Gyallay Domokos

oldal nyomtatása Share

Gyallay Domokos (Bencéd, 1880. aug. 4. 1970. ápr. 11. Budapest) író, szerkesztő. Családi neve Pap, a 20-as évektől Gyallay Pap. ~-Pap Zsigmond apja. A *gimnázium első öt osztályát a székelykeresztúri, az utolsó hármat a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte (1899). A kolozsvári egyetemen szerezte történelemlatin szakos diplomáját (1906). Középiskolai tanári pályáját Tordán kezdte, innen indult irodalmi pályája is.

1906 decemberétől 1908 áprilisáig az *Aranyosvidék felelős szerkesztője, 1909 novemberéig főmunkatársa. Összeállította a Torda és környéke c. turistakalauzt (1909); novelláit, karcolatait a kolozsvári Újság és a Pesti *Napló közli, rendes munkatársa az Erdélyi Lapoknak is.

Írásai, versei jelennek meg a Keresztény Magvetőben és az Unitárius Közlönyben. Megjelenik Dávid Ferenc életrajza c. munkája (Kv. 1912). Az I. világháborúban részt vesz a galíciai, ukrajnai harcokban, háborús élményei számos novellában és regényben tükröződnek. 1917-ben az EIT tagjául választják, 1918 decemberétől 1927 nyaráig a Kolozsvári Unitárius Kollégium történelemtanára. Az Unitárius Közlönyt ő indítja újra 1922-ben és szerkeszti 1928-ig. Megalapításától fogva tevékeny tagja az Unitárius Irodalmi Társaságnak. A 20-as évek elejétől a legtöbb erdélyi magyar folyóirat közli novelláit, 1921 őszén megindítja és 1943-ig főszerkesztőként jegyzi (valójában csak 1940-ig szerkeszti) a *Magyar Nép c. népszerű hetilapot, valamint a lap mellékleteként évente megjelenő Erdélyi Magyar Naptárt. 1923-ban indította meg a *Magyar Nép Könyvtára sorozatot, melynek 63 füzete jelent meg, köztük szerkesztésében a 40. számként egy szavalókönyv (Kv. 1930).

1927-től a Minerva Rt.-nél kapott állást. Megindulásától a *Pásztortűz állandó munkatársa (192434), közben szerkesztőként vagy főmunkatársként is jegyzi a lapot. Itt közölte legtöbb novelláját, egyfelvonásosát. 1941-től Budapesten szerkesztő és tanár nyugalomba vonulásáig (1944).

Novelláinak egy része a székely nép életéből ihletődik (Gergő három győzelme; Ismerkedés a faluval; Farsangi álom), ideális faluképet állítva olvasói elé. Történelmi elbeszéléseiben főleg Bethlen és a Rákócziak korából meríti témáit. Első regénye, a Kolozsvári aranynapok (Gólyakor) folytatásokban jelent meg az Erdélyi Lapokban (1910) s nem keltett visszhangot, míg a Vaskenyéren c. történelmi regénye négy kiadást is megért (Kv. 1926, 1927; Kassa 1928; Bp. 1934). Témáját a Rákóczi vezette szabadságharcot megelőző időkből vette, amikor a Habsburg-rendszer berendezkedett Erdélyben s a puritán szokásokat kiszorította a "nájmódi". A történetet a Thoroczkay család és Torockó város konfliktusa köré kerekíti, inkább a tettek rajzolásával, mint a lelki folyamatok ábrázolásával. Későbbi regénye, a Nyár Solymoson (Kv. 1938) és folytatása, a Hívó hegyek (Bp. 1940) már nem ért el közönségsikert, bár a konzervatív *kritika az "igazi erdélyi regény" mintaképét vélte bennük felfedezni. Eszményített "vasárnapi" falurajzában a parasztság létproblémái szóhoz sem jutnak.

Még az I. világháborús élményeiből merítődtek háborús novellái, ugyaninnen A nagy *tűz árnyékában c. regénye (Kv. 1929).

