Heinrich László (1991 • 2016)

oldal nyomtatása Share

Heinrich László (Kolozsvár, 1910. szept. 9. 1985. dec. 7. Kolozsvár) kísérleti fizikus, tudománytörténész, agrokémiai kutató, tankönyvíró, szerkesztő. ~ Mihály bátyja. Középiskoláit a Kolozsvári Piarista Gimnáziumban végezte (1928), ugyanitt az egyetemen fizikakémia szakos oklevelet szerzett (1932). Másfél évtizeden át középiskolai tanár Marosvásárhelyen és Kolozsvárt. *Gyulai Zoltán professzor mellett Égési galvánelem elektromos feszültségének változása a hőmérséklettel címen védte meg doktori értekezését (1947), majd 194849-ben a Bolyai Tudományegyetem mechanikai tanszékére nevezték ki professzornak. 195658 között szerkesztette a *Matematikai és Fizikai Lapok fizikai részét. 1958-ban eltávolították a tanügyből s hivatásától eltérő munkakörbe kényszerült: 1961-ig a kolozsvári Tehnofrig üzemben dolgozott. 1961-től nyugdíjazásáig (1972) a kolozsvári Agrokémiai Laboratórium mérnöke, majd tudományos kutatója, ill. fővegyésze.

H. Ţintea tanártársával éveken át a benzol dihalogénszármazékainak abszorbciós színképét vizsgálta a közeli ultraibolyában; kutatásaikat 1951-ben a kolozsvári Babeş és a bukaresti Parhon Egyetemen, valamint 1965-ben a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán, ill. a Comunicările Academiei R. P. R. (1955/7) és a Studia Universitatis BabeşBolyai (Physica 1959/1) hasábjain ismertették. Fenesi Sándor mérnökkel együtt készített dolgozatát az ausztenites, rozsdamentes acélok fényezésére használt elektrokémiai eljárásról az Institutul de Documentare Tehnică közli 1963-ban. Az erdélyi talajoknak a növények által hasznosítható magnézium- és káliumtartalmáról, valamint az agrokémiai paraméterekről írott dolgozatait a Ştiinţa Solului c. folyóiratban jelentette meg (196573).

Megírta az első kolozsvári csillagda történetét (1978) és feldolgozta *Károly József Irén nagyváradi premontrei, majd jogakadémiai tanár fizikai munkásságát (1984).

Ismeretterjesztő írásai és tudományos cikkei a Jóbarát, Erdélyi Iskola, 1945 után a *Matematikai és Fizikai Lapok, Gazeta Matematică şi Fizică, *A Hét, *Korunk, TETT, Vörös Lobogó, *Igazság s a budapesti Élet és Tudomány hasábjain láttak napvilágot. László Tihamérral közösen négy középiskolai fizika tankönyvet írt Fizika és Kísérleti fizika címmel (Kv. 1939, 194647); több fizikai és kémiai tankönyvet fordított románról magyarra. Az Oktatásügyi Minisztérium Pedagógiai Intézetének kiadásában román nyelvű dolgozata jelent meg a fizikai ismereteknek az ipari és mezőgazdasági termelés fejlesztésében betöltött szerepéről (1958). A Fizikai Kislexikon (1976) szerkesztője és a fénytani rész szerzője.

Kötetei: Elemi részek (társszerző Koch Ferenc, 1958); Tudod-e? Kérdések és feleletek a természettudományok és a technika köréből (1960, 1962); Hogyan oldjuk meg a fizikafeladatokat? (Koch Ferenc társszerzőjeként, román, magyar és német nyelven, 1971, 1972); Az első Kolozsvári Csillagda (1978); A Principiából és Optikából (válogatás Isaac Newton írásaiból, bevezető tanulmánnyal, Téka 1981); Newton klasszikus fizikája (Antenna, Kv. 1983).

Berényi Dénes: Hogyan oldjuk meg a fizikai feladatokat? Fizikai Szemle, Bp. 1973/10. Vincze János: Fizikai Kislexikon. *A Hét 1976/51. Ágoston Hugó: Hagyomány, összefüggésekkel. *A Hét 1978/31. Csetri Elek: A kolozsvári csillagda története. *Korunk 1979/3. Koch Ferenc: Heinrich tanár úr. *A Hét 1980/52. Daróczi-Szabó Árpád: Tömör Newton. *A Hét 1982/5. Máthé János: H. L. Tudományos arcképcsarnok. *Művelődés 1983/2.



