irodalmi társaság

oldal nyomtatása Share

irodalmi társaság az irodalmi művek alkotóinak tömörülése jogilag kötött vagy kötetlen formában az összetartozás kifejezése, közös feladatok megvalósítása, a szellemi és anyagi érdekek védelme céljából. Nem határolható el élesen az irodalom, a *művészet és a tudomány népszerűsítését szolgáló művelődési egyesülettől, amely nemcsak az irodalmi, hanem a tudós társaságok szerepkörét is igyekszik betölteni.

A romániai magyar irodalmi tömörülések előfutárai között olyan társaságokat tartunk számon, amelyek egy része az I., sőt egy ideig a II. világháború után is tevékenykedett. A legfontosabbak ezek közül (zárójelben feltüntetett alapítási évük sorrendjében): a marosvásárhelyi *Kemény Zsigmond Társaság (1876), az aradi *Kölcsey Egyesület (1881; hasonló nevű egyesület később Nagykárolyban és Szatmáron is létesült), a kolozsvári székhelyű *Erdélyi Irodalmi Társaság (1888), a nagyváradi *Szigligeti Társaság (1892), a temesvári *Arany János Társaság (1903) és Dél Irodalmi Társaság (1908), a nagybányai *Teleki Társaság (1908), a kolozsvári Kelet (1918) és a nagyváradi Ady Endre Társaság (1919).

A két világháború között a romániai magyar írók első tömörülési kísérlete Ligeti Ernő, *Nyírő József és *Paál Árpád nevéhez kapcsolódik, akik 1922 februárjában tizenhét társuk bevonásával *Húszak Céhe néven próbáltak létrehozni radikális írói csoportosulást. Feltehetően az ő kezdeményezésük folytatásaként jelentette be a *Keleti Újság 1922. márc. 12-i számában, hogy az írók a *Napkelet c. folyóirat május 1314-re kitűzött országos Petőfi-ünnepsége alkalmával "kongresszust tartanak Kolozsváron, és megalakítják az írószövetséget". Végül sem a *Napkelet ünnepségének megrendezésére, sem az írókongresszus összehívására nem kerülhetett sor. 1926-ban a *Franyó Zoltán kezdeményezte aradi *Ady Endre Társaság még az alapszabályok véglegesítése előtt felbomlott, időközben azonban létrejött a korszak legígéretesebb szabad írói tömörülése, a *helikoni munkaközösség. Kiadójának szerepét az *Erdélyi Szépmíves Céh vállalta, folyóirata, az *Erdélyi Helikon (192844) vezető irodalmi orgánumnak számított.

1933 tavaszán az ESZC kiadói politikájával elégedetlen szerzők egy része Köröskisjenőn alapított ellenzéki irodalmi csoportosulást *Erdélyi Magyar Írói Rend (EMÍR) néven. Mintegy háromesztendei működése alatt hét könyvet adott ki. 1933 nyarán a fiatal tollforgatók Jancsó Elemérrel az élen nemzedéki alapon kezdeményezték egy kolozsvári *Ady Endre Társaság megalakítását. Könyvek és folyóiratok megjelentetését, a közönséggel és a más nemzetiségű írókkal való kapcsolataik szorosabbra vonását tervezték. Méliusz Józsefnek a *Brassói Lapok 1933. szept. 10-i számában megjelent cikke szerint a társaság alkalmas lett volna arra, hogy az exkluzív irodalmi egyesületek és a klikkszellem ellen küzdve a fasizmussal szembeforduló irodalmi egységfrontba tömörítse a haladó írókat. Erre működési engedély hiányában nem kerülhetett sor, de a tervet a kolozsvári *Munkás Athenaeum művelődési szervezet keretében létrejött Forradalmi Írók Munkaközössége (1938) magáévá *tette és megvalósítására törekedett. A csoportosuláshoz Asztalos János, Balla Károly, Brassai Viktor, Gáll Ernő, Heves Renée, Jordáky Lajos, *Józsa Béla, Korvin Sándor, Kovács Katona Jenő, Nagy István, Román Viktor és *Salamon László tartozott; kapcsolatban állt velük Arató András, Csehi Gyula, Heves Ferenc, Méliusz József, *Deutsek-Pásztai Géza és Salamon Ernő. A közösség tagjai az 1939-es és 1940-es *Munkás Naptárt mintegy saját évkönyvükké alakították. Önálló kiadványként többek közt *Józsa Béla Petőfiről szóló népszerű brosúráját és Nagy István elbeszéléseit jelentették meg.

