Imreh István (Sepsiszentkirály, 1919) (1991 • 2014)

oldal nyomtatása Share

Imreh István (Sepsiszentkirály, 1919. szept. 12.) történetíró, szociológus. Ifj. ~ István apja. Középiskoláit Kolozsvárt és Brassóban végezte, a főiskolát a kolozsvári magyar egyetem közgazdasági karán (194044); ugyanitt doktorált gazdaságtörténetből (1944). Előbb vezető közgazdászként a kolozsvári Victoria szövetkezetben dolgozott, de már 1945 végétől az ETI munkatársa az intézmény megszűnéséig (1947). A Bolyai Tudományegyetem előadótanárává nevezték ki (1948); előbb a jog- és közgazdaság-tudományi karon tevékenykedett, majd 1950-től a történelem szakon, a két kolozsvári egyetem egyesítése (1959) óta a BabeşBolyai Egyetemen az egyetemes legújabb kor történetének előadója nyugalomba vonulásáig (1983). Közben a kolozsvári Történeti Intézet munkatársa (194954) és az EME történeti levéltárának megbízott igazgatója (195053). A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagjává választotta (1977).

Első írása a kolozsvári *Március c. főiskolás lapban jelent meg 1943-ban.

Szaktanulmányait magyarul a Társadalomtudomány, Társadalomtudomány és Politika, Irodalmi Almanach, *Korunk, Agrártörténeti *Szemle (Bp.), Acta Universitatis Debrecenensis, Aluta, *Igaz Szó, *A Hét, *Új Élet, Művelődés, románul a Studii, Studia, Anuarul Institutului de Istorie din Cluj, Acta Musei Napocensis, Terra Nostra, Napoca Universitară, németül a Forschungen zur Volks und Landeskunde közli. Népszerűsítő cikkei és ismertetései a *Március, *Székelység, *Utunk, Falvak Népe, Falvak Dolgozó Népe, Igazság, *Előre, Tribuna, Făclia, Új Idő, Brassói Lapok, Hargita, Vörös Lobogó, Megyei Tükör hasábjain találhatók. Társszerzője a Szülőföldünk (Sepsiszentgyörgy 1944) és Tanulmányok az *erdélyi kapitalizmus kezdeteiről (1956) c. köteteknek. Hozzájárult több országos vállalkozásból született történeti szintézishez, így munkatársa az Istoria României III. kötetének (1964) és a magyarul Erdély története c. alatt megjelent műnek (1964), egyik szerkesztője a Történeti kronológia (1976) jelenkori részének. A szabófalvi Szeszka Erdős Péterrel együttműködve először adott hírt moldvai csángók jogszokásairól a Népismereti dolgozatok 1978 c. gyűjteményes kötetben.

Érdeklődésének középpontjában *Erdélynek a feudalizmusból a kapitalizmusba vezető időszaka áll. Azon belül a *székelység története foglalkoztatja, annak gazdasági, társadalmi és politikai vetülete. Tanulmányaiban és cikkeiben vizsgálta a székely falu mezőgazdasági fejlődését, állattartását, szőlőművelését, társadalmi rétegződését, a falu belső rendjét. Állandó témája a székely szabadparaszti tömegek harca a feudalizálódás ellen, majd Háromszék 1848-as önvédelmi harca.

Az agrártörténet-írás új útjait keresve már 1947-ben rámutatott a székely falutörvények jelentőségére, 1956-ban bemutatta a majorsági gazdálkodást a Székelyföldön a feudalizmus bomlása idején, feldolgozta jegyzőkönyvek, katonalevelek, naplók, számadások alapján az eredeti paraszti írásbeliséget (*Korunk 1960/7, 1964/7), s a Kriterion *fehér könyvek sorozatában megjelentette a székely faluközösségi határozatok dokumentumgyűjteményét (1973). E jelentős mű a székely falu egyediségét vizsgálja, azét a faluét, amely zártságával és a társadalmi rend jellegénél fogva sajátos életformának volt a hordozója. A XVIIIXIX. század időszakából ilyen munkával, mely az ősi székely faluközösség és a falu belső rendje tükörképét nyújtja, eddig nem rendelkeztünk. "Lapjain írja a szerző bevezetésében egy elsüllyedt, a múltba veszett, de a székelyekben és tágabban Kelet-Európa népeiben mind a mai napiglan élő világról vallatjuk forrásainkat: a falujegyzőkönyveket. Cselekedjük ezt annak a történetkutatói *szemléletmódnak az elkötelezettjeként, amely a néptörténetben az önismeret forrását látja, és fő feladatul írja elő a dolgosként jellemzett szürke hétköznapok társadalmi valóságának feltárását."

