Házsongárdi Panteon

oldal nyomtatása Share

Házsongárdi Panteon a középkori Kolozsvár várfalaitól délre fekvő Házsongárd nevű domboldalon elterülő temetőkert. A sokévszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelye és egyben az emlékezések kegyhelye. Itt talált nyugvóhelyet a román tudományos és irodalmi élet számos jelese is.

Kolozsvár város tanácsa 1585-ben, a pestisjárvány idején határozta el az akkor itt fekvő dinnyeföldek temetőként való használatba vételét, mivel a templomok körüli cintermek, a külső és belső várfal közti "kőkertek" mind beteltek. 1738 táján érte el a régi része azt a felső határt (Brassai Sámuel sírja mögött), amelyet 1892-ig megőrzött; ekkor újabb nagy területtel bővítették, majd az I. világháború idején nyerte el mai kiterjedését. Nyugati oldalán több gyümölcsöskert is beolvadt a temetőbe, a legjelentősebb az 1750-ben idekapcsolt mai lutheránus sírkert, De Gladys ezredes ajándéka. A ~ba vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül temetkeztek magyarok, románok, szászok az évszázadok folyamán. Ritka szép fekvése, dús növényzete, monumentális emlékművei már a múlt század végén híressé tették.

1911-ben *Kohn Hillel és Zsakó Gyula még hatvankét 1700 előtti sírkövet írt össze, a legrégibb 1586-ból való volt. Azóta egy részük elpusztult, de felszínre került néhány akkor lappangó kő is. A temető a XVIII. század végétől számos emlékművel gazdagodott. Az EME alapítása (1859), majd az egyetem megnyitása (1872) a tudományos élet kiválóságait is Kolozsvárra vonzotta. Az I. világháború után a romániai magyar politikai-gazdasági és művelődési élet gócpontjának számító városban szintén sok neves ember hunyt el, velük együtt ide temették a fejlődő román irodalmi-tudományos élet több kiválóságát. A még 1885-ben megkezdődött temetőrendezési kísérletek többnyire balul ütöttek ki, inkább a régi kövek és a hagyományos összhang pusztítását segítették elő, mint a műemlékjelleg megőrzését. 1938-ban László Dezső, *Bíró Sándor és *Jancsó Béla vezetésével 60 kolozsvári ifjú összeírta a sírokat, Kelemen Lajos, *Benczédi Pál és *Puskás Lajos segítségével megfejtette a feliratokat, és a listát közzétette az *Ellenzék, *Keleti Újság és a Patria hasábjain. Újabb összeírásra a 70-es évek elején került sor, egy tudományos felmérés a 80-as évek elején is megkezdődött.

Az erdélyi múlt kiemelkedő egyéniségei közül itt nyugszik Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János (mindkettőjüknek utóbb állítottak emlékművet) és Misztótfalusi Kis Miklós. A XIX. században és a XX. század elején ide temetett számos kollégiumi és egyetemi tanár, orvos, egyházi tisztségviselő, író, művész, közéleti személyiség közül (elhalálozási sorrendben) id. és ifj. Pataki Sámuel, Gyarmathi Sámuel, Kendeffy Ádám, Bölöni Farkas Sándor, Szentiváni Mihály, Debreczeni Márton, Méhes Sámuel, Barra Imre, Aranyosrákosi Székely Sándor, Pergő Celesztin, Herepei Gergely, Jósika Miklós, Mikó Imre, Ruzitska György, Kriza János, László József, Sámi László, Szombathelyi Béla, Néb Mária, Újfalvi Sándor, Paget János, Brassai Sámuel, Jakab Elek, Martin Lajos, Finály Henrik, E. Kovács Gyula, Parádi Kálmán, Éjszaki Károly, Kuun Géza, Kővári László, Meltzl Hugó, Farkas Ödön, Vályi Gyula és Gábor, Genersich Antal, Versényi György, Purjesz Zsigmond nevét emeljük ki.

A XVIXVII. század legtipikusabb sírkőfajtája az ún. ereszes kő, valamint a koporsó alakú tumba, amelyet még a XVIII. században is használnak. Szép latin feliratos ereszes köve maradt fenn Kovásznai Péternek (1673), II. Rákóczi György híres udvari papjának-püspökének, aránylag ép még a tumbája a Szathmári Pap család néhány tagjának, valamint Szentábrahámi Lombárd Mihály unitárius püspöknek (1753). A reformkorral kezdődően divatba jött a temetőkultusz. A főúri családok, egyházak versengve emeltek szebbnél szebb emlékműveket, kriptákat, mauzóleumokat nagy halottaiknak, szeretteiknek. Művészeti értékeik miatt is meg kell említenünk a négy oroszlántól őrzött Kendeffy-emlékoszlopot (Hess János bajor szobrászművész alkotása), Bölöni Farkas Sándor, Barra Imre neogótikus, mellszoborral díszített oszlopát, az ugyancsak e stílusban épült Mikó- és Donogány-kriptákat. Empire domborművei miatt a MaukschHintz-kripta, térhatásáért a neoromán iktári Bethlen-kripta (Ybl Miklós műve) érdemel említést. Aránylag sok a klasszicizáló síremlék (Kéler Ilona, Jósika Miklós, Brassai Sámuel, Kuun Géza sírja), valamint kripta (betleni Bethlen, KorbulyBarcsay családok, Sigmond Elek mauzóleuma); nagy számban őrződtek meg az eklektikus építmények, az utóbbi két évszázad sírkődivatját bemutató oszlopok.

