Gellért Sándor

oldal nyomtatása Share

Gellért Sándor (Debrecen, 1916. dec. 11. 1987. nov. 14. Szatmár) költő, műfordító. Dabolcon járt elemibe, középiskolát a Szatmári Református Gimnáziumban végzett (1927); Debrecenben 1942-ben megkezdett egyetemi tanulmányait a háború miatt kénytelen volt abbahagyni. 1951-ben szerzett magyar szakos tanári képesítést a Bolyai Tudományegyetemen.

Életútja társadalmi mélypontról indult: édesanyja Bözödújfaluból származó szegény sorsú leány nem tudja felnevelni, s egy falusi tanító, Gellért Gyula családja veszi gondjaiba. Az akkori paraszti "őstehetségek" útját járta: napszámos sorsból küzdötte fel magát a költői működését lehetővé tevő életforma kialakításáig. 1945-től a szatmári polgári iskolában tanított, 1948-tól nyugdíjazásáig (1977) Mikolában magyar szakos tanár.

Költői indulása egybeesik a népi írók mozgalmának utolsó hullámával. Verseit 1940-től a Magyar Út c. budapesti irodalmi hetilap közli; a debreceni Ady Társaság vonzáskörében Gulyás Pál és Karácsony Sándor figyel fel tehetségére és fogadja barátságába. Első verseskönyvét (A bál udvarában) "az Ady-versek poéta-adminisztrátora", Földessy Gyula rendezi sajtó alá 1942-ben a budapesti Exodusnál, ezt követi ugyanott a Halálra táncoltatott lányok 1944-ben. Közben egyszerű katonaként kikerül a II. világháború keleti arcvonalára, szenvedő részese a doni sereg pusztulásának. A szörnyű élmények hatására fejlődik kurucos daca pozitív tartalmú háborúellenességgé, amely közvetlenül Attila sírja c. a cenzúra által akkoriban nem engedélyezett verseskötetében, nagyobb távon A magyarok háborúja c. 24 énekből álló eposzában jut kifejezésre.

Az 1944 utáni évtizedben, amelyben erői legnagyobb részét eposzának befejezése foglalja el, egy ősi pogány (részben kun hagyományt idéző) mitológia, zselléröntudat és népi dac él tovább költészetében, s a jelszóversek divatja idején teljesen elszigetelődik. Egyes verseit az *Utunk és az *Igaz Szó közli (ez utóbbiban jelenik meg többek közt Alecsandri versének a magyar népköltészetből ihletődő, művészi megformálásában is egységes újraköltése Marióra címen), kötetei azonban (Bodor Péter kútja; Angyal Bandi nyomán) új versanyagukban már engedményt tesznek a didakticista leegyszerűsítésnek.

Költészetének további sorsa is búvópataksors: miközben olykor-olykor az irodalmi lapokban is jelentkezik, fiókjában egyre szaporodnak a versek, sőt verseskötetek (A magyar Kalevala énekei; Levelek Gyulu fiamhoz; Az aranyos búzaszemek), majd prózai írásai. Megírta Mikola történetét, Karácsony Sándor szekerében címen feldolgozta debreceni élményeit. Az én kertem pónyikalmái c. emlékiratában pedig tanárkodásának tapasztalatait foglalta össze. Útijegyzeteket készít Lengyelországban, a Szovjetunióban, Finnországban *tett utazásairól, ezekből egyes részletek megjelennek az *Utunkban, az egész azonban újabb kiadatlan kötetté áll össze Veinemöinen fakóján címmel. A magyar irodalomról és művelődésről írott, egyéni hangvételű és szemléletű esszéit Levelek Anna Maija Raitillához címmel ugyancsak kötetbe foglalja. Gyermekkora óta szenvedélyesen izgatják a magyar nyelv titkai, ezekről vall A csudálatos magyar nyelv c. munkájában. Költői útját Országút és gyalogösvény c. alatt Kereskényi Sándor világította meg alapvető tanulmányában az 1983-ban végre megjelent versgyűjtemény (A magány szikláján) élén, bemutatva a végre nyilvánossághoz jutó "sorsének", A magyarok háborúja esztétikai és etikai értékeit egy bűnös háborús politika leleplezésével kapcsolatban.

Romániában megjelent kötetei: Bodor Péter kútja (versek, 1955); Angyal Bandi nyomán (versválogatás, 1957); Csillagok Suomi egén (finn költők magyarul, 1972); A magány szikláján (válogatott versek Kereskényi Sándor bevezető tanulmányával, RMI 1983).

(Cs. P.)

Földessy Gyula: Költő vagy őstehetség? Híd, Bp. 1941/40. Kovalovszky Miklós: G. S. versei. Magyar Csillag, Bp. 1943/1. Majtényi Erik: G. S. versei elé; Hajdu Zoltán: Kicsi falu Mikola. *Igaz Szó 1954/6. Szőcs István: Megjegyzések G. S. verseihez. *Utunk 1954/44; uő: Csillagok Suomi egén. *Előre 1972. júl. 15. uő: G. S. hatvanéves. *Utunk 1976/50; uő: Tornácküszöbön. *Előre 1983. júl. 27. Nagy Pál: Bodor Péter kútja. *Utunk 1956/44. Antal Péter: G. S. nyomában. *Utunk 1957/42. Veress Dániel: Szemlélet és jelkép. *Igaz Szó 1957/8. Cseke Péter: A való és a kellő közti feszültségben. *Igaz Szó 1972/12. Muzsnay Árpád: Finn versek magyar köntösben. *Utunk 1972/35. Zirkuli Péter: Csillagok Suomi egén. *A Hét 1973/11. Pomogáts Béla: A tárgyias költészettől a mitologizmusig. Bp. 1981. 330. Beke György: Zúg a mikolai erdő. *A Hét 1982/33. Boldizsár Iván: Ballada. Népszabadság, Bp. 1983. jan. 23.

ASZT: G. S. balladájáról. LM 245. A finnmagyar irodalmi kapcsolatokról. LM 1324.