Adonyi Nagy Mária

oldal nyomtatása Share

Adonyi Nagy Mária (Éradony, 1951. okt. 6.) – költő. Székelyhídi és nagyváradi líceumi évek után a Babeş–Bolyai Egyetemen magyar-német szakot végzett, Szatmáron lett tanár, 1978-79-ben a Munkásélet, majd A Hét belső munkatársa. Irodalmi pályáját versekkel, műfordításokkal, kritikákkal az Utunkban kezdte 1969-ben. Szerepelt a Varázslataink (1974) c. antológiában, Emlék jelen időben c. verskötete a Forrás-sorozatban jelent meg (1978). Képtelennek tetsző, de a valóság áramaiból fölbukkanó képzettársításai kozmikus látást és léttudatot kapcsolnak költészetében.

Markó Béla: Beszélgetés A. N. M.-val. Igaz Szó 1977/8. – Szász János: A költő birtoklevele; Németi Rudolf: Jelentés a partról. A Hét 1978/27. – Cs. Gyímesi Éva: A teljesség: kötelesség. Utunk 1979/2. – Borcsa János: Szólni – „vershullás idején”. Korunk 1979/4.