Heves Ferenc (1991 • 2017)

oldal nyomtatása Share

Heves Ferenc (Máramarossziget, 1903. aug. 4. 1973. aug. 26. Konstanca) közíró. ~ Renée férje. Középiskoláit Beregszászban, Nyíregyházán és szülővárosában a Református Kollégiumban végezte (1921). Magántisztviselő, előbb a Máramarosi Független Újság, majd a Máramaros c. hetilap szerkesztője (192326); jogot hallgatott a kolozsvári egyetemen (193034). Részt vett a marosvásárhelyi *Új Szó szerkesztőbizottságában, majd az RKP illegális erdélyi sajtóbizottságának tagja (193340). Mint kommunistát 1941-ben, a II. világháború kitörése után internálták, a dunántúli Kistarcsáról csak 1945-ben szabadult. Hazatérve Kolozsvárt pártaktivista, meghívott előadó a Bolyai Tudományegyetemen (194750), majd Bukarestben a Nemzeti Bank tisztviselője haláláig. Első írása a Máramarosi Újságban jelent meg (1922). Avantgardista verseivel szerepelt Vajda Miklós, Szántó Pál, Győr Ferenc és *Erg Ágoston Bécsben tanuló erdélyi diákok társaságában a Fiatalok könyve c. antológiában (Julius Fischer Verlag, Bécs 1924), majd barátjával, *Erg Ágostonnal összeállították Groteszk plakát c. verseskönyvüket, melyet a bécsi Fundamentum Verlag jelzésével Máramarosszigeten nyomtak ki (1926). Mint közíró a Nagyváradi *Friss Újság állandó munkatársa (193640), az internálásból hazatérve az Utunk, *Korunk, Brassói Lapok, *Igazság és Romániai Magyar Szó, ill. *Előre számára írt politikai cikkeket, könyvismertetéseket. Felidézte a munkásmozgalom erdélyi hőseinek emlékét: kapcsolatait Déri-Deheleanu Gyulával, Józsa Bélával, Kovács Katona Jenővel, Brassai Viktorral. Bukaresti barangolás c. cikksorozatában (*Igazság 196667) a fővároson kalauzol végig, megírja *Erg Ágoston élettörténetét (*Korunk 1973/2), a hazai és nemzetközi munkásmozgalom hagyományait ismerteti.

Halála után megjelent munkája: Heves Renée életútja (Balogh Edgár előszavával, szemelvényekkel, 1975).

Fábry Zoltán: Tartalékaktivizmus. *Korunk 1927/1; újraközölve Korparancs. Pozsony 1934. 3742.



Heves Ferenc (Máramarossziget, 1903. aug. 4. – 1973. aug. 26., Konstanca) – közíró. Heves Renée férje. Középiskoláit Beregszászon, Nyíregyházán és szülővárosában a Református Kollégiumban végezte (1921). Magántisztviselő, előbb a Máramarosi Független Újság, majd a Máramaros c. hetilap szerkesztője (1923–26); jogot hallgatott a kolozsvári egyetemen (1930–34). Részt vett a marosvásárhelyi Új Szó szerkesztőbizottságában, majd az RKP illegális erdélyi sajtóbizottságának tagja (1933–40). Mint kommunistát 1941-ben, a II. világháború kitörése után internálták, Kistarcsáról csak 1945-ben szabadult. Hazatérve Kolozsvárt pártaktivista, meghívott előadó a Bolyai Tudományegyetemen (1947–50), majd Bukarestben a Nemzeti Bank tisztviselője haláláig.

Első írása a Máramarosi Újságban jelent meg (1922). Avantgardista verseivel szerepelt Vajda Miklós, Szántó Pál, Győr Ferenc és Erg Ágoston Bécsben tanuló erdélyi diákok társaságában a Fiatalok könyve c. antológiában (Julius Fischer Verlag, Bécs 1924), majd barátjával, Erg Ágostonnal összeállították Groteszk plakát c. verseskönyvüket, melyet a bécsi Fundamentum Verlag jelzésével Máramarosszigeten nyomtak ki (1926). Mint közíró a Nagyváradi Friss Újság állandó munkatársa (1936–40), az internálásból hazatérve az Utunk, Korunk, Brassói Lapok, Igazság és Romániai Magyar Szó, ill. Előre számára írt politikai cikkeket, könyvismertetéseket. Felidézte a munkásmozgalom erdélyi hőseinek emlékét: kapcsolatait Déri-Deheleanu Gyulával, Józsa Bélával, Kovács Katona Jenővel, Brassai Viktorral. Bukaresti barangolás c. cikksorozatában (Igazság 1966-67) a fővároson kalauzol végig, megírja Erg Ágoston élettörténetét (Korunk 1973/2), a hazai és nemzetközi munkásmozgalom hagyományait ismerteti.

Halála után megjelent munkája: Heves Renée életútja (Balogh Edgár előszavával, szemelvényekkel, 1975).

 

Kötetei

Groteszk plakát (versek. Erg Ágostonnal. Bécs, 1926); Tízezer pengőt sikkasszon! (regény. Bp., 1941); Tótágas (kis szatírák, vidám jelenetek; másokkal. Bp., 1961);

 

Irodalom

Fábry Zoltán: Tartalékaktivizmus. Korunk 1927/1; újraközölve Korparancs. Pozsony 1934. 37–42.