Huzella Ödön

oldal nyomtatása Share

Huzella Ödön (Nagyvárad, 1891. márc. 14. 1961. máj. 12. Budapest) költő, újságíró, művészettörténész. Iskoláit Budapesten végezte, 1911-től *Nagybányán műkritikus, 1914-től a *Nagyváradi Napló újságírója, 1917-től 1920-ig a Nagyváradi *Friss Újság szerkesztője, közben a nagyváradi Ipolyi Arnold Múzeum őre és titkára. 1921-től 1928-ig a *Brassói Lapok tudósítója; 1931-től 1942-ig az Erdélyi Lapoknál dolgozik, A Temesvári Hírlap, Ellenzék, *Déli Hírlap munkatársa. 1932-ben Nagyváradon megindította *Az Írás c. irodalmi lapját. 1943-ban hallássérültsége miatt visszavonult, és Budapestre költözött.

Első versei 1906-ban jelentek meg a Budapesti Újságban; hamarosan ugyanott az Új Idők és a Divatszalon hasábjain szerepel. Az I. világháború után a Tavasz, *Magyar Szó és *Zord Idő közli verseit, cikkeit és műkritikáit.

Kötetei: Panaszok (versek, *Nagybánya 1912); A csend (versek, Nv. 1916); Eltemetlek téged is édes (versek, Nv. 1922); Mégis (versek Nv. 1925); Dac (új versei, Nv. 1930); A remekmű halála (művészeti tanulmányok, Kv. 1937).

Marosi Ildikó: A marosvásárhelyi *Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. 1973. 19798. H. Ö. levelei Sényi Lászlóhoz.