Illyés Gyula romániai kapcsolatai

oldal nyomtatása Share

Illyés Gyula romániai kapcsolatai a költő (19021983) bécsi és párizsi emigrációs éveiben kezdődnek: innen kapcsolódik be Szántó György aradi Periszkopjába 1925 júniusában, nemcsak verssel (Kronstadti pályaudvar), hanem a szürrealizmusról szóló tanulmánnyal is. Korai szereplése *Gaál Gábor *Korunkjában is forradalmi múltjához kapcsolódik: 1928-ban A köztársaság jövője címen recenzált francia cikkgyűjteményből a kommunisták véleményét hiányolja; Vallási újjáéledés (1929) címmel tanulmányt közöl a materializmus társadalmi feltételezettségéről; méltatja Berda József (A líra él, 1930) és a kommunista emigráns Hidas Antal verseit (Egy proletár-költő, 1930).

Első verseskötetéről, az új hangot hozó Nehéz földről (1928) nemcsak a Nyugat (Németh László) ír elismeréssel, hanem a *Korunk is: *Gaál Gábor cikke csupa lelkes felkiáltójel, a költőt BerzsenyiVörösmartyAdy vonulatba állítja, s versei között néhány olyat talál, mely "az idő kapuira való"; egyértelmű végkövetkeztetése is: "Ma ez a költő!" E véleményének megfelelően, amikor először közöl verset a *Korunkban, 1932 decemberében József Attila Invokáció c. verse mellett Illyés Hősökről beszélek c. elbeszélő költeményét választja nyitányul; ez a nyílt forradalmi kihívás, harchirdetés a *Korunk kiadásában önálló füzetben is megjelent (1933). Illyés az *Erdélyi Helikonnak is munkatársa: 1930 januárjában *Kuncz Aladár szólaltatja meg a "Fiatal magyarok" ankétban, 1932 és 1934 között pedig tizenegy verse jelenik meg a folyóiratban, köztük olyan jelentős mű, mint a Nem szabadulhatsz, amely a népből jött értelmiségi feloldhatatlan elkötelezettségének kulcsverse (végleges címe: Nem menekülhetsz).

Az 1936-ban megjelent Puszták népe, a XX. századi magyar prózának ez az alapműve, amely azóta is a *szociográfiai hűségű valóságláttatás és a szépirodalmi ábrázolás kitűnő ötvözetének példája, tagadhatatlanul hatással volt a romániai magyar irodalomra (1957-ben románul is kiadták Emil Giurgiuca fordításában). Megjelenésekor a *Korunk szerkesztője Féja Géza, *Veres Péter és Remenyik Zsigmond hasonlóan önéletrajzi-vallomásos műveivel együtt a korabeli törekvésekkel, így a Gusti-féle román szociológiai iskolával vetette össze (*Korunk 1937/5). Hasonló visszhangot váltott ki Illyés Petőfi c. könyvméretű költői esszéje is (1937/4).

Mint a Nyugat társszerkesztője Babits mellett, majd mesterének halála után a Magyar Csillag szerkesztője 1944 áprilisáig, a német megszállásig, Illyés rendszeresen közölte Erdélyből Asztalos István, Bartalis János, Jékely Zoltán, Nagy István, *Tamási Áron írásait, de szerepelt hasábjain Horváth István, Létay Lajos, *Szemlér Ferenc és *Szentimrei Jenő is. A románmagyar testvériséget szolgálta 1946 és 1948 között mint a Válasznak, a népi írók folyóiratának szerkesztője.

Versei, prózai és drámai alkotásai, esszéi közül jó néhány romániai kiadásban is megjelent középiskolai tankönyvekben, antológiákban (Föld, csillag I. 1970; Nagy tél után, 1974) és önálló kötetekben: Honfoglalók között. Riportsorozat a dunántúli földosztásról (Kv. 1945); Illyés Gyula legszebb versei (1966); Világszerzés (versek, 1969); Puszták népe (1972); Petőfi Sándor (1972); Fáklyaláng (színmű, 1973). Ez a Fáklyaláng Kovács Györggyel a főszerepben a marosvásárhelyi Székely Színház egyik legnagyobb sikere volt az 50-es években; a Kegyenc Kolozsvárt 1969-ben került bemutatásra, s a Dupla vagy semmi a sepsiszentgyörgyi *Állami Magyar Színház előadásában (1975) váltott ki országos elismerést.

