Harag György (1991 • 2016)

oldal nyomtatása Share

Harag György (Margitta, 1925. jún. 4. 1985. júl. 10. Marosvásárhely) színirendező, műfordító. Középiskoláit Nagyváradon végezte, 1946-tól az akkor még Kolozsvárt működő Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola színész- és rendezői fakultásának hallgatója. Már főiskolás korában a kolozsvári *Állami Magyar Színháznak, 1949-től a színház igazgató bizottságának tagja. 1953-tól 1956-ig a végzős évfolyamból Nagybányán színházat alapító társulat, majd annak átköltözése után a szatmári *Állami Magyar Színház igazgatója. Társulatának előadásaival példázta, hogy az időszak uralkodó sztanyiszlavszkiji szemléletének realizmusa nemcsak a naturalista színjátszás felé nyit, hanem a valóságot művészi képekben, szélesebb filozófiai összefüggésben felvillantó játékstílus számára is alapot teremt; ugyanekkor az általa vezetett társulat elkötelezettsége a hazai drámairodalom iránt azt bizonyítja, hogy a színjátszás megújulása csakis saját gyökereiből táplálkozva jöhet létre. 1960-ban a marosvásárhelyi színházhoz szerződik, 1962-től a kolozsvári Állami Színház tagja, majd 196566-ban a ploieşti-i Állami Színház rendezője. Véglegesen kialakult rendezői *ars poeticája szerint a színház mint autonóm művészeti ág nem csupán szövegközvetítő, hanem -értelmező is, nem a szerző szolgájaként, hanem alkotó társaként mond gondolkoztató és mozgósító véleményt a világról. Színházi közvéleményünkben ez az *ars poetica a "látvány-színház" fogalmaként tudatosult.

1966-ban ismét Marosvásárhelyre szerződik, s elkezdődik pályájának "nagy korszaka", amelynek legjelentősebb alkotásai Nagy István Özönvíz előtt c. drámájának újrafelfedezése, *Barta Lajos Szerelem c. drámájának korszerű színpadra vitele s Az ember tragédiája új felfogású rendezése a "reteatrizált" színházban.

1975-ben újra átszerződött a kolozsvári *Állami Magyar Színházhoz. Az itt rendezett darabokkal (Páskándi Géza: Tornyot választok; Asztalos István: Fekete macska) s leginkább *Sütő András négy drámájával (A lócsiszár virágvasárnapja; Csillag a máglyán; Káin és Ábel; A szúzai menyegző) színjátszásunkat szellemi fórummá, sorsproblémáink megfogalmazójává emeli. Maga mondja az egyik általa rendezett darab (Lőrinczi László: A szerető) műsorfüzetében (1982): "...egyetlen nemzeti vagy nemzetiségi színjátszás sem lehet meg saját nemzeti vagy nemzetiségi drámái nélkül. Csak sajátos szokásaink, hagyományaink, alkotásaink révén válhatunk egyetemessé."

Sikerei közé tartozik az Éjjeli menedékhely kolozsvári bemutatása vagy a Jugoszláviában, Újvidéken rendezett, a nemzetközi szakvéleményben is visszhangot keltett Csehov-ciklus (Három nővér; Cseresznyéskert; Ványa bácsi).

A színházak játékrendjét gazdagította fordításaival is. Magyarításában játsszák színházaink Arbuzov Tánya (társszerző Kovács Ferenc) és Csehov Platonov c. színművét. Rendezői utasításokkal látta el Maria Baratasvili Szitakötő c. vígjátékának fordítását (Nv. 1960).

(K. J.)

Páll Árpád: Az Özönvíz előtt új dimenziói. *Utunk 1971/14; uő: Hagyományos dráma nem hagyományos előadásban. *Utunk 1974/2. Metz Katalin: Rendezői elmélet és gyakorlat. Beszélgetés H. Gy.-gyel. *Korunk 1973/9. Marosi Péter: Mitől fekete a macska? *Utunk 1975/26; uő: Kolhaas haragja és Harag Kolhaasa. *Utunk 1975/16; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 14248.; uő: Sütő genfi zsoltára. *Utunk 1976/29. Ablonczy László: A hagyomány ellenőrző tekintete alatt. Tiszatáj, Szeged 1980/4. Tömöry Péter: Miért fontos ma a színházi rendező? Beszélgetés H. Gy.-gyel. Valóság, Bp. 1981/3. Marosi Ildikó: Sütővel, Haraggal a színházról. *Utunk 1981/31. Gerold László: Szivacstalaj, homokfutó... H. Gy. Csehov-triptichonja. Híd, Újvidék 1981/1112. Kántor Lajos: A játék merészsége. Beszélgetés H. Gy.-gyel. *A Hét Évkönyve 1982. 919.



