iparművészeti irodalom

oldal nyomtatása Share

iparművészeti irodalom az iparművészettel, iparművészekkel, egyéni és csoportos kiállításokkal, az iparművészet történetével és technikájával foglalkozó szakirodalom. A régi, nemes értelemben vett kézműiparról s mai leszármazottjairól szóló cikkeket, köteteket foglalja magában. Az ~ érdeklődési körébe tartozik a bútor-, agyag- és üvegművesség, az ötvös-, kovács-, szövő- és hímzőmesterség és a csipkekészítés számtalan változata, díszes könyvek kötése és mindaz, ami az ember életterének, közvetlen környezetének megnemesítését, otthonosabbá tételét szolgálja a maga sajátos eszközeivel. Éppen ezért az ~ az ipar- és a népművészet határeseteit is vizsgálja, kitekintéssel mind a képzőművészet, mind az ipar felé.

A hazai magyar iparművészet célját Kós Károly 1923-ban a kolozsvári *Vasárnapi Újság hasábjain jelölte ki (Guild of Handicraft; újraközölve Hármaskönyv. 1969. 5969.), egy Angliából kiinduló európai mozgalomra irányítva a figyelmet, amely az ipar uniformizáló hatásának ellensúlyozására "stílust, formát a népnél keresett [...]. Ez a *művészet nem az elavult és visszahozhatatlan korok halott, használhatatlan, a modern ember által meg sem érthető formáinak gépies utánzásából táplálkozott, de a modern szükséglethez és a modern gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva alkotta meg a maga szerkezeti formakincsét, mindig szem előtt tartva azt is, hogy a régi történelmi stílusból azt szabad és kell átvenni, átformálva az új szükségletekhez, amit [...] a milliók a magukénak azokból elfogadnak. Csak így lehetséges a régit alapul véve mégis új stílust: élő *művészetet teremteni."

Kós Károly nyomdokán haladt *Debreczeni László is, aki Erdély népművészete és a magyar iparművészet c. cikkében (Az Iparművész, Bp. 1941/1) leszögezi, hogy amikor Toroczkai-Wigand Ede, majd Kós Károly és Zrumeczky Dezső "tanulmányozták a *magyar nép építőmunkáját és megalkották az új magyar iparművészet elveit [...] és gyakorlatilag kiformázták stílusukat, az építészethez szorosan kapcsolódó lakás-művészetben ugyancsak a szerzett tanulságok szerint az új szellemet és az új formákat honosították meg. S kezük nyomán bútorban, szőnyegben, festésben, kerámiában, bőr-, vas- és üvegmunkában egyszerre teljességgel lép elénk az *erdélyi népművészet szellemében fogant új magyar építőművészet." Debreczeni népi építészeti írásai közül kiemelkedik Fatornyos hazámból c. sorozatának A templomok belsejéről és A házak belsejéről c. részlete (Ifjú *Erdély 1929/6, 8). Az Ellenzékben *Moll Elemér műépítész Modern lakásművészet, majd A modern lakásművészet problémái c. alatt (1933. jún.okt.) hívta fel a figyelmet az iparművészet legsürgetőbb feladataira.

*Művészeti folyóirat a két világháború között csak egy, a *Művészeti Szalon (192632) biztosított teret az ~nak, az is jobbára az egyházi vonatkozásokkal foglalkozott, de ritkábban a lakásbelső alakításának fejlődéséről, a művészi porcelán és kerámia, valamint a bútortervezés kérdéseiről is közölt írásokat. *Erdélyi vonatkozású iparművészeti-történeti írások e folyóiratban *Roska Márton (Az *Erdélyi Múzeum-Egyesület Régiségtárának majolikagyűjteményeiből, 1926/10, 1927/3, 1928/3), *Kelemen Lajos (írásainak java része újraközölve Művészettörténeti tanulmányok II. 1982), Csányi Károly (A magyar agyagművesség múltjából, 1930/57), Layer Károly (A habán fájánszok, 1931/56) és mások tollából jelentek meg. *Kelemen Lajos a *Pásztortűz, *Keresztény Magvető és *Erdélyi Múzeum hasábjain közölt műemlék-leírásainak számos iparművészeti vonatkozása van. *B. Nagy Margit Reneszánsz és barokk *Erdélyben c. munkájában (1970) Szépülő otthonok c. alatt ismertette a fejedelmi, nemesi és polgári otthonok sajátos alakulását a XVIXVIII. században.

