Halász Gyula, Brassaï (1991 • 2016)

oldal nyomtatása Share

Halász Gyula, francia művésznevén Brassai (Brassó, 1899. szept. 9. 1984. júl. 8. Párizs) fotóművész, grafikus, publicista. Id. ~ Gyula fia, ~ Kálmán bátyja. A brassói Főreáliskola elvégzése (1917) után a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója; tanulmányait megszakítva, 1919-ben önként beállt a Vörös Hadseregbe s hadifogságba esett. Tanulmányait a 20-as évek elején Berlinben folytatta, majd Párizsban telepedett le. Cikkeit, beszámolóit a Brassói Lapok, Napkelet, *Keleti Újság és *Periszkop közölte. A 30-as évektől világviszonylatban ismert fotóművész.

Már 1933-ban fotóalbumot jelentetett meg az éjszakai Párizsról. Regényt írt, Prévert verseit illusztrálta, grafikát, Picassóval együtt szobrokat állított ki, egy filmje (Ameddig állatok lesznek) díjat nyert a cannes-i fesztiválon, sikert aratott franciául 12 kiadásban, magyarul Beszélgetések Picassóval címen 1968-ban megjelent könyvével. Sokoldalú egyéniség, a graffitinak, a falakra karcolt és írt képeknek, szavaknak, mondatoknak, a párizsi utca folklórjának felfedezője. Munkáit a *Korunk (1962/12; 1968/3; 1972/4) és az *Igaz Szó is (1971/6) reprodukálta.

Művészi pályájának alakulásáról családtagjaihoz írott francia nyelvű levelekben számolt be. 1940 előtti levelezéséből *A Hét közölt válogatást (1977. aug.nov.), majd 1980-ban a Kriterion Könyvkiadó jelentette meg a levelek gyűjteményét Előhívás cím alatt, a szerző jegyzeteivel és utószavával.

Szilágyi Júlia: "Párizs szeme" Brassai. *Korunk 1962/12. Kovács János: Párizsi látogatás Brassainál. *Korunk 1968/3. Méliusz József: Brassaival öttől nyolcig. *Korunk 1972/4. Vörös Előd: Bálint Zoltán levelesládája. H. Gy. hét levele. *Korunk 1981/12.



Halász Gyula, francia művésznevén Brassaï (Brassó, 1899. szept. 9. – 1984. júl. 8., Èze, Alpes-Maritimes, Franciaország) fotóművész, grafikus, publicista. Id. Halász Gyula fia, Halász Kálmán bátyja. A brassói Főreáliskola elvégzése (1917) után a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója; tanulmányait megszakítva, 1919-ben önként beállt a Vörös Hadseregbe s hadifogságba esett. Tanulmányait a ’20-as évek elején Berlinben folytatta, majd Párizsban telepedett le. Cikkeit, beszámolóit a Brassói Lapok, Napkelet, Keleti Újság és Periszkop közölte. A ’30-as évektől világviszonylatban ismert fotóművész, 1930–63. között küönböző sajtóorgánum fotográfusa (Minotaure, Verve, Picture Post, Lilliput, Coronet, Labyrinthe, Réalités, Plaisirs de France, Harper’s Bazaar).

Már 1933-ban fotóalbumot jelentetett meg az éjszakai Párizsról. Regényt írt, Prévert verseit illusztrálta, grafikákat, illetve Picassóval együtt szobrokat állított ki, egy filmje (Ameddig állatok lesznek) díjat nyert a cannes-i fesztiválon. Magyarul Beszélgetések Picassóval címen, 1968-ban megjelent könyve 12 francia kiadást ért meg.

Sokoldalú egyéniség, a graffitinak, a falakra karcolt és írt képeknek, szavaknak, mondatoknak, a párizsi utca folklórjának felfedezője. „Brassaïba a város (Párizs – szerk.) legváratlanabb helyén ütközött az ember. Arcán folyton ugyanaz a mosoly, szemében ugyanaz a vallató pillantás, ajkán folyton ugyanaz a készség a szóra, hogy az éppen akkor elkapott élményét azon frissiben átadja. Mintha folyton valamiféle őrségen lett volna, szüntelenül szimatolt, kutatott, fürkészte a távolt amögött is, akivel beszélt. Számára minden dolognak, de mindnek volt jelentősége. Soha nem bírált, ítéletet soha nem mondott a dolgokról vagy eseményekről. Egyszerűen csak számot adott arról, amit látott és hallott” – írta róla Henry Miller. Munkáit a Korunk (1962/12; 1968/3; 1972/4) és az Igaz Szó is (1971/6) reprodukálta.

Művészi pályájának alakulásáról családtagjaihoz írott francia nyelvű levelekben számolt be. 1940 előtti levelezéséből A Hét közölt válogatást (1977. aug.–nov.), majd 1980-ban a Kriterion Könyvkiadó jelentette meg a levelek gyűjteményét Előhívás cím alatt, a szerző jegyzeteivel és utószavával.

 

Díjai: Emerson-plaket (1934); Daguerre-emlékérem Budapestről (1937); Médaille d'Or à la B. de photographie, Velence (1957); American Society of Magazine Photographers díja (1966); Médaille de la ville d'Arles (1974); Chevalier de la Légion d'Honneur (1976); Grand Prix national de la photographie, Párizs (1978)

 

Kötetei

Le Paris secret des Années 30A harmincas évek titkos Párizsa (Párizs, újrakiad. London, New York. 1976)
Les Sculptures de PicassoPicasso szobrai (Párizs, 1949)
Conversation avec PicassoBeszélgetések Picassoval (Párizs, 1964.; magyarul: Budapest, 1968)
Graffiti (Stuttgart, 1960; Párizs, 1961)

 

Egyéni kiállítások

Párizs, Galerie Renou et Colle, (1945)
Párizs, Théâtre Sarah-Bernhardt – Rendez-Vous (1945)
Capri, Théâtre Agnes – En passant (1947)
Párizs, Champs-Elysées – D’Amour et d’eau fraîche (1949)
L’Opéra de Paris – Phedre (1950)
Párizs, Bibliothèque Nationale – Retrospektív kiállítás (1963)
Párizs, Musée Carnavalet – Paris le jour, Paris la nuit (1988-89)
Budapest, Francia Intézet –  Distorsions (1997)
Budapest, Francia Intézet (2000-2001)
Budapest, Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) – „Gyulus” – Brassai fotográfiák és dokumentumok (2007)
Székelyudvarhely, Művelődési Ház – BRASSAÏ fotókiállítás (2010)

 

Válogatott csoportos kiállítások

Fővárosi Képtár, Budapest – A magyar szociofotó tegnap és ma (1989)
Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum – A Fotómúzeum kincsei (2004)
Budapest, Ernst Múzeum – (M)érték – Világhírű magyar fotográfusok: Brassaï, Capa, Kertész, Moholy-Nagy és Munkácsi (2006-2007)
Pécs, Városi Képtár – (M)érték – Világhírű magyar fotográfusok (2007)
Budapest, Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) – Ritkán látott képek – Utazás a vidéki múzeumok fotókincsei között (2012)

 

Irodalom

Szilágyi Júlia: „Párizs szeme” Brassai. Korunk 1962/12. – Kovács János: Párizsi látogatás Brassainál. Korunk 1968/3. – Méliusz József: Brassaival öttől nyolcig. Korunk 1972/4. – Vörös Előd: Bálint Zoltán levelesládája. H. Gy. hét levele. Korunk 1981/12. – Lendvay Éva: A százéves Brassai. Korunk, 1998/9. – Brassai. art.transindex.ro – Albertini Béla: Brassaï. artportal.hu