hiányoznak az irodalmi alkotás elvi kérdéseit fejtegető írások; tanulmányaiban mindig *jelen van az irodalom és a nemzetiségi sors elválaszthatatlan kapcsolata (Az önismeret elkötelezettsége).

Irodalmi témájú közírói, kritikusi tevékenysége nemegyszer alakítóan szólt bele a romániai magyar irodalmi közhangulatba: 1956 nyarán az *Utunkban közölt interjújában élesen állást foglalt a dogmatikus beszűkülés ellen, Illyés Gyula Kézfogások c. kötetéről írt recenziója 1957 januárjában elfogultságok ködét oszlatta.

Élénk visszhangot vált ki 1981-ben indult "élő irodalmi folyóirat"-a, a bukaresti *televízió magyar műsorában ismétlődő Sokszemközt; ez mint kortárs romániai magyar írókról készített portrésorozat hűséges tükre a romániai magyar írásbeliségnek, közgondolkodásnak. Egyik bírálójának megállapítása szerint az irodalomkritikus demokratikus nyíltsággal enged teret beszélgető partnereinek, ugyanakkor saját esztétikai-irodalmi nézeteit is hangsúlyozottan kifejtve. Így váltak tévéinterjúi vitafelek, pályatársak vagy barátok kötetlen eszmecseréjévé, soha nem magánügyekről.

(B. Gy.)

Beke György: G. Zs. Interjú a Tolmács nélkül c. kötetben. 1972. 54153.; uő: Sokszemközt. *Utunk 1982/8. Rácz Győző: A kritikus esztétikája és etikája. *Korunk 1978/3. Kovács János: A kimondás szellemi öröme. *A Hét 1978/48; újraközölve Kétség és bizonyosság. 1981. 401407.

ASZT: A közírás felelőssége. LM 2926.



Gálfalvi Zsolt (Marosvásárhely, 1933. nov. 30.) – irodalomkritikus, szerkesztő, esszéista. ~ György bátyja. Középiskoláit szülővárosában végezte (1951). A Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomtanári diplomát szerzett (1955). Első írását a marosvásárhelyi Népújság közölte 1949-ben. 1951-től kezdve egyetemi tanulmányainak végzésével párhuzamosan az Utunk szerkesztőségében dolgozott, majd 1956-tól az Igaz Szó belső munkatársa, 1962-től főszerkesztő-helyettese. Egyidejűleg 1967 és 1969 között a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója. 1969-ben Bukarestbe költözik, ahol előbb az Előre, 1970-71-ben A Hét főszerkesztő-helyettese; 1971 és 1975 között a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács nemzetiségi igazgatóságának vezetője, 1975-től A Hét főszerkesztője (1990–2003). Tagja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának, s 1977-től az Írószövetség Vezető Tanácsának. 1998-ban a Román Televízió elnöke, majd 2007-es nyugdíjazásáig a Román Televízió Igazgatótanácsának tagja.

Válogatta és előszóval látta el Szentimrei Jenő Versek c. kötetét (1963); társszerzője az Irodalmi szöveggyűjtemény c. XII. osztályos tankönyvnek (1968). Az Utunk, Igaz Szó, A Hét, Új Élet, Előre hasábjain közölt irodalmi és színházi kritikáin kívül román és német folyóiratokban is jelen van tanulmányokkal, esszékkel. A romániai magyar irodalomkritika képviseletében rendszeres tagja az országos színházi versenyek zsűrijének.

Első kötetébe (Írók, könyvek, viták. 1958) pályája első szakaszában született irodalomkritikai cikkeit és tanulmányait gyűjtötte össze: a korszak irodalmának legfontosabb kérdéseihez és műveihez fűzött megjegyzéseket, irodalompolitikai eszmefuttatásaiban a realizmus lehetőségei és az irodalom népi elkötelezettsége mellett szállt síkra. Az írás értelme c. második kötetében (1977) két évtizedes kritikusi irodalomeszményeit igazolja Asztalos István, Balogh Edgár, Farkas Árpád, Kacsó Sándor, Kovács György, Majtényi Erik, Nagy István, Sütő András, Szász János, Szemlér Ferenc, Szilágyi István és más kortárs írók, költők újabb műveinek elemzése alapján. Gyakran idéz meg alkotókat a romániai magyar irodalom régibb nemzedékeiből, így Dsida Jenőt, Tompa Lászlót; mindenkor figyel a magyar–román irodalmi kapcsolatokra, kortárs román írók (D. R. Popescu, Marin Preda) kiemelkedő munkásságára. E kötetéből sem hiányoznak az irodalmi alkotás elvi kérdéseit fejtegető írások; tanulmányaiban mindig jelen van az irodalom és a nemzetiségi sors elválaszthatatlan kapcsolata (Az önismeret elkötelezettsége).