1942 augusztusában a Helikon 15. marosvécsi találkozójának résztvevőit Szabédi László tájékoztatta a fiatalabb szerzők új írói közösségének létrejöttéről. A közösség okt. 15-i nyilatkozatát Asztalos István, Derzsi Sándor, Gagyi László, Hegyi Endre, Horváth Imre, Horváth István, Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Parajdi Incze Lajos, Szabédi László, Szabó Lajos, Szenczei László, *Varró Dezső és *Wass Albert írta alá. Céljai megvalósítására a közösség 1942 ősze és 1944 nyara között kiadta a *Termés c. negyedévi folyóiratot.

Átfogóbb írói szervezkedésre a II. világháború után került sor. A kolozsvári magyar írók 1945. ápr. 15-én fogalmazták meg egy írói szövetség megalakításának szükségességét, s a szervezéssel Szentimrei Jenőt, Nagy Istvánt, Szabédi Lászlót, Kiss Jenőt és Jékely Zoltánt bízták meg. Az előkészítő bizottság kívülük a következő írókat hívta meg a közgyűlésre: Asztalos István, Balogh Edgár, Bányai László, Bartalis János, Benedek Marcell, Berde Mária, Bözödi György, Derzsi Sándor, Endre Károly, Hegyi Endre, Horváth István, Jancsó Elemér, Janovics Jenő, Jordáky Lajos, Koroda Miklós, Kós Károly, László Gyula, Méliusz József, Molter Károly, Szabó Lajos, Szemlér Ferenc, Tavaszy Sándor, Tomcsa Sándor, Zolnai Béla. Az 1945. máj. 13-i közgyűlés kimondta a *Romániai Magyar Írók Szövetsége (RMÍSZ) megalakulását. Elnökké Nagy Istvánt, alelnökké Szabédi Lászlót, titkárrá Méliusz Józsefet, pénztárossá Asztalos Istvánt választották.

1946. márc. 31-én létrejött a Bánsági Magyar Írók Szervezete is, élén Markovits Rodionnal, Lázár Józseffel, Szobotka Andrással és ifj. Kubán Endrével. A szervezet még ugyanabban az évben megjelentette a Bánsági Magyar Írók Antológiáját.

1946. jún. 22-én megindult az RMÍSZ folyóirata, az *Utunk . A folyóirat főszerkesztőjét, Gaál Gábort a székelyudvarhelyi írókongresszus 1946. jún. 30-án a szövetség új elnökévé választotta. 1947. szept. 28-án a szövetség országos értekezletet tartott; a résztvevők itt tudomásul vették a *Román Írók Szövetsége ama tervét, hogy a jövőben mint *Romániai Írók Szövetsége folytatja működését, s elhatározták csatlakozásukat a közös jellegűvé váló szövetséghez. Egyidejűleg a Bánsági Magyar Írók szervezete is felfüggesztette különállását.

A román, magyar és jiddis írókat (később a németeket és szerbeket is) egyesítő Romániai Írók Szövetségének (elnök Zaharia Stancu, alelnök Gaál Gábor) első nyilvános jelentkezésére Bukarestben 1948. jan. 25-én ünnepség keretében került sor. Még ez év tavaszán 39 szerző köztük Asztalos István, Balogh Edgár, Gaál Gábor, Horváth Imre, Horváth István, Kacsó Sándor, Kemény János, Kiss Jenő, Kós Károly, Kovács György, Méliusz József, Molter Károly, Nagy István, Szabédi László, Szemlér Ferenc, Szentimrei Jenő, *Tompa László kiáltványban *tett hitvallást az ország íróinak közös céljai mellett.

1949 márciusában újjászervezett formában létrejött a Román Népköztársaság Írószövetsége mai nevén *Románia Szocialista Köztársaság Írószövetsége , mely a román és más nemzetiségű szerzők mellett a romániai magyar írók számottevő részét is felöleli. 1969-től az írószövetség keretében területi központokként szervezett írói társaságok működnek.

(M. H.)