Harag György (Margitta, 1925. jún. 4. – 1985. júl. 10., Marosvásárhely) – színi rendező, műfordító. Iskoláit Margittán és Tasnádon kezdte, középiskoláit Nagyváradon végezte, érettségi után egy évig segédmunkásként dolgozott, kerámiakészítést tanult Budapesten.

A színházzal még Tasnádon ismerkedett meg, ő maga Jódi Károly, Vig Ernő és Antal Lajos vándortársulatait emeli ki visszaemlékezéseiben, amelyek nagy hatással voltak későbbi fejlődésére. „Jöttek ezek a társulatok, és én mindig hozzájuk csapódtam. Csodálattal és csodálkozva. Szegények voltak és nagyon keservesen éltek. Állandó kapcsolatban voltam velük, de nem voltam elszánva, hogy színházi ember leszek. Tizenhat éves voltam, amikor Nagyváradon megkérdezte valaki: te mi akarsz lenni? Rendező – mondtam. (…) Tehát csak kiszaladt belőlem. De szándékomat bebizonyítandó, mindjárt elkezdtem rendezni a kollégáimmal…” – idézi Nánay István az általa szerkesztett Harag György színháza című kötetben. Nagyváradi évei alatt, 1940–44 között, köszönhetően az igazgató, Putnik Bálint tevékenységének, a kor jelentős alkotóival ismerkedhetett meg, láthatta őket dolgozni.

1944-ben családjával együtt deportálták, előbb a szilágsomlyói gettóba, majd Auschwiztba, Mauthausenbe, végül Ebenseebe került. Hazatérését követően, hosszú tasnádi lábadozás után, 1946-tól az akkor még Kolozsvárt működő Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola színészi fakultásának hallgatója lett (rendezői szak ekkor nem indult). Már főiskolás korában tagja lett a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak, legjobb négy évfolyamtársával együtt. 1947-ben már hét szerepet játszott a színházban, 1949-től pedig már rendezett is (emellett már nagynevű rendezők segédrendezőjeként tanulta a szakmát), miután az 1948-ban beindult rendezőképzést is elkezdte, a színészmesterséggel párhuzamosan. 1949-től a színház igazgató bizottságának tagja. A főiskolán olyan tanáregyéniségek oktatták, mint Poór Lili, Szabó Lajos, Delly Ferenc, Tompa Miklós, Szabó Ernő, Kovács György és Kőmíves Nagy Lajos. Saját visszaemlékezései szerint ezekben az években tanulta meg mestereitől a színpad iránti alázatot és tiszteletet, de a színészi és rendezői szakma alapjait is: „A színpad szentély, templom volt számunkra, ahol nem illett fütyülni, piszkos cipőben, vagy kalappal belépni. Én most is levett kalappal lépek színpadra. Nagy igényességgel, magas szakmai színvonalon dolgoztak. Realista iskola volt, Sztanyiszlavszkij módszere alapján. Nemzedékemmel együtt, Tompa mestertől tanultam meg, hogy rendezőileg hogyan kerül színpadra a szöveg. (...) Forradalmian új stílusú volt az akkori széles gesztikulációjú, patetikus átélésű, zengzetes hangzású előadásokhoz képest…”