Színműveinek többsége egyfelvonásos, anekdotaszerű ötletekre épül, romantikusan idealizálva a faluképet. 1931 februárjában a kolozsvári Magyar Színház sikerrel mutatta be A kontár c. történelmi vígjátékát, 1935 szeptemberében a budapesti *rádió Külön nóta c. háromfelvonásos darabját sugározta, ugyanez 1940 nyarán a Margitszigeten került színre parádés szereposztással.

A kritikusok értékelték az író mesemondó kedvét, *Németh László azonban Jókaival rokonítva elkésett voltát jelzi. Figyelemre méltó az író patinás nyelve, melyben a székely fordulatok, kifejezések, a régies szavak a kor- és tájhangulat megteremtéséhez szükséges mértékben fordulnak elő. Konzervatív alapról szembekerült ugyan Benedek Elek, *Kacsó Sándor és *Tamási Áron haladó irányzatával, népszerűségét, irodalmi munkásságát méltányolva azonban meghívták a Helikon és a KZST munkaközösségébe (1926), majd Budapesten a Kisfaludy Társaság (1930) és a Petőfi Társaság (1934) tagjául választották, közben Baumgarten-díjjal is kitüntették (1932).

Sajtó alá rendezte Jancsó Benedek történetírói művét (Erdély története, Kv. 1931), Képes ábécé és olvasókönyv c. összeállítása (Kv. 1935) Betűk és képek világa címmel (Kv. 1940) 2. kiadásban is megjelent. Számos gyűjteményes kiadásban szerepel, több novelláját románra fordították.

Egyéb kötetei: Firtos ördöge (elbeszélés, Torda 1913); Ősi rögön (elbeszélések, Kv. 1921; 4. kiadás 1935); Mindenre sor kerül (elbeszélés, Kv. 1924); Föld népe (elbeszélések, Berlin 1924); Rég volt, igaz volt (Erdélyi történetek, Mv. 1925); Falusi színház (egyfelvonásosok, Kv. 1928); Dávid Ferenc búcsúzása (színjáték, Kv. 1929); Genovéva (széphistória, Kv. 1930, 1938); Hadrakelt emberek (elbeszélések, Kv. 1931); Emlékezés nagy-tudós Brassai Sámuelre (Kv. 1933); Jézus Maroskenden. A szép szó (elbeszélések, Nb. 1936); Tűz a szigeten (elbeszélés, Nv. 1935); Az apa, A lovag (elbeszélések, Nv. 1936; 3. kiadás Bp. 1943); A hegyek beszélik (elbeszélések, Bp. 1940); Rogerius mester a pokol torkában (regény, Bp. 1941); Egy födél alatt (összegyűjtött elbeszélések, Bp. 1943); A kontár (színdarab, Bp. 1946); Szüret után esküvő (vígjáték, Bp. 1946); Ocsú a búzában (színmű, Bp. 1947); Kis játékok (jelenetek, Bp. 1947); A tábornok paplana (színmű, Bp. 1947); Fehér foltok (jelenetek, Bp. 1948); Erdélyi legendák (elbeszélések, *Szent-Iványi Sándor előszavával, New York 1968).

(G. Gy.)

Borbély István: Erdélyi magyar novellaírók és novellák. Erdélyi Irodalmi *Szemle 1924/34. Kiss Ernő; Gy. D. *Pásztortűz 1926/5. György Lajos: Vaskenyéren. *Pásztortűz 1926/2526. *Németh László: Gy. D. Protestáns *Szemle, Bp. 1927/2. Kristóf György: A Vaskenyéren történetisége. A Hírnök 1927/3. *Tamási ÁronSzentimrei Jenő: Benedek Elek emléke körül. *Brassói Lapok 1930. jan. 11.; Még egyszer a végszó jogán. *Brassói Lapok 1930. jan. 22. Mindkettő újraközölve *Tamási Áron: Tiszta beszéd 1981. 8791. k. a. [Kuncz Aladár]: Gy. D. *Erdélyi Helikon 1930/3. Kovács Katona Jenő: Nyár Solymoson. *Korunk 1938/12. Benedek Marcell: Külön nóta. Új Idők, Bp. 1940/29. *Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. 1974. 30812.