Horváth Pál (1991 • 2017)

oldal nyomtatása Share

Horváth Pál (Resica, 1932. márc. 15. 1978. nov. 11. Beszterce) népművelő, pedagógiai szakíró. A nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzőjének elvégzése (1950) után a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett (1955). Egy évig levéltáros Tordán, majd 1956-tól a magyar nyelv és irodalom tanára az Andrei Mureşanu Líceumban és a Liviu Rebreanu Líceumban Besztercén.

Az irodalmi körök és diákszínjátszók tevékenységét az Utunk, *Ifjúmunkás, Korunk, *Művelődés számára írt cikkekben kísérte figyelemmel, tankönyvbírálatait a Tanügyi Újság, *Igaz Szó közölte. Beszterce-Naszód megye magyar tömegművelődési munkájának szervezője volt. Felelevenítette a magyar színjátszást, műkedvelő együttesével a mezőségi falvakat járta. "Beleírta életét a tájba, mivel megtalálta az utat a megőrző példákhoz" így jellemezte Beke György, aki Búvópatakok c. riportkönyvének egyik hőséül választotta.

Elekes Ferenc: Él itt egy ember. *Ifjúmunkás 1969. máj. 22. Barabás Sándor: Az elkötelezettség tudata. *Művelődés 1972/12. Szépréti Lilla: A tömegművelődés fórumai Besztercén... *Új Élet 1976/11. Beke György: Huszonegy osztály útravalója. Posztumusz interjú H. P.-lal. *A Hét Évkönyve 1979. 25863.; uő: H. P. örökében. *Művelődés 1980/89.



Horváth Pál (Resica, 1932. márc. 15. – 1978. nov. 11., Beszterce) – népművelő, pedagógiai szakíró, Horváth Piroska tanár, festőművész férje. A nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzőjének elvégzése (1950) után a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett (1955). Egy évig levéltáros Tordán, majd 1956-tól a magyar nyelv és irodalom tanára az Andrei Mureşanu Líceumban és a Liviu Rebreanu Líceumban Besztercén.

Az irodalmi körök és diákszínjátszók tevékenységét az Utunk, Ifjúmunkás, Korunk, Művelődés, Dolgozó Nő számára írt cikkekben kísérte figyelemmel, tankönyvbírálatait a Tanügyi Újság, Igaz Szó közölte. Beszterce-Naszód megye magyar tömegművelődési munkájának szervezője volt. Felelevenítette a magyar színjátszást, műkedvelő együttesével a mezőségi falvakat járta.

Horváth Pál negyvenhat életévének felét Besztercének és a környező szórványvidéknek szentelte. Mindenese volt a helyi magyar művelődésnek.

Az Andrei Mureșanu Líceum aligazgatójaként igyekezett minél több gyereket a líceum magyar tagozatára vonzani, a továbbtanulásra felkészíteni. Irodalomtanárként megszerettette velük az olvasást, a versmondást. A Líceum Fiatal Szívvel irodalmi körének irányítója volt, diákjai közül irodalmi versenyek győztesei, folklórgyűjtők, újságírók kerültek ki.

1957-től, több mint húsz éven át, a kultúrház magyar nyelvű színjátszó csoportjának rendezője, szervezője, színésze – s ha kellett, még hegedűse is volt. Olyan nagy formátumú darabokat vittek sikerre az országosan ismert műkedvelő társulattal, mint Bródy Sándor A tanítónője, Mikszáth Kálmán Különös házassága, vagy Móricz Zsigmond Úri murija. Játszottak Nagybányán, Désen, Régenben, de legfontosabb feladatuknak azt tekintették, hogy elvigyék a szép magyar szót a környék eldugott kicsi falvaiba is.

„A tágas művelődési otthonban ez az első vendégjátéka társulatunknak, nem is szólva arról, hogy más hasonló próbálkozások nem is voltak, sem amatőr, sem hivatásos együttesek részéről. Talán ezért kíséri áhítatos figyelem minden szavunkat” – írta Horváth Pál színházi naplójába 1971. október 16-án, A tanítónő tizenharmadik, köbölkúti előadásáról.

Munkája, helytállása miatt a Szekuritáté látókörébe került, élete végéig megfigyelték, zaklatták.

Horváth Pál sírja a besztercei temetőben található.

„Fényképek a temetésről, ravatal az iskola udvarán, a tornateremben nem férnek a gyászra összegyűltek, a menet a Köztársaság útján vonul az új temető felé. Közel van hozzá az ipari övezet, gyári táj a sírok közelében, mint Pali gyermekkorának városában, Resicán. Besztercén nem emlékeznek ilyen temetésre, a gyászmenet eleje a nyitott sírnál, a vége még a város belsejében. Diákok, tanártársak, munkások, tisztviselők, írók, barátok és ismeretlenek – egymás számára név szerint ismeretlenek, akiket a Horváth Pál élete mégis összeköt –, Besztercéről, a megye falvaiból, a Bánságból, Kolozsvárról, fél Erdélyből, magyarok, románok…” – írja Beke György Búvópatakok című könyvének Horváth Pál örökében című fejezetében. A Beszterce-Naszód megyei népművelőkről szóló könyv nyitófejezete egy Horváth Pállal készített interjú, amelyben sokat mesélt Beke Györgynek az életéről.

Emlékét őrzi Méhes György Mint kilőtt nyíl… című filmje is, amelyet a román televízió magyar adásában mutattak be 1979 januárjában.

 

Művei

Erről nem beszéltünk (Mersdorf Ilonával. Kv., 2017.)

 

Irodalom

Elekes Ferenc: Él itt egy ember. Ifjúmunkás 1969. máj. 22. – Barabás Sándor: Az elkötelezettség tudata. Művelődés 1972/12. – Szépréti Lilla: A tömegművelődés fórumai Besztercén… Új Élet 1976/11. – Méhes György: Mint kilőtt nyíl… RTV Magyar Adás 1979. jan. – Beke György: Huszonegy osztály útravalója. Posztumusz interjú H. P.-lal. A Hét Évkönyve, 1979. 258–263.; uő: H. P. örökében. Művelődés 1980/8. – horvathpal.com