Gy. Szabó Béla

oldal nyomtatása Share

Gy. Szabó Béla (Gyulafehérvár, 1905. aug. 26. 1985. nov. 30. Kolozsvár) grafikus, festő, író. Gyulafehérvári gimnáziumi évei után a budapesti műegyetemre iratkozott be. Főiskolai tanulmányai idején sokat rajzolt, majd miután gépészmérnöki képesítéssel csak nehezen és rövid ideig talált állást, egyre elmélyültebb tanulmányokkal készült a művészpályára. 1931-től Kolozsvárt telepedett le, s a *Pásztortűzben rajzai és metszetei jelentek meg (a pásztortüzet ábrázoló fejléc is az ő munkája). Pályája során az *Erdélyi Helikonban és a Hitelben is illusztrációkkal szerepelt. Metszetlapjainak, szövegképeinek, rajzainak, önálló grafikai alkotásainak százaival illusztrált szépirodalmi műveket lapjaink és folyóirataink számára.

193233 telén a Károli Gáspár *Irodalmi Társaság kolozsvári kiállításán mutatkozott be, Kós Károly biztatására ebben az időben tért rá a fametszet művelésére: Koldusok c. első metszetlapja 1933-ban készült el. Az ESZC felkérésére ebben az évben *Nyírő József Kopjafák és *Dsida Jenő Nagycsütörtök c. köteteit illusztrálta. A Dsida-verseskötethez készített tusrajzai, valamint Dsida Ernst Toller-fordításaihoz metszett későbbi szövegképei a művészi ábrázolás kontrasztokra egyszerűsített expresszív erejével hatnak. Az expresszionizmus mint stíluseszmény sem hagyta közömbösen, legalábbis fejlődésének korai szakaszában. Első metszetkönyve, a Liber miserorum (1935) Frans Masereel képregényeivel rokonítható.

A társadalmi témáktól később egyre hangsúlyosabban a lírai ábrázolás művészi lehetőségei felé fordult. Barangolókönyv c. metszetalbuma (1939) jól mutatja már ezt a fordulatot. Ez a könyv összefoglalója mindannak, ami időközben elvégzett képzőművészeti főiskolai tanulmányai (193639), valamint külföldi (Itália, Görögország, Bulgária, Dalmácia) tanulmányútjai során művészileg kiérlelődött.

A II. világháborút követően a Méhkas Diákszövetkezet és a JBA könyveit illusztrálta. Az ő szövegképeivel került ismét a hazai olvasók kezébe Petőfi János vitéz és Arany Toldija (1945); illusztrálta Simó Gyula Az ólom és a vas c. mesekönyvét (1945). Népmeseirodalmunk java termését is az ő illusztrációi kísérik; Bözödi György és *Faragó József gyűjtéseit, ill. válogatásait látta el rajzokkal. Később metszetekkel illusztrálta Csokonai Lilláját és Szabó T. Attila Haja, haja virágom c. virágének-gyűjteményét (1953-tól több kiadványt Ferenczy Júliával közösen). Nagyszámú rajza és metszete jelent meg az *Utunk, *Igaz Szó és *Korunk folyóiratokban.

A hazai magyar könyvkiadás 1944 utáni első metszetgyűjteményét 1949-ben 25 fametszet címmel állította össze. A régi *Korunkban a 30-as években még baloldali dogmatikus támadások érték, de a népi *demokrácia rendszerében s a szocializmusra való áttérés során *művészete kivívta a társadalmi elismerést s a hivatalos *művészetpolitika méltánylását. 1952-ben az RNK állami díját kapta meg, 1957-ben pedig "a *művészet érdemes mestere" címet.

Hazai és külhoni útjain az élet hétköznapjainak és ünnepi pillanatainak művészi visszaadásában a lényegest és nagyon jellemzőt ragadta meg. Kolozsvári városképei mellé sorakoznak a Nyárád mentéről és Marosvölgyéből, a Székelyföldről és más tájegységekről hozott s művekben rögzített úti élményei. Az 50-es évek közepétől lehetősége nyílt hosszabb külföldi utazásokra, s ezekről már nemcsak rajzokban, pasztellekben, fametszetekben számolt be, hanem írásban is. Munkásságát bemutató kiállításokkal Kínában, Belgiumban, Mexikóban, Ausztriában, az NSZK-ban, Kolumbiában, a Szovjetunióban, Finnországban járt, metszetgyűjteményeket adományozott külföldi múzeumoknak. Tapasztalatainak és benyomásainak alkotói termése: újabb képek, sorozatok, illusztrált útikönyvek. Magyarországi táji élményeinek legszebb foglalata a Homokvilág c. korai albuma, majd a Balaton-környéki pasztellek és metszetek. *Művészeti írásaira jellemző a nagyon pontos megfigyelőkészség, a látvány mögötti háttér intuitív földerítése, a köznapi valóság megéreztetése az olvasóval. Kifejezésmódja közvetlen és egyszerű, kerüli a bonyolult körülírásokat, fanyar humora pedig élvezetes olvasmánnyá teszi leírásait.

Munkássága utóbbi tíz évének nagyobb vállalkozása: Hónapok c. metszetalbuma, Dante-illusztrációinak sorozata és a bibliai Jelenések könyve szövegének ihletésére készült, 22 lapot tartalmazó fametszetsorozat. Nemcsak kiállításaival, hanem metszetlapjainak terjesztésével is hathatósan járult hozzá a *művészet szélesebb társadalmi rétegeket átfogó népszerűsítéséhez.

Metszetalbumai és útikönyvei: Liber miserorum. 50 imagines xilographi Belae Gy. Szabó. Claudiopoli 1935; Barangolókönyv Liber vagabundi (50 fametszet. Kv. 1939); Homokvilág (28 tusrajz. Kv. 1941); 25 fametszet (1949); Kínai útivázlatok (1960); Hónapok (Kv. 1973); Mexikói tél (Kv. 1974); Csokonai 12 fametszet (Debrecen 1975); La Divina Commedia (Kv. 1976); Jelenések könyve (Bp. 1982).

(M. J.)

Kós Károly: A "Károli Gáspár" Társaság művésztagjainak kiállítása. *Erdélyi Helikon 1933/1. Kovács László: Két fiatal erdélyi művész. *Pásztortűz 1934/9. Vásárhelyi Z. Emil: Erdélyi művészek. Kv. 1937. Pogány Ö. Gábor: Gy. Sz. B. rajzai. Ünnep, Bp. 1942/19. Huszár Sándor: A nagy munkálkodó. *Utunk 1957/6. Szentimrei Jenő: Gy. Sz. B. útja. *Igaz Szó 1957/5. Eleonora Costescu: Donaţia Gy. Sz. B. Muzeului de Artă al R. P. R.. Arta Plastică 1958/78. Farkas Zoltán: Gy. Sz. B. értékelése körül. *Művészet, Bp. 1966/8. Banner Zoltán: Hónapok könyve. *Utunk 1973/52. Balogh József: Gy. Sz. B., a könyvjegyművész. *Művelődés 1974/6. Entz Géza: Gy. Sz. B. *Művészettörténeti Értesítő, Bp. 1975/2. Murádin Jenő: Agavék közt a Popocatepetl, avagy Mexikó, a hetedik könyv. *Utunk 1975/18; uő: Gy. Sz. B. Monográfia. 1980. Livia Drăgoi: Gy. Sz. B. Steaua 1976/11. M. Kiss Pál: Gy. Sz. B. Dante-illusztrációi. Népszava, Bp. 1977. júl. 8. Nora Efimova Eliaszberg: Gy. Sz. B. Moszkva 1977.