Gulácsy Irén Pálffyné

oldal nyomtatása Share

Gulácsy Irén Pálffyné (Lázárföld, 1894. szept 9. 1945. jan. 2. Budapest) író. Tizenhat éves korában férjhez megy unokabátyjához, Pálffy Jenőhöz, Esterházy herceg uradalmi mérnökéhez, akivel évekig él a Bánságban; az I. világháború kitörésekor *Nagyváradra költöznek, ahol férje a káptalan alkalmazottja. Így nyílik alkalma megismerni a népéletet, a parasztságot feszültségben tartó társadalmi kérdéseket; belőlük meríti majd első két regénye témáját.

Íróként 1919-ben mutatkozik be a *nagyváradi *Magyar Szó hasábjain Félre az útból c. novellájával, melyet más elbeszélések követnek. Hamarosan a *Nagyvárad belső munkatársa; itt közöl riportokat és publicisztikát. A *nagyváradi és a kolozsvári színház több színművét mutatja be 1923 és 1925 között; 1924-ben Napáldozat c. színművével megnyeri a kolozsvári színház drámapályázatát, Förgeteg c. regényével a budapesti *Napkelet regénypályázatát. 1923-ban tagjává választja az EIT, 1926-ban a KZST. Szerepel a helikoni munkaközösség első marosvécsi találkozójának meghívottai között is. 1928-ban vagy 1929-ben áttelepül Magyarországra, ahol Fekete vőlegények c. regénye a sikeres írók sorába emelte; 1929-ben elnyeri az MTA Péczely-díját, majd Budapest Székesfőváros Kazinczy- és a Petőfi Társaság Jókai-nagydíját. Távozása után is élő kapcsolatban maradt a romániai magyar irodalommal. Budapest ostromakor vesztette életét.

Bemutatkozó novelláinak témaválasztásán és stílusán Tömörkény és Móra hatása érzik, drámáiban és első két regényében azonban Szabó Dezső parasztszemléletének és expresszionista írásmódjának követője. Példaképére vall a nagyfokú szociális érzékenység (nagybirtok és parasztság már-már zendülést érlelő ellentéte a Förgetegben, szegény és gazdag parasztság szembenállása, a hatalom korrupciója a Hamuesőben, a falu hagyományos-patriarchális kötelékeinek tragédiát érlelő bomlásai a Napáldozatban), de a faji misztikával, determinista átörökléselvű lélektannal ábrázolt népélet is, valamint a társadalmi kérdésekre keresett konzervatív szellemű megoldások. E regényekben és színművekben a társadalmi és nemzeti-nemzetiségi problémalátás nem társul velük egyenértékű ember- és életforma-ismerettel, ezért cselekményükben pontos részletmegfigyelésekről, jó lélektani érzékről tanúskodó részek váltakoznak harsányan melodramatikus, néha giccses jelenetekkel, fordulatokkal, amelyeket még kiemel a mindenáron nyelvi eredetiséget hajszoló stílromantika.

Első nagy sikerét a Jagelló-korban játszódó történelmi regényével, a Fekete vőlegényekkel aratta. A magyar királyság Moháccsal kezdődő válsága, majd szétesése nyilván a történelmi Magyarország 1919 utáni sorsára emlékeztette az olvasókat, a Mohácsot megelőző feudális anarchia, a Dózsa-felkelést kiváltó nemesi osztályönzés ábrázolása pedig az uralkodó osztályok felelősségére utalt a nemzeti lét válságáért. A regény megoldáskeresése azonban az utópia és illúziók irányába mutat; az idegen "bűnöktől" megtisztuló faji erények eszményét hirdeti, az osztályérdekek fölé emelkedő nemzetszolgálatot, ami nemcsak a nemesi és arisztokratikus szűklátókörűséget utasítja el, hanem a velük szembeforduló tömegmozgalmakat is. Ez a társadalmi meghatározók fölé emelkedő nemzeteszme, valamint a magyar "romlástól" megváltó erdélyi erények hangsúlyozása, a főhős, Czibak Imre messianisztikus önfeláldozása befejezésében a transzilvanizmus konzervatív szárnyához kapcsolja a regényt. A cselekményszövés lendülete, a gondos dokumentációra valló korrajz, a realista lélekábrázolás, mely mögött életek sorsszerű elrendelésének hite komorlik, elismerésre hangolta a korabeli kritikát, Kemény Zsigmond modern tanítványát keresve az írónőben. Következő történelmi regényei azonban már egyértelmű csalódást váltottak ki; a sikert hozó lektűrnek, a történelmi tanulságok helyett erotikus szenzációkat, nagy emberek intimitásait követő kispolgári ízlésnek *tett engedményeket vet a bírálat az írónő szemére.

A Kolozsvári *Magyar Színházban bemutatott színművei: Mire megvirrad (egyfelvonásos, 1923); Kobra (egyfelvonásos, 1923); Kincs (egyfelvonásos, 1924); Napáldozat (dráma, Valuta címen, 1925). *Nagyváradon mutatták be Székely vér c. egyfelvonásosát (1925).

Kötetei: Förgeteg (regény, Kv. 1925); Hamueső (regény, Kv. 1925); Ragyogó Kovács István (elbeszélések, Mv. 1925); Fekete vőlegények (regény, Bp. 1927 és Mv. 1932); Átal a Tiszán (elbeszélések, Kv. 1928); Pax vobis (regény, Bp. 1930); A kállói kapitány (regény, Bp. 1933); Nagy Lajos király (regény, Bp. 1936); Tegnap és régmúlt (elbeszélések, rajzok, Bp. 1939); Jezabel (regény, Bp. 1941); Ökörsütés (novellák, Kv. 1949).

(L. G.)

Walter Gyula: P. G. I. *Pásztortűz 1925/1. -rő [Nyírő József]: P. G. I.: Fekete vőlegények. *Pásztortűz 1927/8. k. a. [Kuncz Aladár]: P. G. I.: Átal a Tiszán. *Erdélyi Helikon 1928/1. Gaál Gábor: Szép, közömbös könyv. *Korunk 1928/6; újraközölve Válogatott írások I. 1964. 23739. Kristóf György: P. G. I.: Pax vobis. *Pásztortűz 1931/4. Thurzó Gábor: G. I. vagy a siker útjai. Magyar Csillag, Bp. 1942/3. Várkonyi Nándor: G. I. Közli a Magyar Mártír Írók Antológiája. Bp. 1947. Láng Gusztáv: G. I. (Kérdőjelek egy bestseller körül). *Utunk 1982/41.

ÁVDolg: Nagy Ella: P. G. I. szépirodalmi munkássága. 1973.