A 20-as évek legjelentősebb romániai magyar iparművész-egyénisége Ferenczy Noémi (18901957), a nagybányai Ferenczy művészcsalád textilművész tagja. Nagybányán és Párizsban tanult, 1924-ben a modern művészek nemzetközi kiállításán Bécsben és 1927-ben az európai iparművészet lipcsei seregszemléjén egyedül képviselte a romániai iparművészet élvonalát. Kiállításairól az *erdélyi lapokban 1920 és 1932 között számos méltatás látott napvilágot. 1942-ben Ferenczy Noémi és Domanovszky Endre kárpitjait egy iparművészeti kiállítás keretén belül mutatták be a kolozsvári Redut (ma Néprajzi Múzeum) termeiben. 1966-ban a Máramarosi *Művészet c. tárlaton, majd a nagybányai művészkolónia alapításának 75. évfordulóján rendezett ünnepi kiállításon szerepeltek falikárpitjai. "Műveiben a megújuló gobelin-művészet legfőbb értékeit valósítja meg. Visszaadja a textilfelület anyagszerűségét, dekoratív, díszítő szerepét. És tudatosítja: a szövött kárpit nem másolás eszköze, nem a festmény átültetésének foglalata. Magasabb rendű *művészet, a festészettel egyenrangú alkotás" írja Ferenczy Noémi *művészetéről *Murádin Jenő (A Ferenczy művészcsalád *Erdélyben. 1981. 79104.).

Schlosser Jenő kerámiáiról 1923-ban egy temesvári kiállítás alkalmából a *Temesvári Hírlap és a *Vasárnapi Újság tudósít; ő volt a dicsőszentmártoni kerámiai művek *művészeti vezetője. *Papp Aurél porcelánkísérleteiről ugyancsak a *Vasárnapi Újság ír (Erdélyi porcelánok, 1924/36). Ringler Miklós bútor- és Radó Zsuzsi textilpróbálkozásairól az *Erdélyi Helikon számol be (1926/5). Belső berendezések művészi tervezésében és kivitelezésében Elek János marosvásárhelyi műbútorasztalos jeleskedett. 1929-ben Planuri moderne de mobile Modern bútortervek Moderne Möbelmappe címmel albuma jelent meg Kolozsvárt 54 konyha-, ebédlő-, háló-, úriszoba- és kertibútor-tervvel.

A 30-as évektől a Székelyföldön Gál Ferencné Gyergyószentmiklóson, Paál Gáborné és Vámszer Gézáné Csíkszeredában igyekezett a "székely festékes"-nek nevezett szőnyeget divatba hozni. Gálné és *Szervátiusz Jenő közös kolozsvári kiállítását *Vásárhelyi Z. Emil méltatta a *Pásztortűzben (1936/21).

Az *erdélyi ötvöshagyományokat folytatva Fuhrmann Károly ötvösművész már 1941-től helyet követel az iparművészeknek is a *Barabás Miklós Céh tagjai sorában, s az 1948-as kolozsvári iparművészeti kiállítástól kezdve napjainkig részt vesz az iparművészeti élet valamennyi megnyilvánulásában, hazai és külföldi kiállításokon. A modern ötvösművészet új kifejezésformájával, az anyag, a funkció és a díszítés kiegyensúlyozott harmóniájával nagy értékű művészi tárgyakat alkotott: 1982-es retrospektív kiállításán a Kolozsvári *Művészeti Múzeumban felmérhető volt művészi pályája a régészeti leletek formakincsétől az atomrobbanás látomásáig. Szimbolikus jelrendszere, az anyag és a mesterség ismerete és szeretete nyomja rá bélyegét valamennyi alkotására.