1952-ben megszerezte a rendezői diplomát, de rövid idő után, a kolozsvári színházbeli és tanársegédi állását otthagyva csatlakozott az 1953-as végzős évfolyamhoz, s a belőlük Nagybányán színházat alapító társulat, majd annak 1957-es átköltözése után a szatmári Állami Magyar Színház (ma Északi Színház) igazgatója, közben 1955-ben moszkvai tanulmányútra utazott. Társulatának előadásaival példázta, hogy az időszak uralkodó sztanyiszlavszkiji szemléletének realizmusa nemcsak a naturalista színjátszás felé nyit, hanem a valóságot művészi képekben, szélesebb filozófiai összefüggésben felvillantó játékstílus számára is alapot teremt; ugyanekkor az általa vezetett társulat elkötelezettsége a hazai drámairodalom iránt azt bizonyítja, hogy a színjátszás megújulása csakis saját gyökereiből táplálkozva jöhet létre. Nagybányán, majd később Szatmárnémetiben olyan társulatot hozott létre, mely saját megfogalmazása szerint „úgy élt, mint később a Living vagy a Grotowski-csapat”.

1960-ban úgy érezte, hogy tovább kell lépnie, így előbb Marosvásárhely és Kolozsvár között ingázva alkalmi rendezésekből él, majd 1963-ban a marosvásárhelyi színház főrendezője lesz. Az itt töltött bő évtized alatt elkezdett rendezni a vásárhelyi színház román tagozatán, valamint Ploieşti-en (1965-66) és külföldön (Szabadkán) is, emellett tanított a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Véglegesen kialakult rendezői ars poeticája szerint a színház mint autonóm művészeti ág nem csupán szövegközvetítő, hanem -értelmező is, nem a szerző szolgájaként, hanem alkotó társaként mond gondolkoztató és mozgósító véleményt a világról. Színházi közvéleményünkben ez az ars poetica a „látvány-színház” fogalmaként tudatosult.

Marosvásárhelyen elkezdődik pályájának „nagy korszaka”, amelynek legjelentősebb alkotásai Nagy István Özönvíz előtt c. drámájának újrafelfedezése, Barta Lajos Szerelem c. drámájának korszerű színpadra vitele s Az ember tragédiája új felfogású rendezése a „reteatrizált” színházban.

1975-ben újra átszerződött a kolozsvári Állami Magyar Színházhoz. Az itt rendezett darabokkal (Páskándi Géza: Tornyot választok; Asztalos István: Fekete macska) s leginkább Sütő András négy drámájával (A lócsiszár virágvasárnapja; Csillag a máglyán; Káin és Ábel; A szúzai menyegző) színjátszásunkat szellemi fórummá, sorsproblémáink megfogalmazójává emeli. Maga mondja az egyik általa rendezett darab (Lőrinczi László: A szerető) műsorfüzetében (1982): „…egyetlen nemzeti vagy nemzetiségi színjátszás sem lehet meg saját nemzeti vagy nemzetiségi drámái nélkül. Csak sajátos szokásaink, hagyományaink, alkotásaink révén válhatunk egyetemessé.”

Sikerei közé tartozik az Éjjeli menedékhely kolozsvári bemutatása vagy a Jugoszláviában, Újvidéken rendezett, a nemzetközi szakvéleményben is visszhangot keltett Csehov-ciklus (Három nővér; Cseresznyéskert; Ványa bácsi).

A színházak játékrendjét gazdagította fordításaival is. Magyarításában játsszák színházaink Arbuzov Tánya (társszerző Kovács Ferenc) és Csehov Platonov c. színművét. Rendezői utasításokkal látta el Maria Baratasvili Szitakötő című vígjátékának fordítását (Nv. 1960).

Nánay István színházesztéta, kritikus, így ír életének utolsó évtizedéről, jelentőségéről: „Életének ez az évtizede meghozta számára a sikereket. Előadásait a nagy román rendezői iskola legjobb produkcióival együtt tartják számon. Rendezett Jugoszláviában és Magyarországon. Hivatalos elismerést, díjat, kitüntetést nem kapott. Sem Romániában, sem Magyarországon. Az Akadémián, egy rövid időt leszámítva, nem tanított. De a román és a romániai magyar rendezők és színészek egész generációi tartják őt mesterüknek.”

