Grünwald Ernő (1991 • 2018)

oldal nyomtatása Share

Grünwald Ernő (Kolozsvár, 1931. ápr. 23.) kémiai szakíró. Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte (1950), vegyész oklevelet a Bolyai Tudományegyetem kémiai karán szerzett (1954). Elektrokémiából doktorált Bukarestben (1970). Üzemi vegyész a kolozsvári Armatura és Electrometal vállalatoknál (195479), ma az Elektrokémiai és Ipari Automatizálási Vállalat fővegyésze. Munkaterülete a galvanotechnika és korrózióvédelem. Országos viszonylatban több új galvanotechnikai eljárást vezetett be az ipari gyakorlatba, amelyeket egyedül, ill. társszerzőkkel szabadalmaztatott. Számos dolgozata jelent meg angol, magyar, német, orosz és román nyelven bel- és külföldi szaklapokban, köztük a budapesti Korróziós *Figyelő és Kohászati Lapok hasábjain. Ismeretterjesztő írásait ugyancsak a korrózióvédelemről az Igazság, Munkásélet, Előre, Brassói Lapok, Făclia, Technica Nouă közli.

Kötetei: A laboráns könyve (Szabó József társszerzővel, 1963); Galvanotehnica (Liviu Oniciu társszerzővel, 1980); Felületvédelem (sajtó alatt).



Grünwald Gusztáv Ernő (Kolozsvár, 1931. ápr. 23.) – vegyész, tudományos kutató, kémiai szakíró. Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte (1950), vegyész oklevelet a Bolyai Tudományegyetem kémiai karán szerzett (1954). Elektrokémiából doktorált Bukarestben (1970). Üzemi vegyész a kolozsvári Armătura vállaltnál (1954–69), majd az Electrometalnál laborfőnök (1969–79). 1979-től az Elektrokémiai és Ipari Automatizálási Vállalat fővegyésze, 1991-től a temesvári Elektrokémiai Kutatóintézet kolozsvári galvanotechnikai kutatólaboratóriumának főmunkatársa. 1995–97 között, nyugdíjasként, az Armătura vállalat vegyésze.

Munkaterülete a galvanotechnika és korrózióvédelem. Országos viszonylatban több új galvanotechnikai eljárást vezetett be az ipari gyakorlatba, amelyeket egyedül, ill. társszerzőkkel szabadalmaztatott. Számos dolgozata jelent meg angol, magyar, német, orosz és román nyelven bel- és külföldi szaklapokban, köztük a budapesti Korróziós Figyelő és Kohászati Lapok hasábjain, összesen 206 tudományos dolgozat szerzője. Ismeretterjesztő írásait ugyancsak a korrózióvédelemről az Igazság, Munkásélet, Előre, Brassói Lapok, Făclia, Technica Nouă közli. Harminchárom találmánnyal rendelkezik.

2011. november 26-án az EME Természettudományi Szakosztályában köszöntötték 80. születésnapja alkalmából.

 

Kötetei

A laboráns könyve (Szabó József társszerzővel. Buk., 1963.); Felületvédelemi ismeretek (Buk., 1984.);

 

Román nyelven

Galvanotehnica (Liviu Oniciu társszerzővel. Buk., 1980); Technologii moderne de galvanizare în industria electronică şi electrotechnică (Kv., 1996.); Galvanotechnica clasică şi modernă (társszerzővel. Kv., 1996.); Galvanotechnica – întrebări şi răspunsuri (társszerzővel. Kv., 1999.);