*Erdélyben a két világháború között az iparművészképzés hiányzott. Az iparművészek ezért helyi mesterektől, majd külföldi tanulmányutakon, Budapesten (*Bandi Dezső, Fuhrmann Károly, *Szentimrei Judit), Párizsban (Ferenczy Noémi), Helsinkiben (*Szentimrei Judit) fejlesztették tovább tudásukat. Az iparművészeti oktatás a Kolozsvári Magyar *Művészeti Intézetben (194950), majd 1950-től a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet lakberendezési, kerámia és textil tanszékén indult meg. A lakberendezési tanszéken (194957) Virgil Salvanu építész, tanszékvezető mellett *Erdős Tibor festőművész és Lázár Erzsébet lakberendező dolgozott. Az 1971-ben létrehozott ipari formatervező tanszéket szintén Salvanu vezeti, munkatársa Kröbl Mária és Thury Mária. A textil tanszék vezetője nyugdíjazásáig (1967) *Bene József festőművész, Ciupe Mária iparművész rajzot, festészetet és kompozíciót tanított (195474), *Szentimrei Judit iparművész és népművészeti kutató a gobelin, szőnyeg és szőttes kivitelezési technikáját, valamint a hallgatók nyári népművészeti kutató, gyári és szövetkezeti gyakorlatát vezette (195074). Balaskó Nándor szobrászművész 1949-től 1970-ig a kerámia tanszék, Kósa-Huba Ferenc szobrász és keramikus 1949-től 1973-ig az agyagművesség gyakorlati vezetője volt, 1960 óta az üvegművesség gyakorlati vezetője *Egri László iparművész. *Debreczeni László előbb az intézet műszaki vezetője (194955), majd nyugalomba vonulásáig (1963) népművészetet, ábrázoló mértant és perspektívát tanított.

A főiskolai oktatással fellendült az iparművészeti élet és az ~ is. *Debreczeni László, Kósa-Huba Ferenc, Kröbl Mária és *Szentimrei Judit gyakran szerepel lakberendezésről, modern kerámiáról, a mindennapi élet esztétikájáról szóló írásaival a hazai magyar sajtóban. Az 1954-es bukaresti iparművészeti biennálétól, valamint az első kolozsvári tartományi kiállítástól (1957) kezdve az iparművészek munkáját széles körű sajtóvisszhang kísérte. Érdemes kiemelnünk *Balázs Péter Megújhodó iparművészet (*Utunk 1957/52), *Debreczeni László Az iparművészetről és a kolozsvári iparművészeti kiállításról (*Művelődés 1958/2) s Jegyzetek egy iparművészeti kiállításról (*Korunk 1958/4), továbbá Szőcs István A meghittség *művészete (*Utunk 1960/36), valamint *Banner Zoltán Modern népi iparművészet (*Korunk 1965/3) és Hova tűnnek a keramikusok? (*Utunk 1967/4) c. írásait. A kiállítások sikerein felbuzdulva az *Utunkban külön rovat nyílt "A mindennapi élet esztétikája", az *Előrében pedig "Lakás és berendezés" címmel.

