Gyallay-Pap Sándor

oldal nyomtatása Share

Gyallay-Pap Sándor (Székelykeresztúr, 1906. márc. 17. 1944. nov. 8. Székelykeresztúr) költő, Pap Mózes fia. A Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban 1925-ben tesz érettségit, majd egy ideig a kolozsvári egyetemen jogot hallgat. A kolozsvári Széphalom (19371939) társszerkesztője. Itt több verse, novellája s cikke jelenik meg. Az *Erdély földjén élő népek "barátságos szellemi találkozóját" igyekszik elősegíteni. Románból is fordít. Verseit a *Keresztény Magvető, *Magyar Nép és *Pásztortűz közölte. Öngyilkos lett.

Verseiben szülőföldje, iskolája, a *székelység nosztalgikus felidézése mellett minduntalan visszatér a halál, az elmúlás témája. Költészete egyre hangsúlyozottabb szociális színezetet kap: Ady frazeológiájának hatása érezhető.

Kötetei: Felsikoltok!... (Kv. 1933, bővítve 1937); Parancsolom: tűrni kell!! (Kv. 1934, 1938); Fekete kalászok (Kv. 1935); Zúg a rengeteg (Kv. 1936, 1938, 1939); Őszi ének (Kv. 1940).

b. j. gy. [Bözödi György]: Gy.-P. S.: Felsikoltok!... *Keresztény Magvető 1933/6.