Heinrich László (Kolozsvár, 1910. szept. 9. – 1985. dec. 7., Kolozsvár) – kísérleti fizikus, tudománytörténész, agrokémiai kutató, tankönyvíró, szerkesztő, Heinrich Mihály bátyja. Középiskoláit a Kolozsvári Piarista Gimnáziumban végezte (1928), ugyanitt az egyetemen fizika–kémia szakos oklevelet szerzett (1932). Másfél évtizeden át középiskolai tanár Marosvásárhelyen és Kolozsvárt. Gyulai Zoltán professzor mellett Égési galvánelem elektromos feszültségének változása a hőmérséklettel címen védte meg doktori értekezését (1947), majd 1948-49-ben a Bolyai Tudományegyetem mechanikai tanszékére nevezték ki professzornak. 1956–58 között szerkesztette a Matematikai és Fizikai Lapok fizikai részét. 1958-ban eltávolították a tanügyből s hivatásától eltérő munkakörbe kényszerült: 1961-ig a kolozsvári Tehnofrig üzemben dolgozott. 1961-től nyugdíjazásáig (1972) a kolozsvári Agrokémiai Laboratórium mérnöke, majd tudományos kutatója, ill. fővegyésze.

H. Ţintea tanártársával éveken át a benzol dihalogén-származékainak abszorbciós színképét vizsgálta a közeli ultraibolyában; kutatásaikat 1951-ben a kolozsvári Babeş és a bukaresti Parhon Egyetemen, valamint 1965-ben a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán, ill. a Comunicările Academiei R. P. R. (1955/7) és a Studia Universitatis Babeş–Bolyai (Physica 1959/1) hasábjain ismertették. Fenesi Sándor mérnökkel együtt készített dolgozatát az ausztenites, rozsdamentes acélok fényezésére használt elektrokémiai eljárásról az Institutul de Documentare Tehnică közli 1963-ban. Az erdélyi talajoknak a növények által hasznosítható magnézium- és káliumtartalmáról, valamint az agrokémiai paraméterekről írott dolgozatait a Ştiinţa Solului c. folyóiratban jelentette meg (1965–73).

Megírta az első kolozsvári csillagda történetét (1978) és feldolgozta Károly József Irén nagyváradi premontrei, majd jogakadémiai tanár fizikai munkásságát (1984).

Ismeretterjesztő írásai és tudományos cikkei a Jóbarát, Erdélyi Iskola, 1945 után a Matematikai és Fizikai Lapok, Gazeta Matematică şi Fizică, A Hét, Korunk, TETT, Vörös Lobogó, Igazság s a budapesti Élet és Tudomány hasábjain láttak napvilágot. László Tihamérral közösen négy középiskolai fizika tankönyvet írt Fizika és Kísérleti fizika címmel (Kv. 1939, 1946-47); több fizikai és kémiai tankönyvet fordított románról magyarra. Az Oktatásügyi Minisztérium Pedagógiai Intézetének kiadásában román nyelvű dolgozata jelent meg a fizikai ismereteknek az ipari és mezőgazdasági termelés fejlesztésében betöltött szerepéről (1958). A Fizikai Kislexikon (1976) szerkesztője és a fénytani rész szerzője.

 

Kötetei

Fizika (László Tihamérral. Kv., 1939); Kísérleti fizika (László Tihamérral. Kv., 1946-47); Elemi részek (társszerző Koch Ferenc. Buk., 1958); Tudod-e? Kérdések és feleletek a természettudományok és a technika köréből (Buk., 1960, 1962); Hogyan oldjuk meg a fizikafeladatokat? (Koch Ferenc társszerzőjeként, román, magyar és német nyelven. Buk., 1971, 1972); Az első Kolozsvári Csillagda (Buk., 1978); A Principiából és Optikából (válogatás Isaac Newton írásaiból, bev. tanulmánnyal. Buk., 1981); Newton klasszikus fizikája (Kv., 1983); Károly József Irén, nagyváradi fizikus (Buk., 1985); Színes fizika. Kétszáz megoldott fizikafeladat (Kv., 1987).

 

Fordítás

Isaac Newton: A Principiából és az Optikából (ford. Fehér Mártával. Buk.–Bp., 1981); Isaac Newton válogatott írásai (vál. és előszó Szegedi Péter; ford. Fehér Mártával. Bp., 2010).

 

Szerkesztés

Fizikai Kislexikon (Buk., 1976); Isaac Newton: A Principiából és az Optikából (vál., bev., jegyz. Buk.–Bp., 1981).

 

Irodalom

Berényi Dénes: Hogyan oldjuk meg a fizikai feladatokat? Fizikai Szemle, Bp. 1973/10. – Vincze János: Fizikai Kislexikon. A Hét 1976/51. – Ágoston Hugó: Hagyomány, összefüggésekkel. A Hét 1978/31. – Csetri Elek: A kolozsvári csillagda története. Korunk 1979/3. – Koch Ferenc: Heinrich tanár úr. A Hét 1980/52. – Daróczi-Szabó Árpád: Tömör Newton. A Hét 1982/5. – Máthé János: H. L. Tudományos arcképcsarnok. Művelődés 1983/2.