Gyulai Pál (1991 • 2018)

oldal nyomtatása Share

Gyulai Pál (Bukarest, 1936. jan. 18.) történész, muzeográfus. Gépipari középiskolát végzett Kolozsvárt (1953). Előbb a kolozsvári Herbák János Művekben (a mai Clujana cipőgyár) s az Unirea Gépgyárban dolgozott (195458), majd a BabeşBolyai Egyetemen történelem szakos diplomát szerzett (1963). Az Erdélyi Történelmi Múzeumban kezdte pályáját Kolozsvárt, főmuzeológus a műemlék- és műtárgyvédelmi osztályon. A magyar tannyelvű 3. számú MatematikaFizika *Líceum diákjainak létai ásatásain 1978 óta szak-megbízottként vesz részt.

Első írását az *Utunk közölte (1960), szaktanulmányai a Revista Muzeelor, Acta Musei Napocensis, Apulum, Terra Nostra hasábjain jelennek meg; ismeretterjesztő történelmi publicisztikájával a *Korunk, *Utunk, Dolgozó Nő, Napsugár, Előre, Ifjúmunkás, Igazság, *Falvak Dolgozó Népe hasábjain szerepel, ezekben az *eke történetével foglalkozik, beszámol a dobokai ásatásokról és kolozsvári leletmentéseiről, Dózsa György koronájáról, a székely nemzet pecsétjéről, a Vitéz Mihály korabeli ágyúöntésről.

Munkái: Batiz. Monografia manufacturii de faianţă fină (Bunta Magdával, C. Daicoviciu előszavával, Ştefan Pascu bevezetésével, Kv. 1971); Torma Zsófia levelesládájából (válogatás bevezetéssel és jegyzetekkel, Téka 1972); Kincskeresők (válogatás a történelmi tárgyú hazai magyar gyermekirodalomból, 1973).

(imreh) [Imreh István]: Erdélyi "kőedények". *A Hét 1972/51. Herédi Gusztáv: A batizi manufaktúra. *Korunk 1972/11.



Gyulai Pál (Bukarest, 1936. jan. 18. – 2007. aug. ?, Kolozsvár) – történész, muzeográfus. Gépipari középiskolát végzett Kolozsvárt (1953). Előbb a kolozsvári Herbák János Művekben (a mai Clujana cipőgyár) s az Unirea Gépgyárban dolgozott (1954–58), majd a Babeş–Bolyai Egyetemen történelem szakos diplomát szerzett (1963). Az Erdélyi Történelmi Múzeumban kezdte pályáját Kolozsvárt, főmuzeológus a műemlék- és műtárgyvédelmi osztályon. A magyar tannyelvű 3. számú Matematika–Fizika Líceum diákjainak létai ásatásain 1978-től kezdődően szakmegbízottként vett részt.

Első írását az Utunk közölte (1960), szaktanulmányai a Revista Muzeelor, Acta Musei Napocensis, Apulum, Terra Nostra hasábjain jelennek meg; ismeretterjesztő történelmi publicisztikájával a Korunk, Utunk, Dolgozó Nő, Napsugár, Előre, Ifjúmunkás, Igazság, Falvak Dolgozó Népe hasábjain szerepel, ezekben az eke történetével foglalkozik, beszámol a dobokai ásatásokról és kolozsvári leletmentéseiről, Dózsa György koronájáról, a székely nemzet pecsétjéről, a Vitéz Mihály korabeli ágyúöntésről.

 

Munkái

Román nyelven

Batiz. Monografia manufacturii de faianţă fină (Bunta Magdával, C. Daicoviciu előszavával, Ştefan Pascu bevezetésével, Kv. 1971.);

 

Szerkesztés

Torma Zsófia levelesládájából (vál., bev., jegyz., Buk., 1972.); Kincskeresők (vál., 1973.).

 

Irodalom

(imreh) [Imreh István]: Erdélyi „kőedények”. A Hét 1972/51. – Herédi Gusztáv: A batizi manufaktúra. Korunk 1972/11. – Murádin Jenő: Búcsúszavak Gyulai Pál halálára. Szabadság, 2007. szept. 3.