Irodalmi témájú közírói, kritikusi tevékenysége nemegyszer alakítóan szólt bele a romániai magyar irodalmi közhangulatba: 1956 nyarán az Utunkban közölt interjújában élesen állást foglalt a dogmatikus beszűkülés ellen, Illyés Gyula Kézfogások c. kötetéről írt recenziója 1957 januárjában elfogultságok ködét oszlatta.

Élénk visszhangot vált ki 1981-ben indult „élő irodalmi folyóirat”-a, a bukaresti televízió magyar műsorában ismétlődő Sokszemközt; ez mint kortárs romániai magyar írókról készített portrésorozat hűséges tükre a romániai magyar írásbeliségnek, közgondolkodásnak. Egyik bírálójának megállapítása szerint az irodalomkritikus demokratikus nyíltsággal enged teret beszélgető partnereinek, ugyanakkor saját esztétikai-irodalmi nézeteit is hangsúlyozottan kifejtve. Így váltak tévéinterjúi vitafelek, pályatársak vagy barátok kötetlen eszmecseréjévé, soha nem magánügyekről.

 

Tagság: Romániai Írószövetség (1974–2005 között választmányi tag, 1990–2005 között az igazgatóbizottság tagja); a Romániai Magyar PEN-központ elnöke; Magyar Írószövetség; MÚRE; a Magyar PEN-központ tiszteletbeli tagja

 

Díjak: Pro Cultura Hungarica Díj (1993); Magyar Köztársasági Érdemend Lovagkeresztje (1998); Szabad Sajtó Díj (2002.); Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje (2009)

 

Önálló kötetei

Írók, könyvek, viták (irodalomkritikai cikkek és tanulmányok. Mvh., 1958); Az írás értelme (esszék, tanulmányok, kritikák. Buk., 1977); Prospero szigetén (színházi jegyzetek. Buk., 1987);

 

Gyűjteményes kötetekben

A nosztalgia ártalmai. In: Magyarország képe a nagyvilágban (tanulmánykötet, szerk. Keszthelyi Gyula. Bp., 1997. 209-210)

 

Szerkesztés

Szentimrei Jenő: Versek (vál. és bev. Buk., 1963); Mamă ţară. Culegere de versuri (szerk. Mvh., 1967); Irodalmi szöveggyűjtemény. Tankönyv a 12. oszt. számára (másokkal. Buk., 1969); Irodalmi szöveggyűjtemény. Tankönyv a líceumok 4. éve számára (összeáll. másokkal. Buk., 1973 és 1974); Irodalmi szöveggyűjtemény a líceumok 4. évf. számára (Seress Zsófiával. Buk., 1975); Sütő András: Három dráma (bev. Buk., 1982); Móricz Zsigmond: Rokonok (előszó. Kv., 1983); Illés Endre: Erős fényben (vál., utószó. Buk., 1983); Méhes György: Dragii mei copii; ford. Faragó Zénó (előszó. Buk., 1987); Gáll Ernő: Napló. S. a. r. Gáll Éva és Dávid Gyula (előszó. Kv., 2003); Nemzetiség – felelősség. Írások Gáll Ernő emlékére (szerk. Földes Györggyel. Bp., 2005);

 

Irodalom

Beke György: G. Zs. Interjú a Tolmács nélkül c. kötetben. 1972. 541–53.; uő: Sokszemközt. *Utunk 1982/8. Rácz Győző: A kritikus esztétikája és etikája. *Korunk 1978/3. Kovács János: A kimondás szellemi öröme. *A Hét 1978/48; újraközölve Kétség és bizonyosság. 1981. 401–407.

 

ASZT: A közírás felelőssége. LM 2926.