A főiskolai szintű iparművészképzés következményeképpen örvendetesen megszaporodtak a híradások fiatal, pályájukra lépő vagy már pályájuk delelőjén levő iparművészekről, különböző városokban alakult iparművész csoportokról. Egyéni és csoportos kiállításokon, megyei, országos és nemzetközi tárlatokon szereplő s az ~ban gyakran említett textilművészek: Bukarestben Benkő Mrazek Berta (szőnyeg) és Köllő Erzsébet (divat); Temesvárt Jecza Bíró Klára és *Zimán Vitályos Magda (szőnyeg); Nagyváradon Holló Barna (szőnyeg) és Lepizsán Fekécs Zita (szőnyeg, makramé); Szatmáron Márkusz Uszkai Erzsébet és Bandi Katalin (divat); Nagybányán Lugosi Edit és Kozma István (textil és fém); Kolozsvárt Ciupe Mária (batik, imprimé, gobelin), Deák Beke Éva, Károly Gyöngyi, Jeney Erzsébet, F. Halay Hajnal, Ráduly Liszka Mária, Botár Edit (bábművészet, textil), *Szentimrei Judit és Szervátiusz Bach Hedda; Marosvásárhelyt Nagy Dalma, Szabó Bódis Erzsébet, Orbán Fülöp Imre (kosztüm, szőnyeg), Tamás Anna (kosztüm, gobelin); Petrozsényban Imling Frida; Csíkszeredában Bakos Erzsébet, Török Erzsébet; Székelyudvarhelyt Zsigmond Aranka; Sepsiszentgyörgyön Deák M. Ria; Kovásznán *Gazdáné Olosz Ella; Brassóban Simó Enikő (bábművészet, textil).

A kerámia és az üveg szak végzettjei nagyobbára a népművészeti szövetkezetek, a kolozsvári porcelángyár, a segesvári fajanszgyár, valamint a tordai és gyulafehérvári üveggyárak tervezői lettek. Az ~ bővebben foglalkozott Jakobovits Márta, Molnár Mária és Sántha Imre kerámiáival.

A lakberendezési szak végzettjei közül Sóvágó János és Starmüller Géza számos középületet, kiállítást, múzeumot és múzeumbelsőt tervezett, s szakszerű írásaival az ~ fejlesztéséhez is hozzájárult, *Péter Dezső a máramarosszigeti múzeum szervezője, majd az ottani faipari kombinát stílbútortervezője lett.

Fejlődött az ötvösművesség is. *Nagy Enikő rekesz-zománcos ékszerei, a kolozsvári Pongrácz Antónia, a nagybányai Kozma István és a sepsiszentgyörgyi *Szilágyi Zsolt fémdomborításai visszhangot keltettek az ~ban. Elismerést váltottak ki a kovácsolt vassal dolgozó fémművesség alkotásai is, így a kolozsvári *Művészeti Múzeum a régi Bánffy-palota vasrácsos kapuja (tervezte Balázs Zoltán, kivitelezte Papp László). Újabban a kolozsvári *Szamos-híd új vaskorlátjára figyelt fel a sajtó (Károly Sándor iparművész alkotása).

A 70-es évek második felében az ~ kevésbé volt termékeny, a lakberendezés korszerű iparművészetének azonban új lendületet adott *A Hét ismeretterjesztő melléklete, a *TETT, melynek 1981/2-es száma A lakás címmel a lakótér korszerű otthonosabbá tételét szorgalmazza.

Az ~ érdeklődéssel kíséri *Bandi Dezső marosvásárhelyi képzőművész évtizedek óta folytatott modellező kísérletezését, amellyel a népművészetet korszerű iparművészetté kívánja fejleszteni mind a szövés-fonás, kötés, varrás, mind a kerámia, faragás és más háziipari mesterségek széles körű művelésének területén. Társadalmi mozgósító munkásságáról, mely falvaknak-tájaknak adja vissza művészi alkotóképességét, maga is számot ad írásban, filmen, kiállításokon. Ugyancsak az eredeti népművészet és az iparművészet szerencsés kapcsolása miatt keltettek figyelmet *Csulak Magda népi ihletésű szőttesei-varrottasai, amelyeket már első kolozsvári bemutatásuk alkalmából köszöntött a *Hölgyfutár (1934/7); a *művészete alapjául szolgáló árapataki hímzések gyűjteményét *Gazdáné Olosz Ella rendezte sajtó alá (125 magyar szálánvarrott hímzésminta. Sepsiszentgyörgy 1972).