Mint műfordító, Illyés a világlíra számos remekét ültette át magyarra, köztük van a legismertebb román népballada, a Mioriţa (Bárányka), a Korbea c. betyárballada, Coşbuc és Arghezi több költeménye (például a Testamentum). Egyik román fordítója, A. E. Baconsky Illyés népiségét az Argheziével és Jeszenyinével rokonította. Verseinek román kötete *Szemlér Ferenc válogatásában Poetul şi porumbelul címmel jelent meg Constantin Olariu fordításában (1977).

Születésének 70. évfordulóján román és romániai magyar írók közösen vonultak fel a költő üdvözlésére; az *Igaz Szó 1972/10-es számában ez alkalomból megjelent méltatásokat és megemlékezéseket Virgil Teodorescu testvéri üdvözlete nyitotta meg; Sütő András, Lászlóffy Aladár, Veronica Porumbacu, *Szemlér Ferenc, Deák Tamás, Panek Zoltán, Aurel Rău, Jordáky Lajos, Romulus Guga, Constantin Olariu és László Gerő írásai mellett *Tamási Áron egy kéziratban megmaradt naplórészlete is (Illyés Gyulával Erdélyben) szerepel.

A költő születésének 80. évfordulója alkalmából jelent meg *Izsák József Illyés-monográfiájának első része Illyés Gyula költői világképe címmel (Bp. 1982).

(K. L.)

Gaál Gábor: Egy költő szól. *Korunk 1929/3; uő: Szálló egek alatt. *Korunk 1935/10; uő: A mai magyar *szociográfia és az irodalom. *Korunk 1937/5. Mindhárom újraközölve Válogatott írások I. 1964. 29596, 56972, 60713. Szerb Antal: I. Gy.: Oroszország. *Erdélyi Helikon 1934/10. *Szemlér Ferenc: I. Gy.: Petőfi. *Erdélyi Helikon 1937/2; uő: I. Gy. és a román költészet. *Igaz Szó 1972/10. Kemény Gábor: I. Gy. Petőfi könyve. *Korunk 1937/4. Gálfalvi Zsolt: I. Gy.: Kézfogások. *Utunk 1957/3; uő: Felelős költő a törékeny világban. *A Hét 1982/45. Kántor Lajos: I. Gy. vagy a cselekvés költészete. *Korunk 1969/4; újraközölve Alapozás. 1970. 23852.; uő: Katedrálisok kora. A Fáklyaláng romániai kiadásában, 1973. 97102.; újraközölve Korváltás. 1979. 29397. Mikó Imre: I. Gy. és a Puszták népe. A romániai kiadás előszava, 1972. 523. Jordáky Lajos: A költő és a régi *Korunk. *Igaz Szó 1972/10. Illyés Gyula: Gaál Gábor madártávlatból. *Korunk Évkönyv 1976. Balogh Edgár: Köszönet a szomszédból. Kortárs, Bp. 1982/11. Bodor Pál: A méltóság önismerete. Népszabadság, Bp. 1983. ápr. 22. *Izsák József: A győztes játékos. Élet és Irodalom, Bp. 1983/16. Szász János: Lehullt egy csillag. *A Hét 1983/17. Király László: In memoriam I. Gy. *Utunk 1983/17. Hajdu Győző: Kháron ladikján. *Igaz Szó 1983/5.

ÁVDolg: Szabó László: A parasztság életének ábrázolása I. Gy. felszabadulás előtti műveiben. 1953. T. Balogh Eszter: Műfaji problémák I. prózájában. 1972.