Hankó Béla (1991 • 2016)

oldal nyomtatása Share

Hankó Béla (Poprád, 1886. júl. 5. 1959. nov. 16. Toronto) zoológus, természettudományi szakíró. A budapesti egyetemen szerzett tanári és doktori oklevelet, helgolandi, nápolyi, tihanyi kutatóállomásokon végzett hidrobiológiai, ichtiológiai tanulmányokat; jelentősek a háziállatok eredetére vonatkozó kutatásai is. 1941 és 1944 között a kolozsvári egyetem állatrendszertani intézetének és múzeumának vezetője. Emil Racoviţă tisztelője volt, s a háborús évek alatt ő gondoskodott a jeles román tudós Kolozsváron maradt könyvtárának és laboratóriumi felszerelésének hiánytalan megőrzéséről. Az ETI munkatársa. Összehasonlító vizsgálatok az ős-eredeti és új-szalontai sertés koponyáján c. dolgozatát a kolozsvári egyetem természettudományi *Acta sorozata közölte (Kv. 1941). Számos önálló szakmunkája közül kettő Kolozsvárt jelent meg: A hucul ló és tenyésztése Turjaremetén (Kv. 1942); Székely lovak (Kv. 1943).



Hankó Béla (Poprád, 1886. júl. 5. – 1959. nov. 16., Toronto) – zoológus, természettudományi szakíró. A budapesti egyetemen szerzett tanári és doktori oklevelet, helgolandi, nápolyi, tihanyi kutatóállomásokon végzett hidrobiológiai, ichtiológiai tanulmányokat; jelentősek a háziállatok eredetére vonatkozó kutatásai is. 1941 és 1944 között a kolozsvári egyetem állatrendszertani intézetének és múzeumának vezetője. Emil Racoviţă tisztelője volt, s a háborús évek alatt ő gondoskodott a jeles román tudós Kolozsváron maradt könyvtárának és laboratóriumi felszerelésének hiánytalan megőrzéséről. Az ETI munkatársa.

Összehasonlító vizsgálatok az ős-eredeti és új-szalontai sertés koponyáján c. dolgozatát a kolozsvári egyetem természettudományi Acta sorozata közölte (Kv. 1941). Számos önálló szakmunkája közül kettő Kolozsvárt jelent meg: A hucul ló és tenyésztése Turjaremetén (Kv. 1942); Székely lovak (Kv. 1943).

 

Munkái

A házigalamb petevezetékének szerkezete és működése (Bp., 1910); Az Asellus aquaticus regeneráló tehetségéről (Bp., 1911); A halbetegségek és az ellenük való védekezés : gyakorlati útmutató a betegségek felismerésére és leküzdésére (Bp., 1923); Tógazdasági tanácsadó pontyos tógazdaságok részére (Landgraf Jánossal. Bp., 1924); Biológiai állomás a Balaton mellett (Bp., 1925); A megújhodás: elvesztett testrészek visszaszerzése, idegen testrészek átültetése (Bp., 1927); Rendszeres állattan. 4. a gerincesek általános jellemzése és a halak (Pécs, 1928); A hal és a halgazdaság (Bp., 1928); Biológiai megfigyelések a fogassülő ivadékán (Bp., 1928);  Magyarország halainak eredete és elterjedése (Sárospatak, 1931); Albán pákásztanyán (Debrecen, 1931); Hús-szobrászat (Bp., 1931); A hajdani Alföld ősi állatvilága (Debrecen, 1933); Vízen és vízparton (Bp., 1933); Hogy vadásztak őseink? (Debrecen, 1934); A magyar szarvasmarha egykori gazdasági jelentősége (Debrecen, 1935); A magyar ló eredete (Debrecen, 1935); Hogyan került az első arabs vér parlagi lovainkba? (Bp., 1936); A magyar szarvasmarha eredete (Debrecen, 1936); A magyar baromfi eredete és gazdasági jelentősége (Debrecen, 1936); A magyar juh (Bp., 1937); Eleink ruhaprémei (Debrecen, 1937); A magyar juh eredete, multja és jelene (Debrecen, 1937); A kihalt ősi szalontai sertés (Bp., 1938); Pusztában elhangzó szó (Bp., 1939); Állatfajvédelem (Bp., 1939); Ősi magyar háziállataink (Debrecen, 1940); Ősi magyar sertéseink (Debrecen, 1941); Összehasonlító vizsgálatok az ős-eredeti és új-szalontai sertés koponyáján (Kv., 1941); Az ősmagyar fekete juhnyáj (Debrecen, 1941); Az állat és élete (Pongrácz Sándorral, Dudich Endrével stb. Bp., 1942); A hucul ló és tenyésztése Turjaremetén (Kv. 1942); Székely lovak (Kv. 1943); Magyar háziállataink (Bp., 1943); Az ember és az állatvilág kapcsolatai (Bp., 1943); Ősi magyar kutyák (Debrecen, 1943); Halak (Bp., 1945); Attila disznaja és a magyar vaddisznók (Debrecen, 1948); Magyar házi szarvasmarháink eredete (Bp., 1954); A magyar háziállatok története ősidőktől máig (Bp., 1954); Balatoni kirándulás (Bp., 1956); Magyar házi szarvasmarháink eredete (Bp., 1957);

 

Idegen nyelven

Über die Regeneration des Operculums bei Murex brandaris (Lipcse, 1913); Über den gespaltenen Arm eines Octopus vulgaris (Lipcse, 1913); Über die einstige Bedeutung des Kranichs im Leben der Ungarn (Firenze, 1933); Graf Kuno von Klebelsberg (Firenze, 1933); I suini degli avari del bassopiano ungherese (Perugia, 1939); Ergebnisse der Balaton-See-Forschung (Tartu, 1939); Altungarische Haustiere (Bp., 1941); Ursprung und Geschichte des altungarischen, silbergrauen langhörnigen Steppenrindes (h. n., 1950);

 

Fordítás

Halak II. Halak, kerekszájúak, fejetlenek és zsákállatok (szerk. Leidenfrost Gyula; ford. másokkal. Szeged, 1996);

 

Szerkesztés

A Magyar Biológiai Kutató Intézet munkái (másokkal. Tihany, 1928–1947)