A romániai színházi életnek máig meghatározó alakja, olyan jelentős rendezők vallják őt mesterüknek, mint Tompa Gábor vagy Kovács Levente. Számos színészi pálya indult vagy ívelt fel az ő irányítása alatt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház pedig legnagyobb hatású alkotói között tartja számon (nevét csak a Janovicséval lehet együtt emlegetni). Számos díj, rendezvény, intézmény őrzi a nevét: a rendszerváltás után az általa még Nagybányán alapított, majd Szatmárnémetibe átköltözött intézmény, a Szatmárnémeti Északi Színház magyar társulata felvette nevét; a Kolozsvári Állami Magyar Színházban hagyományosan megrendezik a Harag György Emléknapokat; a szatmári színház két elismerést nevezett el róla, Harag György-díjat és a Harag György-emlékplakettet (közönségdíj); a Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében alakult kolozsvári Színház és Televízió Kar főépületében próba- és stúdiótermet neveztek el róla.

A Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozata, illetve a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja.

 

(K. J., Sz. E. R.)

 

Színházi munkássága

 

Szerepei

Kolozsváron játszott szerepei

1947:

II. katona – Marton Lili: Rongyoska királykisasszony (r. Fekete Mihály)

II. csendőr – Hermann Hezermanns: Remény (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Ábris – Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné (r. Lantos Béla)

Mattern – Hauptmann: Hannale mennybemenetele (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Szállítómunkás – K. Szimonov: Az orosz kérdés (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Zoli – Kassák Lajos: És átlépte a küszöböt (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Vasvári Pál – Szilveszter 1847-ben (r. Nagy Elek)

1948:

White – Steinbeck: Egerek és emberek (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Rádióriporter – Déry Tibor: Tükör (r. Szentimrei Jenő)

Mr. Jeffrie – J. Petrov: A béke szigete (r. Nagy Elek)

Őrmester – Shaw: Az ördög cimborája (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Szilágyi András – Kós Károly: Budai Nagy Antal (r. Lantos Béla)

Táncsics – Bocskói Viktor: Szabadság, szerelem (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Hajdú – Szigligeti Ede: A csikós (r. Szentimrei Jenő)

Titkár – J. Strauss – Kristóf Károly: Kék Duna (r. Csóka József)

Ravkind – Szkvarkin: Ifjúság (r. Poór Lili)

Zarabella – Háy Gyula: Isten, császár, paraszt (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Petúr bán – Katona József: Bánk bán (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Timár János – Gergely Sándor: Vitézek és hősök (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Juhász tanár úr – Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig (r. Sarlai Imre)

II. silbak – Kodály Zoltán: Háry János (r. Gróf László)

1949:

Bublak – A. Kornyejcsuk: Platon Krecsit (vizsga, r. Harag György)

Portás – V. Katajev: Bolondos vasárnap (r. Méliusz József)

Brankenbury – Shakespeare: III. Richárd (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Buday Péter – Mikszáth – Örkény: A különös házasság (r. Méliusz József)

Vaszka – V. Ivanov: 14-69-es páncélvonat (r. Méliusz József)

1950:

Pityorkin – Gorkij: Vássza Zseleznova (r. Jordáky Lajos, segédrendező Harag György)

Színész – Gorkij: Éjjeli menedékhely (vizsga, r. Kőmíves Nagy Lajos)

Szervező felelős – A. Grigulisz: Agyag és porcelán (vizsga, r. Tompa Miklós, Delly Ferenc, Kovács György)

Kapitány – N. Virta: Valahol egy országban (r. Rappaport Ottó)

1951:

Chiorean – Sütő András: Mezítlábas menyasszony (r. Száva Mihály, Marosi Péter)

Őrtiszt – Shakespeare: Romeo és Júlia (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Csebutikin – Csehov: Három nővér (r. Kőmíves Nagy Lajos)

Detektív – J. Burjakovszkij: Üzenet az élőknek (r. Száva Mihály)

Csendőraltiszt – Gorkij: Ellenségek (r. Jordáky Lajos, Kéki Erzsébet, Finna Márta)

1952:

III. munkás – I. Csepurin: Lelkiismeret (r. Száva Mihály, Moldván István)

Liszi – Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival (r. Kőmíves Nagy Lajos)

1953:

Dirks, a fejvadász – Becher-Stove: Tamás bátya kunyhója (r. Barabási Erzsébet)

Bariba – B. Gorbatov: Apák ifjúsága (r. Tompa Miklós, László Gerő, Gergely Géza)

 