Már mint az 1943-as bálványosváraljai *falukutatás résztvevője tudományos szinten foglalkozott a társadalomrajzzal. A Változó valóság c. szociográfiai tanulmánykötet (1978) szerkesztésével hidat teremtett a valóságkutató idősebb és újabb nemzedékek között, s ebben a szerepben rendezte sajtó alá Az önismeret útján c. alatt (1980) egyetemi tanítómestere, a szociológus és falukutató *Venczel József válogatott írásait. A marxista társadalomtudomány szintjén sürgeti és szolgálja az esedékes romániai magyar *helytörténet művelését. Bemutatja Rajka Pétert, az első kolozsvári gépgyártót (*Korunk 1958/1011); a Kelemen-emlékkönyvben (1957), az 1848. Arcok, eszmék, tettek c. gyűjteményes kötetben (1974), a folyóiratokban, lapokban is új s újabb adatokkal gazdagítja az ágyúöntő Gábor Áron szabadságharcos képét.

A történeti statisztika köréből előbb Csetri Elekkel közösen írt román nyelvű tanulmányt *Erdély társadalomfejlődéséről 1848 előtt, ez később magyarul önálló kötetben jelent meg Erdély változó társadalma 17671821 címmel (1980), majd Pataki Józseffel együtt közölt hasonló tárgykörű tanulmányt a székely falu gazdasági-társadalmi szerkezetéről a XVI. század végén és a XVII. század elején a Székely felkelés 15951596. c. tanulmánygyűjteményben (1979).

A románmagyar közös múlt tárgykörébe vág több Bălcescuval foglalkozó tanulmánya. A RománMagyar Történeti Vegyesbizottság II. ülésszakán Ştefan Pascuval és Kovács Józseffel közösen referátumot mutatott be a közép- és kelet-európai államok agrárpolitikájáról a felvilágosodott abszolutizmus korában (román nyelvű megjelenés 1977-ben).

Eddigi munkásságának mintegy summáját találjuk az Erdélyi hétköznapok 17501850 c. kötetében (1979): figyelme középpontjában itt "a székely székbeli magyarság" újabbkori története áll. A kötet román kiadását Ştefan Ştefănescu, a N. Iorga Történettudományi Intézet igazgatója vezette be.

Önálló munkái: Székely falutörvények (Bolyai Tudományegyetem és ETI kiadása, Kv. 1947); Despre începuturile industriei capitaliste din Transilvania în prima jumătate a secolului XIX-lea (1955); Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején. Adatok a XVIII. század végi és a XIX. század eleji székelyföldi nagybirtok gazdálkodásáról és a paraszti földek kisajátításáról (1956); Újkori egyetemes történeti előadások. 18701918 (egyetemi jegyzet, Kv. 1958); A rendtartó székely falu. Faluközösségi határozatok a feudalizmus utolsó évszázadából (1973); Erdélyi hétköznapok 17501850. Társadalom- és gazdaságtörténeti írások a bomló feudalizmus időszakáról (1979); Erdély változó társadalma 17671821 (Csetri Elekkel közösen, 1980); Viaţa cotidiană la secui 17501850 (fordította Gelu Păteanu, Florica Perian, Papp Ferenc. Előszót írt Şt. Ştefănescu, 1982); A törvényhozó székely falu. I. A székely falutörvények világa. II. Székely falutörvények, rendtartások. 15811847. III. Jegyzetek. Lektorálta *Jakó Zsigmond (1983).

(Cs. E.)

