Incze Lajos (1991 • 2017)

oldal nyomtatása Share

Parajdi Incze Lajos, családi nevén Incze (Parajd, 1915. jan. 5. – 2012. júl. 8., Lewiston) – író, néprajzkutató, publicista. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen végezte (1934), jogvégzettséget és államtudományi doktori címet a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1941), olasz jogi diplomát Rómában (1949) szerzett. A Vásárhelyi Találkozó résztvevője; Az Ellenzék c. hetilap szerkesztője Marosvásárhelyen (1937–40), A Jóbarát, Székelyföld, Brassói Lapok, Ellenzék, Esti Lap, Erdélyi Helikon, Pásztortűz, Hitel, Korunk munkatársa.

Ifjúkori költeményei a kolozsvári Jóbarát című ifjúsági folyóiratban jelentek meg dr. Rózsa József szerkesztése alatt (1929).

Első tudományos írásait dr. Bányai János földtudós Székelység című folyóirata tette közzé Székelyudvarhelyen (1930). Ugyanakkor a Brassói Lapok (Kacsó Sándor főszerkesztő), a nagyváradi Magyar Újság és kolozsvári Jóestét közölte közérdekű írásait. Irodalmi művei az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz című folyóiratában jelentek meg. Tudományos cikkeit az erdélyi ifjú írónemzedék negyedévi folyóirata, a Hitel (Albrecht Dezső, Venczel József, Vita Sándor) közölte.

Mint az Országos Magyar Sajtókamara tagja, a kolozsvári Ellenzék (Zathureczky A. Gyula) és Estilap (Demeter Béla) belső munkatársa volt (1940–43), előbb Kolozsvárott, később Budapesten, majd a magyar királyi Haditudósító Század harctéri tagja volt (1943–45) a második világháború végéig.

Ausztriában a 8. Brit Hadsereg innsbrucki küldöttségének (Enfidaville Staging Camp) tolmácsa (1945), ahonnan a Róma környéki Szövetséges Parancsnokság (Rome Area Allied Command) alkalmazottja (1946-47) lett. Az olasz békekötést követőleg a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet (International Refugee Organization) tisztviselője Nápolyban (1948-49).

Amerikai bevándorlása (1949) után egy ideig könyvtáros Indiana államban, titkár Illinois-ban, gyári padmunkás William P. Laytham vasöntödében (Patterson, New Jersey állam). Onnan meghívásra átköltözött a Maine állami Lewiston városába, ahol röntgen szakiskolát alapított (St. Mary Hospital) és annak igazgatója (1950–80). Pályáját Új Anglia Tudományegyetemén (University of New England) a társadalomtudomány tanáraként fejezte be (1986).

Időközben cikkeket írt, fényképekkel és rajzokkal díszítve, napilapokba és folyóiratokba. Vetített képes előadásokat tartott társadalmi, vallásos, szakmai egyesületek részére.

Nyugdíjba vonulása után könyveket írt, fényképezett, vitorlázott, külföldön utazott, országos postai sakkmérkőzéseken vett részt (1972-től). A Magyar Társaság tagja (1970-től). Egyik könyvét, melyben a II. világháborúban földönfutókká váltak életét írja le, az Árpád Akadémia (Cleveland, Ohio) aranyéremmel tüntette ki (Footprints on Destiny Lane – Lábnyomok a Sors Ösvényén, 1982). Egy 1983-ban, ugyancsak angolul kiadott könyvében (Once Upon a Maine Island – Szigeti királyságunk) az Incze család viszontagságos sorsának 35 évét örökíti meg a tulajdonába jutott kis atlanti-óceáni szigeten, majd egy újabb kötetben a család Talizmán nevű vitorláshajójának viszontagságairól számol be. Mindezek háromkötetes önéletrajzának (Autobiography of a World Roamer – Egy bujdosó önéletrajza) részletei.

A Nemzetközi PEN Club amerikai osztályának rendes tagja.

Kutatási területe: társadalomtudomány, európai történelem, néprajz, magyar és angol irodalom. Röntgentechnikai és fényképművészeti szakember. Angolul és franciául írt cikkeit amerikai lapok közlik, 1200 saját fényképével illusztrálva.

Magyarul A Hargita lelke c. alatt Parajd és a Sóvidék teljes szellemi néprajzának gyűjteményét jelentette meg az Amerikai Magyar Szépmíves Céh (Astor, Florida 1984). Ennek folytatása A Küküllő énekel (uo. 1988). A magyar fennmaradás gyökerei c. értekezését az amerikai XXVI. Magyar Találkozó Krónikája közölte (1987).

 

(F. M. – B. E.)

 

Munkái

A magyarok története versben (Szudvh., 1941.); Footprints on Destiny Lane – Lábnyomok a Sors Ösvényén (Lisbon Falls, 1982.); A Hargita lelke. A Sóvidék szellemi arcképe (Astor, 1984.);

 

Gyűjteményes kötetekben

Vadjárások, orvvadászok, haltolvajok. Székelység 1939. január–február 8-9.; Székelyföld az országépítésben. Hitel 1940. 113–127.; A két Sófalva. Székelység 1940. 50–53.; A kulturális építőtábor. In: Egyetem és társadalom (közr. az ELTE Közművelődési Titkársága Tanácsadó és Tájékoztató Szolgálata. Bp., 1979)