Hegyi Endre (1991 • 2016)

oldal nyomtatása Share

Hegyi Endre (Nagymajtény, 1916. ápr. 9.) költő, műfordító, nyelvész. Középiskolát Nagykárolyban végzett, magyarromán nyelv és irodalom szakos tanári diplomát a kolozsvári egyetemen szerzett (1942). Tanári pályáját a kolozsvári gép- és villamosipari középiskolában kezdi, 1947-től Magyarországon folytatja, 1953-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemre kerül, tanszékvezető tanár.

Első írása a *Jóbarát kolozsvári ifjúsági folyóiratban *jelent meg (1931). A *Termés írói körébe tartozik. Írói pályája során a *Pásztortűz technikai szerkesztője (1942), az *Erdélyi Iskola főszerkesztője (1944), az MNSZ kolozsvári *Világosság c. napilapja kulturális rovatának szerkesztője (194647). Verssel szerepel a Versekben tündöklő Erdély (1941) és az Üdvözlégy szabadság (1942) c. antológiákban. A *Jóbarát, Magyar Lapok, Brassói Lapok, Keleti Újság, *Pásztortűz, *Erdélyi Helikon, majd az *Utunk munkatársa. Költészetét a természet iránt érzett nosztalgikus vágy, a szegénység és a népi kallódás szomorúsága, törekvés a leegyszerűsödésre jellemzi, a halott Dsida Jenőnek ajánlott versében kimondja: "...veletek ment egy hőskor világa, /s én nem bírom e közönyt, érdekhajszát, /hol nem kell a szó, a lélek, az írás...".

Mint műfordító *jelentős szerepet vállalt a románmagyar kapcsolatok kiépítésében. Munkatársa román költők Budapesten megjelenő versválogatásainak (195566): Alexandru Toma, George Coşbuc, Tudor Arghezi, Alexandru Macedonski, Ion Pillat verseit ülteti át magyarra, balladafordításokkal van *jelen a Betyárok tüzénél c. antológiában, társfordítója Eugen Jebeleanu Hirosima mosolya c. verskötetének (Bp. 1960). Fordításában, utószavával és jegyzeteivel *jelent meg a perzsa Omar Khajjám Robaiyat c. életvidám remekműve is (Bp. 1959). Foglalkozott a Magyarországon tanuló külföldiek nyelvi nehézségei leküzdésének problémájával (A magyar nyelv idegen nyelvként való tanításának főbb elvi és módszertani problémái. Bp. 1970).

Erdélyben megjelent munkái: Napóra (verseskönyv, Kv. 1938); Címer (verseskönyv, Kv. 1942); Szász Gerő élete és irodalmi munkássága (értekezés, Kv. 1942).

Kiss Jenő: H. E.: Napóra. *Erdélyi Helikon 1938/2; újraközölve Emberközelből, Kv. 1979. 18990. Jánosházy György: H. E. versei. *Pásztortűz 1944/2.



Hegyi Endre (Nagymajtény, 1916. ápr. 9. – 1995. júl. 14., Budapest) – költő, műfordító, nyelvész. Középiskolát Nagykárolyban végzett, magyar–román nyelv és irodalom szakos tanári diplomát a kolozsvári egyetemen szerzett (1942). Tanári pályáját a kolozsvári gép- és villamosipari középiskolában kezdi, 1947-től Magyarországon folytatja, 1953-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemre kerül, tanszékvezető tanár.

Első írása a Jóbarát kolozsvári ifjúsági folyóiratban jelent meg (1931). A Termés írói körébe tartozik. Írói pályája során a Pásztortűz technikai szerkesztője (1942), az Erdélyi Iskola főszerkesztője (1944), az MNSZ kolozsvári Világosság c. napilapja kulturális rovatának szerkesztője (1946-47). Verssel szerepel a Versekben tündöklő Erdély (1941) és az Üdvözlégy szabadság (1942) c. antológiákban. A Jóbarát, Magyar Lapok, Brassói Lapok, Keleti Újság, Pásztortűz, Erdélyi Helikon, majd az Utunk munkatársa. Költészetét a természet iránt érzett nosztalgikus vágy, a szegénység és a népi kallódás szomorúsága, törekvés a leegyszerűsödésre jellemzi, a halott Dsida Jenőnek ajánlott versében kimondja: „…veletek ment egy hőskor világa, /s én nem bírom e közönyt, érdekhajszát, /hol nem kell a szó, a lélek, az írás…”.

Mint műfordító jelentős szerepet vállalt a román–magyar kapcsolatok kiépítésében. Munkatársa román költők Budapesten megjelenő versválogatásainak (1955–66): Alexandru Toma, George Coşbuc, Tudor Arghezi, Alexandru Macedonski, Ion Pillat verseit ülteti át magyarra, balladafordításokkal van jelen a Betyárok tüzénél c. antológiában, társfordítója Eugen Jebeleanu Hirosima mosolya c. verskötetének (Bp. 1960). Fordításában, utószavával és jegyzeteivel jelent meg a perzsa Omar Khajjám Robaiyat c. életvidám remekműve is (Bp. 1959). Foglalkozott a Magyarországon tanuló külföldiek nyelvi nehézségei leküzdésének problémájával (A magyar nyelv idegen nyelvként való tanításának főbb elvi és módszertani problémái. Bp. 1970).

 

Munkái

Napóra (verseskönyv, Kv. 1938); Címer (verseskönyv, Kv. 1942); Szász Gerő élete és irodalmi munkássága (értekezés, Kv. 1942); Szakmai olvasmányok (Mihályi Józseffel. Bp., 1962); Nyelvtani útmutató külföldi hallgatók magyar nyelvi oktatásához (Mihályi Józseffel. Bp., 1962); Magyar nyelvgyakorlatok az egyetemek és főisk. külföldi hallg. számára (Bp., 1963); Hogyan tanítsuk idegen nyelvként a magyart? A vonzatközpontú nyelvoktatás és módszere (Bp., 1967); A magyar mint idegen nyelv a felsőoktatásban (Bp., 1971); Fenyőtoboz (vál. versek. Bp., 1986)

 

Gyűjteményes kötetekben

Versekben tündöklő Erdély (Kv., 1941); Üdvözlégy szabadság (Kv., 1942); Kolinda Szent István királyról. In Magyar–román filológiai tanulmányok (szerk. Nagy Béla. Bp., 1984); A magyar mint idegen nyelv fogalma. In Hungarológiai ismerettár (szerk. B. Nádor Orsolya. Bp., 1989–91); Macskakalendárium (Bp., 1992); Hazahív a hűség (szerk. Lisztóczky László. Ssztgy., 1995); Hegyek, fák, füvek (szerk. Lisztóczky László. Ssztgy., 1998); A bibliás tenger (szerk. Vasvári Zoltán. Bp., 2004); Szeretőm, földem, Erdély (szerk. Hunyadi Csaba Zsolt. Szeged, 2006);

 

Szerkesztés

Magyar nyelvkönyv 1–5. (Bp., 1968–70);

 

Irodalom

Kiss Jenő: H. E.: Napóra. Erdélyi Helikon 1938/2; újraközölve Emberközelből, Kv. 1979. 189–190. – Kovács Katona Jenő: Két verseskönyv. Korunk, 1938/3. – Jánosházy György: H. E. versei. Pásztortűz 1944/2.