Horváth Endre

oldal nyomtatása Share

Horváth Endre (Menyő, 1912. nov. 13.) orvosi szakíró. A kolozsvári Piarista Gimnáziumban érettségizett (1929), oklevelét ugyanitt az egyetem orvosi karán szerezte (1937); Budapesten szakosította magát, 1940-től *Haynal Imre gyakornoka, majd tanársegéde Kolozsvárt. 1945 szeptemberétől a marosvásárhelyi *OGYI keretében folytatta pályáját; 1948-tól egyetemi előadótanár, 1957-től professzor, docens doktor (1965), belklinikai osztályvezető főorvos, az RSZK érdemes orvosa. Nevéhez fűződik a kétéves ápolónőképző iskola létrehozása és a kovásznai szív- és érrendszeri rehabilitációs kórházszanatórium megszervezése.

Magyar, román, német, angol, orosz, olasz szakfolyóiratok (köztük az EME Orvostudományi szakosztályának Értesítője, Orvosi SzemleRevista Medicală, Orvosi Hetilap, Viaţa Medicală, Medicina Internă, Revue Roumaine de Medicine, Revista Medico-Chirurgică, Pediatria, Wiener Medizinische Wochenschrift, Acta Histochimica, Klinicseszkaja Medicina) munkatársa, napilapokban, rádión és TV-ben az egészségügy népszerűsítője. Számos nemzetközi tudományos értekezleten vett részt személyesen vagy dolgozatával (Stockholm, Prága, Bázel, Budapest, Berlin, Ungvár, Tokió, Hamburg, Malaga, Jeruzsálem, Moszkva). Fő kutatási területe a szív- és érrendszeri bántalmak, különösen az érelmeszesedés és infarktus, valamint a légzőszervi megbetegedések rehabilitációja. Hazai és külföldi kardiológiai és belgyógyászati társaságok tagja. Lefordította I. Turai Az orvosi gyakorlat sürgősségi kérdései c. munkáját (Száva Jánossal, 1952).

Munkái: Ápolónőképző iskolai jegyzet III. (Mv. 194748); Belgyógyászati diagnosztika (tankönyv, Dóczy Pállal közösen, négy kiadás, Mv. 195059); Belgyógyászati jegyzetek IIII. (Mv. 195159); Medicina internă (egységes tankönyv, társszerzőként A. Mogával, 1963; önállóan Mv. 1981).

Benke V. János: H. E. Tudományos Arcképcsarnok. *Művelődés 1933/9.