Bodor AndrásJakó Zsigmond: Történetkutatás a "Bolyai" egyetemen. *Utunk 1956/27. Bözödi György: A székely úrbéresek és a székely örökségföld kérdése. Hozzászólás I. I. könyvéhez. *Igaz Szó 1956/9. Imreh István: Válasz Bözödi Györgynek. *Igaz Szó 1956/11. Pataki József: Eredmények és feladatok a székelyek történeti múltjának feltárásában. *Korunk 1957/2. Kovács Erzsébet: Hogyan dolgozik a parasztság történetének kutatója? *Előre 1972. máj. 4. Benkő Samu: Falusi írástudók vallomása a *székelység múltjáról. *Utunk 1974/6. Tófalvi Zoltán: A székely falu történetének kutatója. *A Hét Évkönyve 1978. Horváth Sz. István: Változó valóság. *Utunk 1979/46. Beke György: Regéktől a valóságig. Beszélgetés a hatvanéves I. I.-nal. *A Hét 1980/5. Csetri Elek: "Az alkotás legnyugodtabb évei" küszöbén. *Korunk 1980/3. Egyed Ákos: Korszerű gazdaság- és társadalomtörténet. *Utunk 1980/13. Magyari András: Régi hétköznapok valósága. *Előre 1980. ápr. 23. Nagy Béla: Korok és modellek. Beszélgetés I. I. történésszel. *Fáklya 1980. júl. 11. Messzer László: Történelmi statisztika. *Előre 1981. jan. 21. Páll Árpád: I. I.-nál. *Új Élet 1982/21. Ştefan Ştefănescu: A sajátosság általános értéke. Előszó I. I. Viaţa cotidiană la secui 17501850 c. kötetéhez. *A Hét 1982/44.

ASZT: I. I. Bethlen Gáborról. LM 2681.



Imreh István (Sepsiszentkirály, 1919. szept. 12. – Kolozsvár, 2003. jan. 31.) történetíró, szociológus. Középiskoláit Kolozsvárt és Brassóban végezte, a főiskolát a kolozsvári magyar egyetem közgazdasági karán (1940−44); ugyanitt doktorált gazdaságtörténetből (1944). Előbb vezető közgazdászként a kolozsvári Victoria szövetkezetben dolgozott, de már 1945 végétől az ETI munkatársa az intézmény megszűnéséig (1947). A Bolyai Tudományegyetem előadótanárává nevezték ki (1948); előbb a jog- és közgazdaság-tudományi karon tevé­keny­ke­dett, majd 1950-től a történelem szakon, a két kolozsvári egyetem egyesítése (1959) után a Babeş−Bolyai Tudományegyetemen az egyetemes legújabb kor történetének előadója nyugalomba vo­nu­lásáig (1983). Közben a kolozsvári Történeti Intézet munkatársa (1949−54) és az EME tör­téneti levéltárának megbízott igazgatója (1950−53). A Magyar Néprajzi Társaság tisztelet­beli tagjává választotta (1977).

Első írása a kolozsvári Március c. főiskolás lapban jelent meg 1943-ban.

Szaktanulmányait magyarul a Társadalomtudomány, Társadalomtudomány és Politika, Irodalmi Almanach, Korunk, Agrártörténeti Szemle (Bp.), Acta Universitatis Debrecenensis, Aluta, Igaz Szó, A Hét, Új Élet, Művelődés, románul a Studii, Studia, Anuarul Institutului de Istorie din Cluj, Acta Musei Napocensis, Terra Nostra, Napoca Universitară, németül a Forschungen zur Volks und Landeskunde közlte. Népszerűsítő cikkei és ismertetései a Március, Székelység, Utunk, Falvak Népe, Falvak Dolgozó Népe, Igazság, Előre, Tribu­na, Făclia, Új Idő, Brassói Lapok, Hargita, Vörös Lobogó, Megyei Tükör hasábjain talál­ha­tók. Társszerzője a Szülőföldünk (Sepsiszentgyörgy 1944) és Tanulmányok az erdélyi kapita­liz­mus kezdeteiről (1956) c. köteteknek. Hozzájárult több országos vállalkozásból szü­le­tett történeti szintézishez, így munkatársa az Istoria României III. kötetének (1964) és a magyarul Erdély története c. alatt megjelent műnek (1964), egyik szerkesztője a Történeti kronológia (1976) jelenkori részének. A szabófalvi Szeszka Erdős Péterrel együttműködve először adott hírt moldvai csángók jogszokásairól a Népismereti dolgozatok 1978 c. gyűjteményes kötetben.

