Hajdu Frigyes (1991 • 2016)

oldal nyomtatása Share

Hajdu Frigyes (Balkány, 1874. aug. 6. 1944. júl. 29. Gyula) közíró, műfordító, irodalomkritikus. Földbirtokos családból született, középiskolai tanulmányait Nyíregyházán végezte, a budapesti jogakadémián szerzett oklevelet. Ügyvédgyakornokként részt vett a haladó ifjúsági mozgalmakban. 1894-ben került Temesvárra, ahol ügyvédi irodát nyitott. Muth Gáspárral és Sztura Szilárddal 1903-ban megalapította a Függetlenségi Párt helyi szócsövét, a *Temesvári Hírlapot, melyben megszűnéséig (1939) gazdasági, politikai és kulturális témájú cikkeit, tanulmányait, visszaemlékezéseit és versfordításait közölte. *Barátság fűzte Justh Gyulához és Holló Lajoshoz, a polgári radikális reformok szorgalmazóihoz.

Az I. világháború után tevékeny szerepet vállalt a Temesvárt 1920-ban létrejött Polgári Szervezet munkájában, amely "a szabadságjogok biztosítását, a sérelmek orvoslását, a jogtiprások megtorlását" tekintette feladatának. Szorgalmazta az *OMP helyi tagozatának létrejöttét, ennek vezetőségében 1922-től tisztségeket vállalt. A Magyar Ház felavató ünnepségén (1930) ünnepi beszédet tartott, az 1932-ben alakult Institutul Social BanatCrişana égisze alatt szociológiai előadássorozatot szervezett, a temesvári Újságíróklubban Ady Endre és az asszonyok címen adott elő (1934). Műfordításait Horatius Juvenalis, valamint Nicolaus Lenau, Otto Erich Hartleben, Richard Dehmel költészetéből már az I. világháborút megelőző években s 1919 után is közölte a *Temesvári Hírlap és a Színházi Újság, majd az aradi *Szezon (1920); a lapokban számos hely- és irodalomtörténeti tanulmánya is megjelent.



Hajdu Frigyes (Balkány, 1874. aug. 6. – 1944. júl. 29., Gyula) – közíró, műfordító, irodalomkritikus. Földbirtokos családból született, középiskolai tanulmányait Nyíregyházán végezte, a budapesti jogakadémián szerzett oklevelet. Ügyvédgyakornokként részt vett a haladó ifjúsági mozgalmakban. 1894-ben került Temesvárra, ahol ügyvédi irodát nyitott. Muth Gáspárral és Sztura Szilárddal 1903-ban megalapította a Függetlenségi Párt helyi szócsövét, a Temesvári Hírlapot, melyben megszűnéséig (1939) gazdasági, politikai és kulturális témájú cikkeit, tanulmányait, visszaemlékezéseit és versfordításait közölte. Barátság fűzte Justh Gyulához és Holló Lajoshoz, a polgári radikális reformok szorgalmazóihoz.

 

Temesvár polgármestere, majd 1906–1910-ben országgyűlési volt, a parlamentben elmondott beszédei a liberális polgári politika céljait segítették elő. Az I. világháború után tevékeny szerepet vállalt a Temesvárt 1920-ban létrejött Polgári Szervezet munkájában, amely „a szabadságjogok biztosítását, a sérelmek orvoslását, a jogtiprások megtorlását” tekintette feladatának. Szorgalmazta az OMP helyi tagozatának létrejöttét, ennek vezetőségében 1922-től tisztségeket vállalt. A Magyar Ház avató ünnepségén (1930) ünnepi beszédet tartott, az 1932-ben alakult Institutul Social Banat–Crişana égisze alatt szociológiai előadássorozatot szervezett, a temesvári Újságíróklubban Ady Endre és az asszonyok címen adott elő (1934).

 

Műfordításait Horatius, Juvenalis, valamint Nicolaus Lenau, Otto Erich Hartleben, Richard Dehmel költészetéből már az I. világháborút megelőző években s 1919 után is közölte a Temesvári Hírlap és a Színházi Újság, majd az aradi Szezon (1920); a lapokban számos hely- és irodalomtörténeti tanulmánya is megjelent.