Huszár Lajos (1991 • 2017)

oldal nyomtatása Share

Huszár Lajos (Nyárádszereda, 1906. jún. 29.) történész. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban, majd a budapesti egyetem filozófiai karán végezte, ahol 1929-ben doktorált. Mint numizmatikus kezdte pályáját a Magyar Nemzeti Múzeumban, olaszországi és görögországi tanulmányutakon képezte tovább magát. Az *Erdélyi Múzeum közölte tanulmányát a marosvásárhelyi pénzverde működéséről Apafi Mihály korában (1931/78) és Cochsel Octavian gyulafehérvári éremverő működéséről a XVIII. században (1933/46). Átfogó munkája Az erdélyi pénzverés története (Bp. 1936).

Kolozsvárt jelent meg Bethlen Gábor pénzei c. szakmunkája (1945) az ETI kiadásában.



Huszár Lajos (Nyárádszereda, 1906. jan. 29. – 1987. dec. 23.) – történész, numizmatikus. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban, majd 1924-ben a beiratkozott budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történelem–földrajz szakára. 1928-ban szerzett oklevelet művészettörténet – klasszikus régészet – művelődéstörténet szaktárgyakból.

1929-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába, ahol önkéntes gyakornokból 1944-re osztályvezető lett. Kutatási területe a magyar éremművészet és pénztörténet volt. Doktori disszertációját a körmöcbányai éremvésőkről írta. A háború előtt fél évet Rómában és két hónapot a Balkánon töltött Hariseion-ösztöndíjjal.

Az Erdélyi Múzeum közölte tanulmányát a marosvásárhelyi pénzverde működéséről Apafi Mihály korában (1931/78) és Cochsel Octavian gyulafehérvári éremverő működéséről a XVIII. században (1933/46). Átfogó munkája Az erdélyi pénzverés története (Bp. 1936).

1944-ben mint osztályvezetőre rá is bízták a múzeum kincsrejtekének pontos helyét. A háború végét és az ostromot a múzeumban élte át. 1945 tavaszától a múzeum megbízott főigazgatója, majd 1946 augusztusától kinevezett főigazgató egészen 1949 januárjáig. Ekkor az Esterházy kincsek kiállításról történt ellopása miatt fegyelmi úton felmentették és visszakerült az Éremtárba kutatónak. 1955-ben újra osztályvezető, majd 1956 végén a múzeum ideiglenes Nemzeti Tanácsának tagja, majd választott elnöke.

1968-ban nyugdíjazták, bár erre nem a kora adott indokot. Ezek után a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban mint tudományos tanácsadó dolgozott. Életművének bibliográfiáját, mely több mint 500 kiadványcímre (könyv, tanulmány, cikk) rúg, a Num. Köz. 86-87. száma közli. Az éremgyűjteményben végzett szorgalmas munkája is említésre méltó: pontosan leltározott, valamint neki köszönhető a Niklovits-gyűjtemény megszerzése (több mint 43 ezer db).

Tudományos elismeréseként 1957-ben az MTA kandidátusi címet, 1983-ban nagy doktori címet, 1984-ben pedig címzetes egyetemi tanári rangot adományozott neki.

A Magyar Numizmatikai Társulatnak 1939-től volt tagja, 1945-től ügyvezető alelnöke, majd 1950-től az összevont NT és Régészeti Társulat Éremtani Szakosztályának titkára egészen 1968-ig. 1933 és 1975 között a Numizmatikai Közlöny szerkesztője, melyet neki köszönhetően nem szüntettek meg.

Kolozsvárt jelent meg Bethlen Gábor pénzei c. szakmunkája (1945) az ETI kiadásában.

Tagság: osztrák és csehszlovák numizmatikai társulat levelező tagja (1930-as évektől); Magyar Numizmatikai Társulat (1941); Osztrák Numizmatikai Társulattiszteletbeli (1970); Horvát Numizmatikai Társulat, tiszteletbeli tag (1971); International Numismatic Commision, tiszteletbeli tag (1979)

Díjak: Budapest Székesfőváros Ferenc József nagydíja (1940); Signum Laudis (1941); miniszteri elismerés (1859); Rómer Flóris-érem (Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat; 1961); Réthy László-érem (Magyar Numizmatikai Társulat; 1976); Veszprémi István-érem (Orvostörténeti Társulat; 1980); Széchényi Ferenc-érem (Magyar Éremgyűjtők Egyesülete; 1980); Munka Érdemrend arany fokozata (Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa; 1981)

 

Munkái

Körmöcbányai éremvésők és emlékérmek a XVI-VII. században 1500–1650 (Bp., 1929.); Az erdélyi pénzverés története (Bp., 1936.); Szent György érmek (Bp., 1940.); Mátyás pénzei (Bp., 1940.); Bethlen Gábor pénzei (Kv., 1945.); A budai pénzverés története (Bp., 1958.); A Báthoriak pénzei (Nyírbátor, 1961.; újrakiad. uo., 2006.); Habsburg-házi királyok pénzei 1526–1657 (1975.); A középkori magyar pénztörténet okleveles forrásai (Bp., 1976.); Bibliographia Numismaticae (F. Fejér tsz. 1977.); Régi Magyar emlékérmek katalógusa 1500–1849 (5 füzet, 1978–); A magyar pénzverés története a XVI. és XVII. században (Miskolc, 1984.); Az Erdélyi Fejedelemség pénzverése (Bp., 1995.); Erdélyi éremművesség a 16-18. században (Pap Ferenccel, Winkler Judittal. Buk., 1996.); Személyi érmek (Bp., 1999.)

Idegen nyelven

Die Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn (Bp., 1932.); Attila dans la numismatique (Bp., 1947.); Münzkunst in Ungarn (Bp., 1963.); Monnaies de Hongrie (Bp., 1963.); The art of coinage in Hungary (Bp., 1963.); Hungarian Coins and Medals Related to Medicine (Bp., 1977.); Bibliographia numismaticae Hungaricae (F. Fejér Máriával. Bp., 1977.); Münzkatalog Ungarn (Bp., 1979.);

Szerkesztés

Magyar Múzeum (1945. okt. – 1947. dec.)

 

Irodalom

Archaeológiai Értesítő 1987-88/1. – Folia Arch. XXXIX. – In memoriam Ludovici Huszár (szerk. Biró Sey Katalin és mtársai.). Bp., 2005.