Érdeklődésének középpontjában Erdélynek a feudalizmusból a kapitalizmusba vezető időszaka állt. Azon belül a székelység története foglalkoztatta, annak gazdasági, társadalmi és politikai vetülete. Tanulmányaiban és cikkeiben vizsgálta a székely falu mezőgazdasági fejlő­dését, állattartását, szőlőművelését, társadalmi rétegződését, a falu belső rendjét. Állandó té­má­ja a székely szabadparaszti tömegek harca a feudalizálódás ellen, majd Háromszék 1848-as önvédelmi harca volt.

Az agrártörténet-írás új útjait keresve már 1947-ben rámutatott a székely falutörvények jelen­tő­ségére, 1956-ban bemutatta a majorsági gazdálkodást a Székelyföldön a feudalizmus bomlása idején, feldolgozta jegyzőkönyvek, katonalevelek, naplók, számadások alapján az eredeti paraszti írásbeliséget (Korunk 1960/7., 1964/7.), s a Kriterion fehér könyvek sorozatában megjelentette a székely faluközösségi határozatok dokumentumgyűjteményét (1973). E jelentős mű a székely falu egyediségét vizsgálja, azét a faluét, amely zártságával és a társadalmi rend jellegénél fogva sajátos életformának volt a hordozója. A XVIII−XIX. század időszakából ilyen munkával, mely az ősi székely faluközösség és a falu belső rendje tükörképét nyújtja, eddig nem rendelkeztünk. „Lapjain − írja a szerző bevezetésében − egy elsüllyedt, a múltba veszett, de a székelyekben és tágabban Kelet-Európa népeiben mind a mai napiglan élő világról vallatjuk forrásainkat: a falujegyzőkönyveket. Cselekedjük ezt annak a történetkutatói szemléletmódnak az elkötelezettjeként, amely a néptörténetben az önismeret forrását látja, és fő feladatul írja elő a dolgosként jellemzett szürke hétköznapok tár­sadalmi valóságának feltárását.”

Már mint az 1943-as bálványosváraljai falukutatás résztvevője tudományos szinten foglal­kozott a társadalomrajzzal. A Változó valóság c. szociográfiai tanulmánykötet (1978) sze­rkesz­tésével hidat teremtett a valóságkutató idősebb és újabb nemzedékek között, s ebben a szerepben rendezte sajtó alá Az önismeret útján c. alatt (1980) egyetemi tanítómestere, a szociológus és falukutató Venczel József válogatott írásait. Bemutatta Rajka Pétert, az első kolozsvári gépgyártót (Korunk 1958/10-11.); a Kelemen-emlékkönyvben (1957), az 1848. Arcok, eszmék, tettek c. gyűjteményes kötetben (1974), a folyóiratokban, lapokban is új s újabb adatokkal gazdagítja az ágyúöntő Gábor Áron szabadságharcos képét.

A történeti statisztika köréből előbb Csetri Elekkel közösen írt román nyelvű tanulmányt Erdély társadalomfejlődéséről 1848 előtt, ez később magyarul önálló kötetben jelent meg Erdély változó társadalma 1767−1821 címmel (1980), majd Pataki Józseffel együtt közölt hasonló tárgykörű tanulmányt a székely falu gazdasági-társadalmi szerkezetéről a XVI. szá­zad végén és a XVII. század elején a Székely felkelés 1595−1596. c. tanulmány­gyűjte­mény­ben (1979).

Munkásságának mintegy summáját találjuk az Erdélyi hétköznapok 1750−1850 c. kötetében (1979): figyelme középpontjában itt „a székely székbeli magyarság” újabbkori története áll.

         

