Gruzda János (1991 • 2018)

oldal nyomtatása Share

Gruzda János (Tövis, 1881. nov. 18. – 1953. nov. 3., Zalatna) – festő. Édesapja, a székely gyökerekkel rendelkező Gruzda Domokos, Tövisen volt református lelkipásztor. Az általános iskolát szülővárosában, a középiskolát Nagyenyeden végezte. 1900-ban – apja biztatására – beiratkozott a kolozsvári Református Teológiára. A főiskola idején autodidakta módon rajzolt és festett; 1901-ben az Egyetemi Kör kiállításán öt képével dicsérő oklevelet szerzett. 1902-ben az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kiállításán Fadrusz János felfigyelt képeire, és arra biztatta, hogy művészeti pályán haladjon tovább. 1904-ben, a teológia elvégzése után, iratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei Ferenczy Károly, Hegedűs László és Balló Elek voltak, de a főiskola akkor igazgatója, Szinyei Merse Pál is támogatta pályáját. Az utolsó főiskolai évben külföldi tanulmányútra nyert ösztöndíjat, így jutott el Berlinbe, Münchenbe, Drezdába, Düsseldorfba, Königsbergbe és Bécsbe. A tanulmányút során a lehető legtöbb időt töltötte a képtárakban és közben állandóan rajzolt.

1911. december 1. és 1912. július 1. között Alvincen volt segédlelkész, innen Tövisre helyezték, majd 1914. nyarán lelkészi kinevezést kapott Magyarbecére. Csak 1922-ben jelentkezett újra tárlaton, amelyet a nagyenyedi kollégium alapításának háromszázadik évfordulójára szerveztek. A festő ezen a kiállításon ismerkedett meg Áprily Lajossal, akivel életre szóló barátságot kötöttek.

Gruzda első önálló kiállítására csak negyvenhárom éves korában, 1924-ben került sor, ahol óriási sikert aratott. Ugyanebben az évben Zalatnára költözött, ahol haláláig református lelkészként szolgált. A lelkészlakban gyakran megfordultak az erdélyi magyar szellemi élet jeles személyiségei: Kuncz Aladár, Tavaszy Sándor, Jékely Zoltán, Makkai Sándor, Kacsó Sándor, a festő Nagy István. A festőn 1950 körül kezdett elhatalmasodni az érelmeszesedés, amelynek következtében nehézségekkel járt szolgálatának ellátása is, a festés is. Ennek ellenére életének utolsó hónapjaiban is kijárt tájképeket festeni. 1953-ban hunyt el.

Amint Murádin László róla szóló kötetének címe is jelzi, Áprily Lajos Levél című versének ajánlása nyomán állandó jelzője „a tél festője” lett, és valóban a téli tájak vonzották leginkább, bár hagyatékában találhatók őszi és tavaszi tájképek is. Pályája elején a szecesszió, az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus hatása alá került. Hazatérve, az erdélyi tájakban rejtőző lehetőségeket próbálta kiaknázni. (Murádin Jenő az éledező falukutató mozgalommal rokonította.) Magyarbecei korszakának képein lírai-impresszionista látásmódja érezhető, későbbi munkáiban tömörségre, monumentalitásra, gondolatébresztő perspektívákra törekedett, ezért olykor már a konstruktivizmussal rokon megoldásokra jutott.

Mivel mindig a szabadban dolgozott, és műveit utólag nem javította, hagyatékában az érett művek mellett sok jelentéktelen munka is maradt. Ő maga nem törődött a kevésbé sikerült képekkel, olykor új képet festett rájuk, és ezekből a képekből soha nem küldött kiállításokra. Az a tény, hogy halála után ezek a képek is forgalomba kerültek, sokat ártott művészi megítélésének.

 

Kiállításai

1901. december 15–24., Kolozsvár, csoportkiállítás
1902. október, Kolozsvár, az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kiállítása
1903. augusztus 30. – szeptember 30., Kolozsvár, az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kiállítása
1905–1908, Budapest, év végi kiállítások a főiskolán
1906. április, Milánó, nemzetközi kiállítás
1907. május 15. – szeptember 15., Pécs, országos kiállítás
1908. London, Londoni Magyar Kiállítás
1909. Budapest, a Művészeti Szalon kiállítása
1909–1914. Budapest, Műcsarnok
1922. április, Nagyenyed, csoportkiállítás
1922. október, Nagyenyed, csoportkiállítás
1924. április 16–26., Kolozsvár, egyéni kiállítás
1926. március 31. – április 10., Kolozsvár, egyéni kiállítás
1927. december 18–27., Kolozsvár, egyéni kiállítás
1930. november 30. – december 6., Kolozsvár, csoportkiállítás
1932. december 22. – 1933. január 8., Kolozsvár, a Károlyi Gáspár Társaság kiállítása
1937. Párizs, világkiállítás
1938. december 31. – 1939. január, Budapest, csoportkiállítás
1943  Arad, csoportkiállítás
1943. június 12. – július 5., Brassó, csoportkiállítás
1980. január 19. – február 8., Kolozsvár, Korunk Galéria, emlékkiállítás

 

Irodalom

Murádin Jenő: A tél festője (Buk., 1989.); Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990 (jav., átd. kiad., főszerk. Kenyeres Ágnes), Gruza János szócikk