Szerepet vállalt az ~ fejlesztésében a *Korunk Galéria is 1973-ban indult kiállítássorozatával; prospektusai, albumjai és megnyitó rendezvényei az iparművészetet a képzőművészet rangsorába emelik s a sajtó és *rádió útján népszerűsítik. Az iparművészek közül többek közt itt jutottak irodalmi feldolgozáshoz Fodor I. György, Pongrácz Antónia, Tamás Pál, Röser Ferenc fémdomborításai, Bakó-Hetei Rozália fajansztányérai, Zsigmond Aranka, Sajgó Fodor Erzsébet, Kozma Erzsébet, Zimánné Vitályos Magda textilmunkái, Kasza Anna népi szőnyegei; itt került értékelésre Sántha Imre, B. Székely Ilona, *Józsa János kerámiája, *Haszmann József és Pál, *Balázs János fafaragása, Erőss János csont- és Török István népi kő-faragása, *Nagy Enikő zománcművészete, nemegyszer megvilágítva a *népművészeti irodalom és az ~ határterületeit.

(Sze. I.)

A modernek első nemzetközi kiállítása Bécsben. *Keleti Újság 1924. szept. 25. Siklóssy László: Erdélyi szőnyegekről. *Pásztortűz 1925/7; uő: Erdély műkincseiről. *Művészeti Szalon 1926/1. *Látó Anna: Nagybányától a világhírig. *Brassói Lapok 1937. szept. 7. *Szentimrei Judit: Szép otthonok hírnökei. *Utunk 1960/32; uő: Milyen a korszerű lakás? *Korunk 1961/7. Jeney Erzsébet: Az iparművészet lényege és sajátosságai. *Utunk 1960/41, 42. Kovács Iván: Derűs mai otthon. *Utunk 1961/17. Killmann Viktor: Iparművészeti kiállítás ipari szempontból. *Utunk 1963/21. E. Szabó Ilona: Máramarosi *Művészet. *Utunk 1966/37. *Murádin Jenő: Gondolatok rajzban és fémben. Papp Lászlóról. *Igazság 1966. szept. 18.; uő: Gondolatok Fuhrmann Károly kiállításán. *Igazság 1982. nov. 17.; uő: Hídverők. Károly Sándorról. *Igazság 1983. máj. 11. Ágopcsa Marianna: Emberi érzések hullámhosszán. Kozma Istvánról. *A Hét 1973/2. Gazda József: Pongrácz Antónia munkái. *Új Élet 1973/3. Kiss Jenő: Üveg és zománc. *Egri Lászlóról és *Nagy Enikőről. *Utunk 1973/17. Fodor Sándor: A virágok törvénye. Kotsis Nagy Margit üvegkeramikusról. *Utunk 1973/31. Tömöry Péter: Küzdelem a fémmel. *Szilágyi Zsoltról. *Új Élet 1973/21. Wágner István: Üvegiparművészet '73. *Utunk 1973/47. Bunta Magda: Az *erdélyi habán kerámia. 1973. 127 artişti plastici clujeni. Katalógus. Kv. 1974. Kancsura István: Az egyszerűség tisztaságával. Tamás Annáról. *Utunk 1975/35. Muzsnay Árpád: Népművészetből kinövő iparművészetet! Interjúk képzőművészekkel, népművészekkel. *Falvak Dolgozó Népe 1975/45. Szabó Barna: Orbán Fülöp Irma gobelinjei. *Előre 1976. jan. 30. *Banner Zoltán: Szőnyeg képzelt falakra. Szervátiusz Bach Hedda kiállítása. *Utunk 1980/33. Szépréti Lilla: Kötött, ványolt gyapjúgúnyák. Bandi Katalin ruhakreációi. *A Hét 1980/27. Kröbl Mária: A lakberendezés gyakorlati kérdései. *TETT 1981/2. Szőcs István: Fuhrmann Károly visszatekintő kiállítása. *Előre 1982. dec. 23; uő: Erdélyi üvegművesség. *Előre 1983. jún. 29. Mircea Grozda: Tapiseria contemporană românească. 1982. Bunta MagdaKatona Imre: Az *erdélyi üvegművesség a XIX. század végéig. 1983. Balogh Ferenc: Debreczeni László, az építő és iparművész. 1983. Takács Gábor: Fuhrmann Károly műhelyében. *Művelődés 1983/2.