Önálló munkái: Székely falutörvények (Bolyai Tudományegyetem és ETI kiadása, Kv. 1947); Despre începuturile industriei capitaliste din Transilvania în prima jumătate a secolului XIX-lea (1955); Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején. Adatok a XVIII. század végi és a XIX. század eleji székelyföldi nagybirtok gazdálkodásáról és a pa­raszti földek kisajátításáról (1956); Újkori egyetemes történeti előadások. 1870−1918 (egye­temi jegyzet, Kv. 1958); A rendtartó székely falu. Faluközösségi határozatok a feudalizmus utolsó évszázadából (1973); Erdélyi hétköznapok 1750−1850. Társadalom- és gazdaság­törté­neti írások a bomló feudalizmus időszakáról (1979); Erdély változó társadalma 1767−1821 (Csetri Elekkel közösen, 1980); Viaţa cotidiană la secui 1750−1850; A törvény­hozó székely falu. I. A székely falutörvények világa. II. Székely falutörvények, rendtartások. 1581−1847. III. Jegyzetek. (1983). Székelyek a múló időben (Bp., 1987); Kászonszéki krónika, 1650−1750  (Pataki Józseffel – Bp., Buk. 1992.); A fejedelmi gazdálkodás Bethlen Gábor idejében (Kv. 1992); Látom életem nem igen gyönyörű: a madéfalvi veszedelem tanúkihallgatási jegyző­köny­ve, 1764 . Buk. 1994; Erdélyi eleink emlékezete, 1550−1850 : társadalom- és gazdaság­tör­téneti tanulmá­nyok Bp., Kv. 1999; A székely határőrkatona „rüsztungja" (1787). In: Oma­giu profesorului Magyari András emlékkönyv. Cluj-Napoca, 2002.

Gyűjteményes kötetekben és folyóiratokban: Adatok Gábor Áron életrajzához In: Emlék­könyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára Kv, 1957. Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején : adatok a XVIII. sz. végi és XIX. sz. eleji székelyföldi nagybirtok gazdálkodásáról. In:  Gazdaságtörténeti tanulmányok ; 1. Buk., 1956. Tallózás Orbán Balázs írásaiban.  Ko­runk. 1990/4; Kászoni kisnemes az Erdélyi Udvari Kancellária élén. (Pataki Józseffel) Ko­runk, 1990/11; Sokszínű erdélyiség. Korunk. 1991/10; A fejedelmi gazdálkodás Bethlen Gábor idejében. In: Erdélyi tudományos füzetek. Kv. 1992; Az önértéktudat forrásai. Korunk. 1992/4; „Szokásszerűség" és személyiség”. Tudósítás írásról és népről. In: A tudomány szolgálatában : emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára. Bp., 1993; A természeti környezet oltalmazása a székely rendtartásokban. In: Európa híres kertje. Bp., 1993; Korunk. 1993/3; A székely „Commu­nitás” alko­nya. Korunk. 1993/5; Jegy­ze­tek a székely historiográfiáról. Korunk. 1993/10; Régi székelyek üzenete. Párbeszéd a múlt­tal. Korunk. 1994/6; Emlékezés Kossuth Lajosra Erdély­ben 1994-ben (Kiss András, Cset­ri Elek, Orosz István Egyed Ákos, Pölöskei Ferenc, Imreh István, Benkő Samu előadásai – Kv. 1994). Az Erdélyi Tudományos Intézet és a tájkutatás. Korunk. 1994/9; Határőr katona­tisz­tek, székbeli elöljárók, falutörvények a Székelyföldön a 18. század végén. In: Parasztkultúra, populáris kultúra és a központi irányítás. Bp., 1994; Vincze Lajos, ame­rikai néprajzos levelei. Korunk. 1995/8; „A faluk birodalmának módjáról”. In: Emlék­könyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára, Kv., 1996; Erdélyi termés­ered­mé­nyek.  In: Híd a századok felett. Bp., 1997; Rendtartó, önigazgató közösségek a Székely­föl­dön. In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv. Bp., 1998;  Kolozsvári fertályok, tizedek. Korunk. 1999/12. A puskaporgyártó esztelneki ferencesek. In: Gazdaságtörténet – könyvtártörténet. Bp. 2001;  

Szerkesztés: Venczel József: Az önismeret útján : tanulmányok az erdélyi társadalomkuta­tás köréből (bev. és jegyz. ell. I. I. – Buk. 1980);

Dokumentumok: Kéziratos hagyaték I. : Balogh Edgár, Benkő András, Imreh István kiadatlan leveleiből. (Szuh., 2010.)

Kézirathagyatéka az EME Kézirattárában van.

        

Irodalom

Benkő Samu: Imreh István (1919−2003). Magyar Tudomány, 2003/5. – Camil Mu­reşanu: Gyászbeszéd. Korunk 2003/3. – Köllő Katalin: A közösségért tenni kell. Szabadság, 2013. márc. 9. – Gaal György: A székely történet kutatása nem jelent elkülönülést. 1994-es beszélgetés Imreh Istvánnal. Művelődés 2014/1.