Hegedűs Nándor (1991 • 2016)

oldal nyomtatása Share

Hegedűs Nándor (*Nagyvárad, 1884. szept. 29. 1969. nov. 19. Budapest) közíró, szerkesztő, irodalomtörténész. Középiskoláit Dutka Ákos osztálytársaként a helybeli főreáliskolában végezte, ahol már az önképzőkörben kitűnt szabadelőadásaival. Egyetemi tanulmányait Budapesten a bölcsészettudományi karon folytatta. Tanárjelöltként került Sas Ede mellé a *Nagyvárad szerkesztőségébe. Alapító tagja volt a Holnap Társaságnak, s 1918-ban a lap főszerkesztői tisztét is átvette. Jelentős közéleti szerepet vállalt a két világháború közötti időszakban. Előbb mint a Városi Tanács tagja *Nagyvárad színházi hagyományainak folytonosságáért szállt síkra, majd az *OMP Bihar megyei tagozatának alelnöke és 1928-tól több cikluson keresztül parlamenti képviselője. Pártállástól függetlenül támogatta a romániai magyar baloldali mozgalmakat. A város kulturális életében fontos szerepet játszott az általa létrehozott Hírlapiroda és az azzal kapcsolatos Kölcsönkönyvtár. A 40-es évek elejétől Budapesten élt.

Hatvanéves elmúlt már, midőn Ady-művek kritikai kiadásának fogyatékosságai arra késztették, hogy filológusi alapossággal tisztázza Ady Endre *nagyváradi éveinek történetét. Személyes élményekkel átszőtt vizsgálódásait a későbbiek során a Holnap városának egész művelődési életére ki szándékozott terjeszteni, de hátralévő éveiből csak néhány részlettanulmányra futottá.

Közíróként a két világháború közötti publicistáink élvonalába tartozott. Vezércikkeit európai látókör s a románmagyar együttélés múltjának és időszerű feladatainak higgadt elemzése jellemezte. Írásai a *Nagyvárad (1934-től Szabadság) első oldalán névtelenül jelentek meg Megjegyzések c. állandó rovatában. A *Magyar Kisebbség állandó munkatársa és éveken át a Pesti *Napló cikkírója, ahova Erdélyi levél címen küldött romániai tudósításokat. Irodalomtörténészként egy nagy kor jószemű, hiteles szavú tanújának határozottságával lépett fel, s ezért első polemikus megnyilatkozásainak erős kritikai visszhangja támadt.

Publicisztikai írásaiból 1941-ben két kötetet rendezett sajtó alá *Nagyváradon: az Erdélyi levelek a Pesti *Naplóban megjelent cikkeit, a Nincs béke *igazság nélkül pedig a *Magyar Kisebbség számára készített tanulmányait tartalmazza. Ady-kutatásainak eredményeit Ady Endre *Nagyváradon (Bp. 1956) és Ady Endre *nagyváradi évei

(Bp. 1957) címen foglalta össze. Ez a két monográfia a költő *nagyváradi éveinek legmegbízhatóbb forrása. Ady Endre életútjával és baráti körével foglalkozó egyéb közleményei a budapesti Haladás, Irodalomtörténeti Közlemények, Népszabadság hasábjain, az Irodalomtörténeti Füzetek sorozatban, valamint a Juhász Gyula-Emlékkönyvben (1962) jelentek meg.

(K. K.)

"Nagyvárad" hatvan éves jubileumi albuma 18701930. Nv. 1930. Varga József: H. N. (18841969). Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1970/1. Vitályos LászlóOrosz László: Ady-bibliográfia 18961970. Bp. 1972.



