Györffi Kálmán

oldal nyomtatása Share

Györffi Kálmán (Erdőszentgyörgy, 1945. márc. 26.) prózaíró. A marosvásárhelyi Unirea Középiskola elvégzése után (1963) először építészeti technikumba járt, majd a BabeşBolyai Egyetem bölcsészkarán szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát (1976). Gyergyószentmiklóson volt tanár, 1980-tól az *Előre munkatársa. Marosvásárhelyen él. Első írása az *Ifjúmunkásban jelent meg (1968), majd az *Utunk, *Igaz Szó is közölte novelláit, kisregényeit.

Forrás-kötetét, a Csendes hétköznapok c. KISZ-díjas novellagyűjteményt 1973-ban adták ki. Prózáját már indulásakor megkapó életközelség, mély, elemző lényeglátás, eszköztelenségében is árnyalt stílus jellemzi. Bensőségesen, kivételes érzékenységgel ábrázolja *a hétköznapok, az egyszerű emberek világát, élménygazdagság, az élet intenzitása hatja át írásait. Olykor szenvtelennek tűnő, tárgyiasan leltározó stílusával az eldologiasodás veszélyére döbbenti rá a tárgyi világnak kiszolgáltatott embert. Vissza-visszatérő motívum írásaiban az építkezés s a vele járó, olykor emberséget csorbító áldozat. "Nem agyafúrt, hanem szelíden megszállott Sziszifuszok vívják hétköznapi, csendes harcukat e novellák téglarakásai, cementeszsákjai között, hónapos szobáiban és kisudvarain" írja róla Marosi Péter. E téma nagyobb igényű kibontása a Házavatás c. kisregény (Házavatás. Ágnes. Két kisregény, 1975). Az öregség és mindenfajta szenvedés ábrázolására is különös hajlama van: szimbólumértékű az Ágnes tragikus-groteszk portréja.

Az idő felbontásával, a mondat kereteinek tágításával már korán kísérletezik: sajátos, ahogyan a leírás, elbeszélés, visszaemlékezés és dialógus elemeit egy mondaton belül keveri, anélkül, hogy az olvasót kizökkentené a hatás szintetikus befogadásának folyamatából. A visszatekintő c. regényében (1978) az idő felbontásának és sűrítésének történelmi dimenziókat is átfogó, újszerű technikáját valósítja meg. Előbb az *Igaz Szóban, majd hasonló c. elbeszéléskötetében is megjelent kisregénye, A nagy kórház a kiszolgáltatottság szimbóluma (1981). A tehetetlenség sugallja ez az írás nem fér össze az öntudattal. Ennek az összeférhetetlenségnek a nyers, fölényes, fekete humort sem megvető ábrázolásával a szerző azok ellen az adottságok ellen lázít, amelyek e kettőt mégis békés egymás mellett élésre kényszerítik.

Sodoma, avagy kiáltás az emberért c. bibliai tárgykörű drámája (*Igaz Szó 1982/9) önmeghatározása szerint "groteszk játék": tiltakozás az atomháborúval fenyegető fegyverkezési verseny ellen.

(Gy. É.)

Marosi Péter: Emléktárgyak leltára. *Utunk 1974/4; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 2934. Gálfalvi Zsolt: Gy. K.: Csendes hétköznapok. *Igaz Szó 1974/2. Szávai Géza: Csendes hétköznapok és csodák. *A Hét 1974/10. Szőcs István: Címkézhetetlenül... *Utunk 1975/27; uő: Az élet, amint a túlsó partról integet. *Előre 1982. ápr. 8. Nagy Pál: Felépül egy ház, meghal egy öregasszony. *A Hét 1975/31. Borcsa János: A nagy kórházban. *Ifjúmunkás 1982/22. Kovács János: Béna világ. *Utunk 1982/21.

ASZT: Gy. K. munkásságáról. LM 1306.