Szatmárnémetiben játszott szerepei

1957:

Montague – Shakespeare: Romeo és Júlia (r. Farkas István, Szabó József)

 

Rendezései

1949:

A. Kornyejcsuk: Platon Krecsit (Kolozsvár, vizsgarendezés)

1950:

Gorkij: Vássza Zseleznova (Kolozsvár, Jordáky Lajos segédrendezője)

L. Bruckstein: Éjszakai váltás (Kolozsvár)

1951:

Vidám zenés hétfő est (Kolozsvár, Jordáky Lajos és Zilahi Béla mellett)

N. Gyakonov: Házasság hozománnyal

1952:

Háy Gyula: Az élet hídja (Kolozsvár, Szígyártó Sándorral)

1953:

C. Constantin – A. Rogoz: Martin Rogers felfedezi Amerikát (Kolozsvár)

Kiss László – Kovács Dezső: Vihar a havason (Kolozsvár, Szabó Ernő segédrendezője)

B. Gorbatov: Apák ifjúsága (Nagybánya, Tompa Miklóssal)

1954:

Szigligeti Ede: Liliomfi (Nagybánya)

A. Szimukov: Hurrá, lányok (Nagybánya, Farkas Istvánnal)

Mihail Sebastian: A névtelen csillag (Nagybánya)

1955:

Victor Hugo: Ruy Blas (Nagybánya, Szabó Józseffel)

A. Afinogenov: Kisunokám (Nagybánya, Farkas Istvánnal)

A. Arbuzov: Városszéli házikó (Nagybánya)

1956:

Karinthy Frigyes – Majoros István: A nagy ékszerész (Nagybánya)

1957:

Dreiser – Bazilevszkij: Amerikai tragédia (Szatmárnémeti)

Földes Mária: Hétköznapok (Szatmárnémeti)

Alexandru Mirodan: Újságírók (Szatmárnémeti)

Gorkij: Vássza Zseleznova (Marosvásárhely)

1958:

Alfred Gehri: Hatodik emelet (Szatmárnémeti)

Kovács György – Eugen Mirea: Az utolsó vonat (Szatmárnémeti, Kovács Ádámmal)

Goodrich – Hackett: Anna Frank naplója (Szatmárnémeti)

Dihovicsnij: Nászutazás (Szatmárnémeti, Kovács Ádámmal)

Marcel Pagnol: Topáz tanár úr (Kolozsvár)

1959:

Shakespeare: Hamlet (Szatmárnémeti)

Károly Sándor: Égből pottyant vendég (Szatmárnémeti, Farkas Istvánnal)

Gábor Andor: Dollárpapa (Szatmárnémeti)

1960:

Viktor Rozov: Szállnak a darvak (Szatmárnémeti, Kovács Ádámmal)

Károly Sándor: Égből pottyant vendég (Szatmárnémeti)

Victor Hugo: Ruy Blas (Kolozsvár)

1961:

Federico Garcia Lorca: Bernarda Alba háza (Marosvásárhely)

Alexandru Mirodan: Újságírók (Marosvásárhely)

1962:

Jan Otčenašek: Romeo, Júlia és a sötétség (Marosvásárhely)

A. Arbuzov: Irkutszki történet (Marosvásárhely)

1963:

Földes Mária: Baleset az új utcában (Kolozsvár)

Pavel Kohut: Ilyen nagy szerelem (Kolozsvár, Taub Jánossal)

Ny. Pagonyin: A Kreml toronyórája (Kolozsvár)

Molière: Tartuffe (Kolozsvár)

1964:

Paul Everac: A láthatatlan staféta (Kolozsvár)

Földes Mária: Baleset az új utcában (Szatmárnémeti)

1965:

Camil Petrescu: Erős lelkek (Kolozsvár)

Deák Tamás: Demetrius (Kolozsvár)

Arthur Miller: Pillantás a hídról (Marosvásárhely, román tagozat)

1966:

Dürrenmatt: Fizikusok (Marosvásárhely)

Kabaré műsor (Marosvásárhely, román tagozat)

Karel Čapek: Makropolusz-recept (Ploiești)

1967:

Arany János-emlékünnepség (Marosvásárhely)