Hegedűs Nándor (Nagyvárad, 1884. szept. 29. – 1969. nov. 19., Budapest) – közíró, szerkesztő, irodalomtörténész. Középiskoláit Dutka Ákos osztálytársaként a helybeli főreáliskolában végezte, ahol már az önképzőkörben kitűnt szabadelőadásaival. Egyetemi tanulmányait Budapesten a bölcsészettudományi karon folytatta. Tanárjelöltként került Sas Ede mellé a Nagyvárad szerkesztőségébe. Alapító tagja volt a Holnap Társaságnak, s 1918-ban a lap főszerkesztői tisztét is átvette. Jelentős közéleti szerepet vállalt a két világháború közötti időszakban. Előbb mint a Városi Tanács tagja Nagyvárad színházi hagyományainak folytonosságáért szállt síkra, majd az OMP Bihar megyei tagozatának alelnöke és 1928-tól több cikluson keresztül parlamenti képviselője. Pártállástól függetlenül támogatta a romániai magyar baloldali mozgalmakat. A város kulturális életében fontos szerepet játszott az általa létrehozott Hírlapiroda és az azzal kapcsolatos Kölcsönkönyvtár. A ’40-es évek elejétől Budapesten élt.

Hatvanéves elmúlt már, midőn Ady-művek kritikai kiadásának fogyatékosságai arra késztették, hogy filológusi alapossággal tisztázza Ady Endre nagyváradi éveinek történetét. Személyes élményekkel átszőtt vizsgálódásait a későbbiek során a Holnap városának egész művelődési életére ki szándékozott terjeszteni, de hátralévő éveiből csak néhány részlettanulmányra futotta.

Közíróként a két világháború közötti publicistáink élvonalába tartozott. Vezércikkeit európai látókör s a román–magyar együttélés múltjának és időszerű feladatainak higgadt elemzése jellemezte. Írásai a Nagyvárad (1934-től Szabadság) első oldalán névtelenül jelentek meg Megjegyzések c. állandó rovatában. A Magyar Kisebbség állandó munkatársa és éveken át a Pesti Napló cikkírója, ahova Erdélyi levél címen küldött romániai tudósításokat. Irodalomtörténészként egy nagy kor jó szemű, hiteles szavú tanújának határozottságával lépett fel, s ezért első polemikus megnyilatkozásainak erős kritikai visszhangja támadt.

Publicisztikai írásaiból 1941-ben két kötetet rendezett sajtó alá Nagyváradon: az Erdélyi levelek a Pesti Naplóban megjelent cikkeit, a Nincs béke igazság nélkül pedig a Magyar Kisebbség számára készített tanulmányait tartalmazza. Ady-kutatásainak eredményeit Ady Endre Nagyváradon (Bp. 1956) és Ady Endre nagyváradi évei (Bp. 1957) címen foglalta össze. Ez a két monográfia a költő nagyváradi éveinek legmegbízhatóbb forrása. Ady Endre életútjával és baráti körével foglalkozó egyéb közleményei a budapesti Haladás, Irodalomtörténeti Közlemények, Népszabadság hasábjain, az Irodalomtörténeti Füzetek sorozatban, valamint a Juhász Gyula-Emlékkönyvben (1962) jelentek meg.

 

(K. K.)

 

Munkái

 

Önálló kötetei

Amiről a város beszél (tárcák. Nv., 1913); A helyzet kulcsa: vajúdás és fejlődés. A szociálpolitikai, pénzügyi és közgazdasági kérdések igazi okai és helyes megoldásai (Bp., 1921); Magyar küzdelem a román parlamentben (Nv., 1940); Erdélyi levelek (publicisztikai írások. Nv., 1941); Nincs béke igazság nélkül (tanulmányok. Nv., 1941); Ady Endre Nagyváradon (Bp., 1956); Ady Endre nagyváradi évei (Bp., 1957); Ady elnyeri a főváros szépirodalmi díját (Bp., 1959);  

 

Gyűjteményes kötetekben

A kisebbségi védelem kimaradása a népszövetségi alapokmányból. In Az Országos Magyar Párt kisebbségi és történelmi szakosztályának 1935. május hó 25-én és 26-án Oradeán megtartott tanácskozásainak előadásai és vitaanyaga (Nv., 1935. 84–99.); Pesti írók Erdélyben. In Németh László: Magyarok Romániában. Az útirajz és a vita (szerk. Nagy Pál. Mvh. 2001)

 

Irodalom

„Nagyvárad” hatvan éves jubileumi albuma 1870–1930. Nv. 1930. – Varga József: H. N. (1884–1969). Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1970/1. – Vitályos László–Orosz László: Ady-bibliográfia 1896–1970. Bp. 1972.