bábszínház

oldal nyomtatása Share

bábszínház – szereplői felülről zsinegen rángatott ún. marionett-bábuk; vagy „kesztyűs zsákbábuk”, amelyek a játékos kezére, ujjaira vannak húzva; vagy jávai eredetű, pálcákkal alulról mozgatott Wayang-bábok. A különböző méretű, gyakran képzőművészeti értékű bábok mozgatásához szöveg, zene, ének, fény- és árnyékeffektus társulhat, előfordul pantomimszerű, sőt színészi játékkal vagy pantomimmal ötvözött előadás is. Az előadóművészetnek ez az ága szinte egyidős az egyetemes emberi kultúrával, európai története is mintegy ezeréves. A magyar paraszti bábjáték néprajzi följegyzések és a kihalófélben levő betlehemes játék segítségével rekonstruálható, benne számos ősi pogány szertartásra és a későbbi századok keresztény liturgikus játékainak elemeire bukkanhatunk; századokon át hol palotákban, kőszínházakban, hol pedig vásári mutatványok bódéiban szórakoztatta közönségét. Legnépszerűbb magyar alakjai voltak Vitéz László, majd Paprika Jancsi. Nálunk utoljára Sebestyén Lajos vándorbábos szerepelt vásárokon, búcsúkon és iskolákban 1915-től 1949-ig, műsorán 1935-ben Kacsóh Pongrác daljátékának, a János Vitéznek bábváltozata, 1942-től a Lúdas Matyi is előfordult.

Az európai bábjáték eszmeiségben és megformálásban századunkban szakadt el végleg a műkedvelés és népi szórakoztatás szintjétől, és két irányban fejlődött: egyrészt hagyományos formában, elsősorban mesefeldolgozások révén, de a színpadtechnika újításait (hangosítás, filmvetítés) is fölhasználva a gyermekekhez, másrészt a kortárs képzőművészet, zene, irodalom eredményeit hasznosítva a felnőttekhez szólva vált az előadóművészet többi formájával egyenrangúvá.

Állandó előadóteremmel rendelkező magyar bábszínházaink közül a marosvásárhelyi 1949-ben, a kolozsvári és nagyváradi 1950-ben alakult, mindhárom román tagozattal karöltve működik. Felnőtteknek való műsoraik közül emlékezetesebbek: Bajor Andor paródiáinak (Meghasadt szívek, Paródiák) és színműveknek, így Molière Botcsinálta doktor, Carlo Gozzi Szarvaskirály, García Lorca Don Cristobal, Mészöly Miklós Moment, Antonin Wolf Kecefán vagy Hacaján, Balázs Béla A halász és a hold ezüstje, Karinthy Frigyes A bűvös szék és Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné c. darabjainak előadásai. Sajátos pedagógiai feladatoknak is megfelelő gyermekműsoraikon a klasszikus magyar irodalom és mesekincs feldolgozásai: Lúdas Matyi, János Vitéz, Toldi, Rózsa és Ibolya, Háry János, Elek apó meséi, legutóbb (1973) Tamási Áron Szegény ördöge mellett mai íróink eredeti alkotásai, többek között Bajor Andor Aranyszőrű bárányok, Bálint Tibor Robot Robi, Bede Olga Mesél az erdő, Kemény János Gyáva nyulacska, Kovács Nemere Csodafazék, Majtényi Erik Karcsi a cirkuszban, Marton Lili Télapó a betűk országában, Méhes György Kolozsvártól a Déli-sarkig, Palocsay Zsigmond Lepkeszárnyon és Aki búsul, megöregszik, Veress Zoltán Tóbiás és Kelemen és Irgum-burgum Benedek c. gyermekdarabjai szerepelnek. Maguk a bábosok dolgozták föl a Csongor és Tündét, Móricz Zsigmond állatmeséit és Fodor Sándor Csipike-történeteit. Több írónk a bábszínpad megkívánta átdolgozásra maga vállalkozott, így Fodor Sándor, Hajdu Zoltán, Páskándi Géza, Sütő András, Szilágyi Domokos.

Eredeti alkotásokkal tűnt fel Kovács Ildikó, a kolozsvári bábszínház rendezője (Lusta kismozdony, Cini Samu egér kalandjai), a bábszínészek közül Péter János, Koblicska Kálmán, Sigmond Júlia, Balló Zoltán, a díszlettervező Botár Edit. A nagyváradi bábszínház művészei közül Szele Vera (Domokos Eszter) rendezései, Seres Lajos és Kovács György eredeti darabjai és fordításai, Dankó János több mint 60 előadáshoz szerzett zenéje emelendők ki.

Szoros kapcsolatot tart a bábművészet a zenével; Kolozsvárt zenei oktató műsorok (Bach, Mozart, Schumann, Bartók) s a Csinn-bumm Zeneországban, Nagyváradon pedig Pergolesi (La serva padrona), Richard Strauss (Till Eulenspiegel, Don Juan, Don Quijote), Prokofjev (Péterke és a farkas) műsorra tűzése révén. Zeneszerzőink: Csíky Boldizsár, Oláh Tibor, Orbán György, Szabó Csaba, Vermesy Péter szívesen komponálnak a bábszínpad számára. Képzőművészeink közül Ambrus Imre, Botár Edit, Bölöni Vilmos, Fux Pál, Haller József, Kádár Zoltán, Szabó Erzsébet, Szervátiusz Tibor vállalt bábszínházainkkal alkotó együttműködést. A televízió magyar adásának megindulásával bábművészeink új kapcsolatot teremtettek ifjú közönségükkel.

Az UNIMA (Union Internationale des Marionettes) nemzetközi rendezvényein a román együttesekkel együtt rendszeresen részt vesznek a hazai magyar együttesek is. A kolozsvári bábművészek 1960-ban alakított pantomim-együttese többször eredményesen vendégszerepelt külföldön.

(K. A.)

Dániel Iván: Gondolatok a bábszínházról. Korunk 1958/3. Szekernyés János: Bábművészetünk nagykorúsodása. Korunk 1969/8. Kovács Ildikó: A bábu esztétikája és jövője. A Hét 1972/3; uő: Báboskönyv. Válogatás. 1974. Palocsay Zsigmond: Lepkeszárnyon. Bábjátékok. 1974. Domokos Eszter: A láthatatlan belépő. A Hét Évkönyve 1978; uő: Iparművészet-e a bábszínház? Korunk 1978/7.