Herédi Gusztáv (1991 • 2016)

oldal nyomtatása Share

Herédi Gusztáv (Kolozsvár, 1925. máj. 14.) szerkesztő, prózaíró, közíró. Szülővárosában előbb a Református Kollégium, majd a Tanítóképző növendéke; a Bolyai Tudományegyetemen filozófia szakból szerzett oklevelet (1951). Mint diák 194445 telén a Görgey Artúr nevét viselő antifasiszta zászlóaljban harcolt a Börzsönyben. A *Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt, részt vett az MNSZ ifjúsági mozgalmában. 1947-től az *Igazságnál, 1949-ben fél évig az *Utunknál szerkesztő, majd a *Falvak Népe főszerkesztő-helyettese; 1956-tól az *Utunknál szerkesztőségi főtitkár, 1958-tól öt éven át lakatos a kolozsvári Unirea gépgyárban. 1963-ban került ismét szerkesztőségi munkakörbe mint a *Korunk rovatvezetője.

Prózaíróként a népi hatalom éveiben eszmélkedő írónemzedékkel indult. Első írását az *Igazság közölte (1947). Egyéniségét külvárosi munkáskörnyezet formálta: eredendő élményanyaga és az üzemek világában szerzett tapasztalat arra készteti, hogy novelláiban, elbeszéléseiben és regényeiben ennek a világnak az ábrázolásával próbálkozzék. Találóan írja róla Beke György: "Munkások közül jött, s közéjük nem látogatni megy, hanem hazatér."

A 60-as évek végétől szociográfiai riportokat, ill. helytörténeti, művelődéstörténeti és demográfiai tanulmányokat közölt, ezek közül kiemelkedik az *Igaz Szóban megjelent Olthévíz (1969/9), Ahol kétszer kél a nap (1970/2), Zsongó Zsombor (1971/3) és Körösfői Ríszeg alatt (1974/2), melyeket a helytörténeti adatolás, a jobbító szándék és az írói látásmód jellemez. Jelentősebb sajtótörténeti tanulmányai: A *honismeret ábécéje (*Korunk Évkönyv 1974), valamint a régi *Korunkról és Járosi Andorról szóló emlékezés, Az utóélet rezdülései (*Korunk Évkönyv 1976).

Közírói munkásságát olyan *sorozatok jelzik, mint a várostörténeti emlékeket számba vevő Kolozsvár felfedezése (*Igazság 196668), az erkölcsi, nemzetiségügyi kérdéseket felvető Hétköznapok (Brassói Lapok 196869), továbbá az etikai, művelődési, nyelvápolási, történelmi és demográfiai jellegű Véleményem szerint..., amellyel 1979 óta havonta jelentkezik a *Korunk hasábjain. Riporttal szerepel az Egy nap történelem c. antológiában (1962), novellával Petre Şaitiş fordításában az Írók Társasága Clujul literar şi artistic c. almanachjában (1981).

Önálló kötetei: Helytállás (három novella, *Andrásy Zoltán illusztrációival, 1953); Kiutalás (színmű egy felvonásban, 1953); Tűz mellett (novellák, 1961); Lélekmelegítő (regény, 1964); Sóhajt a fenyves (kisregény és novellák, 1969); Késő bánat (regény, 1974); Siker és kétely (regény, 1983).

Álneve: Dombi Géza.

(Cs. P.)

Kovács János: H. G. elbeszélései. *Igaz Szó 1954/23. Bodor Pál: Rostálás és sűrítés. *Utunk 1961/45. Láng Gusztáv: H. G.: *Tűz mellett. *Igaz Szó 1963/6; uő: Egy műfaj megsértődik. *Utunk 1976/44. K. Jakab Antal: Lélekmelegítőtől lélekig. *Utunk 1964/50. Veress Zoltán: Egy író arcképéhez. *Igaz Szó 1965/2. Gyöngyösi Gábor: Élményből szőtt világ. *Utunk 1969/32; uő: Késő bánat. *Utunk 1975/4. Pusztai János: Sóhajt a fenyves (Levél H. G.-nak). *Korunk 1979/10. Beke György. H. G. ötven éves. *Igaz Szó 1975/5. Szávai Géza: Az indoklás kényszere. *A Hét 1975/21. Gazsi József: Fények a Börzsönyben. Bp. 1976.



