Glück Jenő (1991 • 2017)

oldal nyomtatása Share

Glück Jenő (Arad, 1927. szept. 27.) történész. A középiskolát szülővárosában végezte, a Bolyai Tudományegyetemen történelem szakos tanári diplomát szerzett (1952). Tíz éven át az Aradi Múzeum osztályvezetője, 1960 óta szülővárosában tanár. Első írását a Vörös Lobogó közölte (1954), cikkei, tanulmányai a Korunk, Művelődés, Revista Arhivelor, Ziridava, Volk und Kultur, Forschungen zur Volks und Landeskunde, Studia et Acta Musei "Nicolae Bălcescu" s napilapok hasábjain jelennek meg.

Érdeklődési köre elsősorban helytörténeti: önállóan vagy másokkal együtt Arad, Borosjenő, Lippa történetéből tár fel adatokat, az 1849-es aradi vértanúk hagyományát idézi, román és magyar politikusok, írók, művészek köztük Eftimiu Murgu, Csiky Gergely, Octavian Goga, Bartók Béla, *Gaál Gábor életrajzának aradi vonatkozásait kutatja, feldolgozza az 187778-as román függetlenségi háború bánsági visszhangját, a forradalmi paraszt- és munkásmozgalmak helyszíni múltját ismerteti. Kiegészítő helyi dokumentációval járult hozzá a román irodalom klasszikusainak ismeretéhez, munkatársa egy Xenopol-emlékfüzetnek (Arad 1970), Alecsandri, Macedonski és Sadoveanu emlékfüzetének (Arad 1971) és egy Slavici-emlékfüzetnek (Arad 1973), valamint az aradi Népi Egyetem kiadásában megjelent Studii şi documente privind activitatea lui Ioan Slavici c. sokszorosított munkának (III. Arad 1976). Románul ismerteti az aradi *Ady Endre Társaság történetét (Ziridava XIII. Arad 1981).

Társszerzője Arad megye turisztikai útikalauzának (1974); összeállította, bevezeti és jegyzetekkel kíséri Fialla Lajos magyar orvos 187778-as háborús emlékeit (románul és magyarul, 1977). Önálló kötetei: Ocskó Teréz (életrajz románul 1972, magyarul 1978); Aradul muncitoresc (Al. Roz társszerzővel, 1983).

Beke György: Aprólékosság és feledékenység. *Utunk 1978/2. Mihály Imre: A helytörténet haszna forradalmi nevelőereje. *Előre 1983. jún. 8.



Glück Jenő (Arad, 1927. szept. 27. – 2004. nov. 24., Arad) – történész. A középiskolát szülővárosában végezte, a Bolyai Tudományegyetemen történelem szakos tanári diplomát szerzett (1952). Tíz éven át az Aradi Múzeum osztályvezetője, 1960 óta szülővárosában tanár. Első írását a Vörös Lobogó közölte (1954), cikkei, tanulmányai a Korunk, Művelődés, Revista Arhivelor, Ziridava, Volk und Kultur, Forschungen zur Volks und Landeskunde, Studia et Acta Musei „Nicolae Bălcescu” s napilapok hasábjain jelennek meg.

Érdeklődési köre elsősorban helytörténeti: önállóan vagy másokkal együtt Arad, Borosjenő, Lippa történetéből tár fel adatokat, az 1849-es aradi vértanúk hagyományát idézi, román és magyar politikusok, írók, művészek köztük Eftimiu Murgu, Csiky Gergely, Octavian Goga, Bartók Béla, Gaál Gábor életrajzának aradi vonatkozásait kutatja, feldolgozza az 1877-78-as román függetlenségi háború bánsági visszhangját, a forradalmi paraszt- és munkásmozgalmak helyszíni múltját ismerteti.

Kiegészítő helyi dokumentációval járult hozzá a román irodalom klasszikusainak ismeretéhez, munkatársa egy Xenopol-emlékfüzetnek (Arad 1970), Alecsandri, Macedonski és Sadoveanu emlékfüzetének (Arad 1971) és egy Slavici-emlékfüzetnek (Arad 1973), valamint az aradi Népi Egyetem kiadásában megjelent Studii şi documente privind activitatea lui Ioan Slavici c. sokszorosított munkának (III. Arad 1976). Románul ismerteti az aradi Ady Endre Társaság történetét (Ziridava XIII. Arad 1981).

Társszerzője Arad megye turisztikai útikalauzának (1974); összeállította, bevezeti és jegyzetekkel kíséri Fialla Lajos magyar orvos 1877-78-as háborús emlékeit (románul és magyarul, 1977).

2003-ban az 1925-ben „elrejtett” aradi Szabadság-szobor visszaállítása kapcsán nyilatkoztak az erdélyi közéleti személyiségek, köztük Egyed Ákos történész, Kovács András művészettörténész, Tőkés László püspök, Glück Jenő aradi helytörténész. Glück megállapítja, hogy sajnos az aktuálpolitika útvesztőjébe került az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megítélésének kérdése és az azt szimbolizáló aradi Szabadság-szobor, holott teljes román csapattestek harcoltak a magyar szabadságharcosok oldalán. Kijelentette: „Arad kapcsán az európai lexikonok többsége a 13 vértanú tábornok kivégzését jegyzi európai jelentőségű eseményként. Teljesen természetes tehát a történelmi esemény megörökítését célzó igény.” (L. J.: Elvszerűségre van szükség. Krónika, 2003. szeptember 19.)

 

Munkái

Ocskó Teréz (életrajz románul 1972., magyarul 1978.); Aradul muncitoresc (Al. Roz társszerzővel, 1983.); Fejezetek a Horea, Cloşca és Crişan vezette népi felkelés történetéből (Buk., 1986.)

 

Irodalom

Beke György: Aprólékosság és feledékenység. Utunk 1978/2. – Mihály Imre: A helytörténet haszna forradalmi nevelőereje. Előre 1983. jún. 8. – L. J.: Elvszerűségre van szükség. Krónika, 2003. szeptember 19.