Az 1919 óta ide temetett jeles személyiségek már a romániai művelődéstörténet panteonjává avatják a temető kiszélesedett területét. A román szellemi élet olyan kiemelkedő egyéniségei mellett, mint Emil Isac, Pavel Dan, Nicolae Drăganu, Constantin Daicoviciu, Gheorghe Dima, Augustin Bena, Emil Racoviţă, Iuliu Haţeganu s annyian mások, itt pihen a romániai magyar irodalmi, művészeti és tudományos alkotás számos nagyja. Bő névsorukból a legismertebbeket választjuk ki.

Írók, költők: Asztalos István, Bánffy Miklós, Bartalis János, Berde Mária, Dsida Jenő, Jékey Aladár, Józsa Béla, Kós Károly, Kovács Dezső, Nagy István, Reményik Sándor, Salamon László, Sebesi Samu, Somlyai László, Sőni Pál, Szabédi László, Szentimrei Jenő, Szilágyi András, Szilágyi Domokos, Tamás Gáspár, Walter Gyula.

Irodalomtörténészek: György Lajos, Gyalui Farkas, Jancsó Elemér, Kristóf György, Nagy Géza, Rajka László.

Esztéták: Bretter György, Csehi Gyula, Földes László, Gaál Gábor.

Nyelvészek: Blédy Géza, Kecskeméthy István, Kelemen Béla, Márton Gyula, Nagy Kálmán.

Történészek: Bíró Vencel, Dankanits Ádám, Jakab Elek, Jordáky Lajos, Kelemen Lajos, Pósta Béla, Szabó Károly.

Jogászok, szociológusok: Balogh Artúr, Mikó Imre, Pásztai Géza, Turnowsky Sándor, Venczel József.

Filozófusok, pszichológusok: Imre Lajos, Tavaszy Sándor, Varga Béla, Zörgő Benjámin.

Folklór- és néprajzkutatók: Seprődi János, Vámszer Géza.

Geológusok, földrajztudósok: Balogh Ernő, Szádeczky Kardoss Gyula, Török Zoltán, Tulogdi János, Xántus János.

Biológusok: Nyárády Erasmus Gyula, Palocsay Rudolf, Péterfi István.

Orvosok: Andrásofszky Tibor, Elfer Aladár, Feszt György, Gyergyay Árpád, Mátyás Mátyás, Steiner Pál, Tonk Emil, Veress Ferenc.

Művészek: Ács Ferenc, Brósz Irma, Cseh Gusztáv, Darkó László, Debreczeni László, Dóczyné Berde Amál, Fülöp Antal Andor, Guncser Nándor, Kádár Tibor, Köpeci Sebestyén József (heraldikus), Márkos András, Nagy Albert, Pákei Lajos (építész), Szolnay Sándor, Szopos Sándor, Tóth István.

Zeneszerzők, előadóművészek: Delly-Szabó Géza, György Dénes, Márkos Albert, Nagy István, Rezik Károly, Zsizsmann Rezső.

Színművészek, rendezők: Andrási Márton, Beness Ilona, Csóka József, Delly Ferenc, Horváth Béla, Janovics Jenő, Kovács György, Kőmíves Nagy Lajos, Poór Lili, Réthely Ödön, Szakács Andor, Szentgyörgyi István, Tóth Elek, Váradi Miklós.

Sok személyiségnek méltó síremléke van (kiemelendő Asztalos, Gaál, Jordáky, Kós, Nagy István, Szabédi, Tavaszy síremléke), mások sírját megjelölni halaszthatatlan feladat.

Itt nyugszanak a munkásmozgalom és antifasiszta harc hősei is: Herbák János, Józsa Béla, Kertész Rezső, Nagy József, Tyukody Antal, Veress Pál. A temető délkeleti részén van a világháborúk áldozatainak katonai temetője az 1944-es román és szovjet hősök emlékművével.

A tulajdonképpeni köztemető oldalához három zsidó temető csatlakozik, egy negyedik pedig távolabb, a Tordai út mellett található. Ezek halottai közül *Antal Márk matematikust, *Fekete Mihály színművészt, *Korvin Sándor költőt említjük meg.

A ~ az erdélyi s főleg a kolozsvári írók, költők tudatában szimbólummá növekedett, padjain számos vers született, nem egy regényben említik. Híres *Áprily Lajos Apáczai emlékének szentelt verse, a Tavasz a Házsongárdi temetőben és Szabó Dezső Életeim c. önéletrajzi visszaemlékezéseinek e sírkertre vonatkozó néhány fejezete.

(G. Gy.)

Kohn Hillel: A kolozsvári házsongárdi temető sírkövei 1700-ig. Zsakó Gyula közreműködésével. *Erdélyi Múzeum 1911/56. Nemzedékek összefogása a kegyeletért. Szerkesztőségi cikk. *Erdélyi Fiatalok 1938/34. Kelemen Lajos: Emlékezzünk régiekről. *Hobán Jenő interjúja a történettudóssal. *Ellenzék 1940/67, 69, 80, 86, 92; újraközölve Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok II. 1982. 31838. Szabó T. Attila: Házsongárd. Az Anyanyelvünk életéből c. kötetben. 1970. 397401. Gaal György: Házsongárdi panteon. *Korunk 1972/3; uő: Házsongárdi panteon. *Korunk Évkönyv 1980. 24785.; uő: Akik "kimaradtak" a Panteonból. *Korunk 1982/1, 2. Kiss András: A Házsongárdi temető. *Új Élet 1972/16; uő: Házsongárdi krónika. *Igazság 1972. szept. 4. Szabó Dezső: Unitárius sírok a kolozsvári házsongárdi temetőben. *Keresztény Magvető 1973/34. Ágh Bíró Béla: Házsongárd. Új Tükör, Bp. 1979/31.