Sütő András: Pompás Gedeon (Marosvásárhely)

Földes Mária: Baleset az új utcában (Marosvásárhely, román tagozat)

1968:

Csehov: Platonov szerelmei (Marosvásárhely)

Agatha Christie: Egérfogó (Marosvásárhely, román tagozat)

1969:

Shakespeare: Machbeth (Marosvásárhely)

Robert Thomas: Szegény Dániel (Szabadka)

1970:

Victor Eftimiu: Az ember, aki látta a halált (Marosvásárhely, román tagozat)

R. E. Sherwood: A megkövesedett erdő (Marosvásárhely, román tagozat)

P. Garinel – S. Giovanni: Tigris a garázsban (Szabadka)

1971:

Dumitru Radu Popescu: A macska újév éjszakáján (Marosvásárhely, román tagozat)

Nagy István: Özönvíz előtt (Marosvásárhely)

Szabó Lajos: Mentség (Marosvásárhely)

Karinthy-est (Marosvásárhely)

Agatha Christie: Tíz kicsi néger (Szabadka)

Tóth Miklós: Elcserélt vőlegény (Szabadka)

1972:

Oscar Wilde: Jó estét, Wilde úr (Marosvásárhely, román tagozat)

Petru Vintilă: Az álmok háza (Marosvásárhely)

1973:

Titus Popovici: Hatalom és igazság (Marosvásárhely)

Barta Lajos: Szerelem (Marosvásárhely)

Páskándi Géza: Tornyot választok (Kolozsvár)

Mihail Sebastian: A névtelen csillag (Szabadka)

1974:

Victor Hugo: Cromwell (Marosvásárhely, román tagozat)

Hermann Wauk: Lázadás a Caine hadihajón (Marosvásárhely, román tagozat)

Lírai oratórium (Szilágyi Domokos verseiből, Marosvásárhely)

Bogdánfi Sándor: Bűnösök (Szabadka)

1975:

Madách Imre: Az ember tragédiája (Marosvásárhely)

Mihail Sorbul: Vörös szenvedély (Marosvásárhely, román tagozat)

Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (Kolozsvár)

Asztalos István: A fekete macska (Kolozsvár)

1976:

Sütő András: Csillag a máglyán (Kolozsvár)

Asztalos István: A fekete macska (Magyar Televízió)

Tomcsa Sándor: Egy rettenetes vasárnap délután (Román Televízió, magyar adás)

1977:

O’Neill: Vágy a szilfák alatt (Kolozsvár)

Mihnea Gheorghiu: Pethetica ’77 (Kolozsvár)

Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért (Marosvásárhely)

Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála (Marosvásárhely, román tagozat)

Bernard Shaw: A szerelmi házasság (Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet)

Nagy István: Özönvíz előtt (Nemzeti Színház, Budapest)

Molière: Tartuffe (Szabadka)

Molter Károly: Bota végrendelete (Román Televízió, magyar adás)

Csehov: Hattyúdal (Kovács György főszereplésével, Román Televízió, magyar adás)

1978:

Sütő András: Káin és Ábel (Kolozsvár)

Csiki László: Öreg ház (Kolozsvár)

Székely János: Caligula helytartója (Gyula)

Csehov: Három nővér (Újvidék)

1979:

Gorkij: Éjjeli menedékhely (Kolozsvár)

Örkény István: Tóték (kolozsvári Nemzeti Színház)

Osztrovszkij: Vihar (Győri Nemzeti Színház)

Csehov: Cseresznyéskert (Újvidék)

A. Sartre: A szájkosár (Szabadka)

Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála (Szabadka)

1980:

Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Kolozsvár)

Bajor Andor: Szürke délután (Kolozsvár)

Kisfaludy-játék (Győri Nemzeti Színház)

1981:

Sütő András: Szúzai menyegző (Kolozsvár)

Huszár Sándor: A mennybemenetel elmarad (Kolozsvár)

Csehov: Ványa bácsi (Újvidék)

1982:

Labiche: Az olasz szalmakalap (Kolozsvár)

Lőrinczi László: A szerető (Kolozsvár)

Móricz Zsigmond: Úri muri (Vígszínház, Budapest)

Örkény István: Tóték (Nova Gorica)

1983:

