Halmágyi Mária (1991 • 2016)

oldal nyomtatása Share

Halmágyi Mária, G. Halmágyi, családi nevén Hirschhorn (Halmágy, 1898. dec. 27. 1972. okt. 22. Brassó) költő, újságíró. Fogarason végezte a polgári leányiskolát (1913), versei már 1914 óta megjelentek a Pesti Naplóban, majd Kolozsvárt az *Erdélyi Magyar Lányok hasábjain, később a Brassói Lapokban és a Családi Körben. 1923-as verseskötetében az élet és halál, a lét kérdéseit boncolgatja. Fiatalon kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Férjével, Génádt Dáviddal a hatósági üldözés elől Franciaországba menekült (1933), ahol a II. világháború kitörése után a maquis tagjaiként részt vettek az antifasiszta ellenállásban. 1945-ben hazatérve, férjével együtt pártaktivista, a Vörös Zászló riportere (195152).

Kötetei: Fehér virágok (versek, az *Erdélyi Magyar Lányok kiadása, Kv. 1923); Versek (Gyergyószentmiklós 1928).



Halmágyi Mária, G. Halmágyi, családi nevén Hirschhorn (Halmágy, 1898. dec. 27. – 1972. okt. 22., Brassó) – költő, újságíró. Fogarason végezte a polgári leányiskolát (1913), versei már 1914 óta megjelentek a Pesti Naplóban, majd Kolozsvárt az Erdélyi Magyar Lányok hasábjain, később a Brassói Lapokban és a Családi Körben. 1923-as verseskötetében az élet és halál, a lét kérdéseit boncolgatja. Fiatalon kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Férjével, Génádt Dáviddal a hatósági üldözés elől Franciaországba menekült (1933), ahol a II. világháború kitörése után a maquis tagjaiként részt vettek az antifasiszta ellenállásban. 1945-ben hazatérve, férjével együtt pártaktivista, a Vörös Zászló riportere (1951-52).

 

Kötetei

Fehér virágok (versek, az Erdélyi Magyar Lányok kiadása. Kv., 1923); Versek (Gyergyószentmiklós 1928).