Herédi Gusztáv (Kolozsvár, 1925. máj. 14. – 1997. júl. 11., Kolozsvár) – szerkesztő, prózaíró, közíró. Szülővárosában előbb a Református Kollégium, majd a Tanítóképző növendéke; a Bolyai Tudományegyetemen filozófia szakból szerzett oklevelet (1951). Mint diák 1944-45 telén a Görgey Artúr nevét viselő antifasiszta zászlóaljban harcolt a Börzsönyben. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt, részt vett az MNSZ ifjúsági mozgalmában. 1947-től az Igazságnál, 1949-ben fél évig az Utunknál szerkesztő, majd a Falvak Népe főszerkesztő-helyettese; 1956-tól az Utunknál szerkesztőségi főtitkár, 1958-tól öt éven át lakatos a kolozsvári Unirea gépgyárban. 1963-ban került ismét szerkesztőségi munkakörbe mint a Korunk rovatvezetője.

Prózaíróként a népi hatalom éveiben eszmélkedő írónemzedékkel indult. Első írását az Igazság közölte (1947). Egyéniségét külvárosi munkáskörnyezet formálta: eredendő élményanyaga és az üzemek világában szerzett tapasztalat arra készteti, hogy novelláiban, elbeszéléseiben és regényeiben ennek a világnak az ábrázolásával próbálkozzék. Találóan írja róla Beke György: „Munkások közül jött, s közéjük nem látogatni megy, hanem hazatér.”

A 60-as évek végétől szociográfiai riportokat, ill. helytörténeti, művelődéstörténeti és demográfiai tanulmányokat közölt, ezek közül kiemelkedik az Igaz Szóban megjelent Olthévíz (1969/9), Ahol kétszer kél a nap (1970/2), Zsongó Zsombor (1971/3) és Körösfői Ríszeg alatt (1974/2), melyeket a helytörténeti adatolás, a jobbító szándék és az írói látásmód jellemez. Jelentősebb sajtótörténeti tanulmányai: A honismeret ábécéje (Korunk Évkönyv 1974), valamint a régi Korunkról és Járosi Andorról szóló emlékezés, Az utóélet rezdülései (Korunk Évkönyv 1976).

Közírói munkásságát olyan sorozatok jelzik, mint a várostörténeti emlékeket számba vevő Kolozsvár felfedezése (Igazság 1966–68), az erkölcsi, nemzetiségügyi kérdéseket felvető Hétköznapok (Brassói Lapok 1968-69), továbbá az etikai, művelődési, nyelvápolási, történelmi és demográfiai jellegű Véleményem szerint…, amellyel 1979 óta havonta jelentkezik a Korunk hasábjain. Riporttal szerepel az Egy nap történelem c. antológiában (1962), novellával Petre Şaitiş fordításában az Írók Társasága Clujul literar şi artistic c. almanachjában (1981).

 

Önálló kötetei

Helytállás (három novella, Andrásy Zoltán illusztrációival. Buk., 1953); Kiutalás (színmű egy felvonásban, 1953); Tűz mellett (novellák. Buk., 1961); Lélekmelegítő (regény, Buk., 1964); Sóhajt a fenyves (kisregény és novellák. Buk., 1969); Késő bánat (regény. Buk., 1974); Siker és kétely (regény. Buk., 1983); Aranyhomok (novellák. Buk., 1987); Kutyatej (publicisztika. Bp.–Nv., 1995); A legrövidebb nap (Kv., 1995); A pofám története (kisregény. Buk., 1997); Kárpátkanyar (trilógia. Kv., 1998).

 

Gyűjteményes kötetekben

Bőgatya és farmer. Művelődés 1990/2.; Édesgyermek! Művelődés 1990/3.; A pofám története. Látó 1990/8.; Bosnyákok. Látó 1995/9.

 

Szerkesztés

Metamorphosis Transylvaniae (Kv., 1982); Bölöni Farkas Sándor: Az új Erdély hajnalán. Naplótöredék 1835-1836-ból (Kv., 1995);

 

Álneve: Dombi Géza.

 

(Cs. P.)

 

Irodalom

Kovács János: H. G. elbeszélései. Igaz Szó 1954/23. – Bodor Pál: Rostálás és sűrítés. Utunk 1961/45. – Láng Gusztáv: H. G.: Tűz mellett. Igaz Szó 1963/6; uő: Egy műfaj megsértődik. Utunk 1976/44. – K. Jakab Antal: Lélekmelegítőtől lélekig. Utunk 1964/50. – Veress Zoltán: Egy író arcképéhez. Igaz Szó 1965/2. – Gyöngyösi Gábor: Élményből szőtt világ. Utunk 1969/32; uő: Késő bánat. Utunk 1975/4. – Pusztai János: Sóhajt a fenyves (Levél H. G.-nak). Korunk 1979/10. – Beke György. H. G. ötven éves. Igaz Szó 1975/5. – Szávai Géza: Az indoklás kényszere. A Hét 1975/21. – Gazsi József: Fények a Börzsönyben. Bp. 1976. – Lászlóffy Aladár: Herédi holnapja. A Hét 1997/31.