Tomcsa Sándor: Műtét (Kolozsvár)

Szuhovo-Kobilin: A per (Bukaresti Comedia Színház)

Kosztolányi Dezső – Harag György: Édes Anna (Újvidék)

1984:

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (Kolozsvár)

Kao Hszzing Csien: A buszmegálló (Újvidék)

1985:

Csehov:Cseresznyéskert (Marosvásárhely, román tagozat)

 

Munkái

Gyűjteményes kötetben

„Az élet célja lehet maga a küzdés”. In Jelen, múlt, jövő. Műhelybeszélgetések (szerk. Horváth Lilla. Győr, 1988. 231–239.); Vigyázzatok otthon mindenre! A Hét, 1992/31–36.; A rendező. Korunk 1992/11.;

 

Irodalom

Páll Árpád: Az Özönvíz előtt új dimenziói. Utunk 1971/14; uő: Hagyományos dráma nem hagyományos előadásban. Utunk 1974/2. – Metz Katalin: Rendezői elmélet és gyakorlat. Beszélgetés H. Gy.-gyel. Korunk 1973/9. – Marosi Péter: Mitől fekete a macska? Utunk 1975/26; uő: Kolhaas haragja és Harag Kolhaasa. Utunk 1975/16; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 142–148.; uő: Sütő genfi zsoltára. Utunk 1976/29. – Ablonczy László: A hagyomány ellenőrző tekintete alatt. Tiszatáj, Szeged 1980/4. – Tömöry Péter: Miért fontos ma a színházi rendező? Beszélgetés H. Gy.-gyel. Valóság, Bp. 1981/3. – Marosi Ildikó: Sütővel, Haraggal a színházról. Utunk 1981/31. – Gerold László: Szivacstalaj, homokfutó… H. Gy. Csehov-triptichonja. Híd, Újvidék 1981/11-12. – Kántor Lajos: A játék merészsége. Beszélgetés H. Gy.-gyel. A Hét Évkönyve 1982. 919. – Nánay István (szerk.): Harag György színháza. Pesti Szalon Kiadó, 1992. – Nánay István: Harag György. A Hét, 1992/31. – K. M.: Szemle. 200 év színház Kolozsvárt. A Hét, 1992/49–52. – Marosi Ildikó: Egy bukás története. Látó 1992/7., 81–90.  (Az írás 1980-ból származik, akkor nem jelenhetett meg. Bajor Andor Szürke délután című darabjának előkészítési folyamatáról szól. Harag György rendezése) – Kántor Lajos: Színházkeresés, színháztalálás (Kolozsvár, 1959–1992). Látó, 1992/11.– Kötő József: 200 év. Művelődés, 1992/11. – K. M.: Színház Erdélyben. A Hét, 1993/3. – Kacsir Mária: Színháztörténet helyett. A Hét, 1993/10-11.; uő: Kinyitni a zárat. Harag György színháza. A Hét, 1993/13. – Kántor Lajos: A „későn érett ember”. Harag Gyögyről. A Hét, 1993/38. – Szász János: Harag György emlékezete. Látó, 1995/9.; uő: Valamikor és ma. A Hét, 1993/45. – Nagy Béla: …általában öreges a színházunk. 1984-es beszélgetés Harag Györggyel. A Hét, 1995/42. – Harag Ilona: Nem volt nehéz szeretni őt. Művelődés, 1996/1. – Tompa Gábor: Harag György rendez. Művelődés, 1996/1. – ZZZ: Harag György. Vallomások, naplójegyzetek, nyilatkozatok (általa rendezett) előadásokról. Művelődés, 1996/1. – Nánay István: Más az értékrendem. Beszélgetés Orosz Lujzával. A Hét, 1996/23. – K. L.: A színész elindul. Korunk, 1999/6. – K. L.: Téka. A Harag-színház közelében. Metz Katalin: Forgószélben. Korunk, 1999/6. – Nánó Csaba: Harag György hagyatéka. Művelődés 2000/11. – Marosi Ildikó: Kis/Harag/Könyv. Emlékpróba, 2005. – Kovács Ferenc: „Titkokat hordozó ember volt”. Emlékbeszéd Harag Györgyről. Látó 206/8-9.