Isac Emil és a magyar irodalom

oldal nyomtatása Share

Isac Emil és a magyar irodalom A magyar irodalomhoz fűződő kapcsolatainak lényegét maga Emil Isac (18861954) határozta meg a progresszív román sajtóról szóló s Ady Endrének ajánlott cikkében: "Nem kell azonban prófétai meggyőződés ahhoz, hogy végre a román és magyar kultúrérintkezést azok fogják megcsinálni, akik mindkét részről szenvedelem és elfogultság nélkül képesek egymás bűneit és erényeit megbírálni" (Huszadik Század, Bp. 1914/3).

Ehhez a bátor szókimondással párosult elvéhez a költő több mint fél évszázadon át hű maradt attól kezdve, hogy első Alecsandriról szóló írása a kolozsvári *Ellenzék 1902. dec. 10-i számában megjelent. A következő esztendőben az akkor Kun Béla felelős szerkesztésében megjelenő Kolozsvári *Friss Újság munkatársául szegődik, ahol maró gúnnyal megírt közéleti kommentárjait, útirajzát és néhány magyarra fordított versét közlik. Csakhamar szoros kapcsolatba kerül a századelő jobbára *fiatalok által szerkesztett kolozsvári folyóirataival is (A Fáklya, Egyetemi Lapok, *Erdélyi Lapok, Haladás, Kolozsvári *Szemle, *Erdély">*Új *Erdély), s írásainak megcsontosodott nézeteket semmibe vevő hangvétele általános rokonszenvet kelt. Olyan kezdeményezések fűződnek nevéhez, mint a román irodalom főbb irányzatait ismertető előadássorozat, amelynek meghívott előadói a kortárs román szellemi élet legkiválóbb képviselői lettek volna (1911); magyar tudósok és közéleti férfiak felkérése, hogy szóljanak hozzá a bukaresti Noua Revistă Română európai visszhangot keltett körkérdéséhez, amely a Balkán félsziget tartós békéjének előfeltételeit volt hivatva tisztázni (1913); a *Szentimrei Jenő szerkesztésében megjelenő *Erdély">*Új *Erdély hasábjain nyilvánított "szabad véleménye" *Erdély kultúrájának elodázhatatlanná vált demokratizálásáról (1918). Kapcsolatot talált a magyar progresszió központi sajtóorgánumaival is. Publicisztikai és szépirodalmi írásait a Független Magyarország (1910), Huszadik Század (191418), Jövendő (1914), Népszava (1918), Esztendő (1918), Nyugat (191332), Szabadgondolat (1918) és Világ (191118) közli. A Bodor Aladár hagyatékában (MTA Kézirattára) fennmaradt leveléből kitűnik, hogy magyar nyelvű írásaiból kötetet szándékozott összeállítani a Tevan Könyvtár számára. Terve a világháborús nehézségek miatt nem valósulhatott meg.

Isac személyes kapcsolatait a kölcsönös megértés szolgálatába állította. A kolozsvári magyar írók közül egykori iskolatársához, *Kuncz Aladárhoz fűzte *barátság; Sütő Nagy László, a Kolozsvári (később *Erdélyi) *Szemle szerkesztője negyed évszázadon át élvezte támogatását; Jékey Aladárral való ismeretségét közös rajongásuk Ady Endre iránt tette bensőségessé.

Ady egyébként kulcsfontosságú szerepet játszik Isac világnézetének alakításában, ugyanis "Ady nevére hivatkozott mint a románmagyar viszony *igazságos történelmi megoldásánál számba jövő megannyi politikai, társadalmi és kulturális kérdés tisztázására felhozott érveinek messze világító támaszára" (Ion Brad). Személyesen 1909 nyarán ismerkedtek meg Kolozsvárt. Közös problémáikról folytatott beszélgetéseik hatására Isac a magyar költő leglelkesebb román hívéül szegődik, életcéljának tekintve, hogy Ady egyéniségét megismertesse a román irodalmi közvéleménnyel.

Feltehetőleg *Kuncz Aladár közvetítésével kerül kapcsolatba a Nyugat többi nagy írójával, elsősorban Babits Mihállyal és Kosztolányi Dezsővel. Velük folytatott levelezéséből a XX. századi románmagyar írói összefogás ígéretes lehetőségének körvonalai bontakoznak ki; kölcsönös műfordítói tevékenységüket össze szándékozták kapcsolni az I. világháború idején és a későbbiekben a "kulturális *testvériség demonstrálásával" (Babits).

Isac a két világháború közötti években az európai írók Henri Barbusse és Romain Rolland kezdeményezte szolidaritási mozgalma, a Clarté szellemében amelyhez 1919-ben Babits Játszottam a kezével c. versére hivatkozva csatlakozott igyekszik emigrációba kényszerült radikális magyar íróbarátait (Bölöni Györgyöt, Hatvany Lajost és társait) támogatni; mint az *erdélyi színházak *művészeti felügyelője is elő akarja segíteni az *erdélyi magyar műveltség zökkenőmentes beilleszkedését Románia szellemi életébe. Jóllehet ez irányú működése a kortársak számára nemegyszer ellentmondásosnak tűnt, célkitűzéseit gyakori programadó nyilatkozatain kívül olyan gesztusok fémjelzik, mint a nagybányai művésztelep létjogosultságának védelme, a magyar írókhoz intézett manifesztumai az Ideea europeană (1920), *Nagyváradi Napló (1920), *Napkelet (1921), Bécsi *Magyar Újság (1922) hasábjain, valamint az *erdélyi magyar költők Octavian Şireagu által a Román *Pen Club megbízásából összeállított antológiájához írott előszava.

Az 1944 utáni években attól a meggyőződéstől indíttatva, miszerint "minden nyelv egyformán fejezheti ki a szeretetet, a megértést, a *barátságot"; (Jancsó Elemér emlékkönyvébe írt sorai), kiveszi részét az irodalmi élet új alapokra helyezéséből. A România Liberă, *Igazság, *Utunk és *Világosság hasábjain a román és magyar irodalom nagyjainak példájára hivatkozva int a közös sorsvállalás kötelezettségére, sőt törékeny egészségi állapota ellenére 1947 kora tavaszán arra is vállalkozik, hogy egy román íróküldöttség tagjaként Budapesten, "a *művészet és *barátság városában" (România Liberă 1947. máj. 1718.) a kulturális közeledés érdekében munkálkodjék.

Kapcsolattörténeti szempontból jelentős, hogy hosszú évtizedeken át Emil Isac egyike volt a magyarul legtöbbet megszólaltatott román költőknek. *Majtényi Erik tolmácsolásában Őszi ének címen 1962-ben posztumusz magyar kötete is megjelent, Mircea Zaciu előszavával.

(K. K.)

Jékely Zoltán: Egy *vasárnap délután I. E.-nél. *Világosság 1946. máj. 6. Méliusz József: Örök *erdélyi beszélgetés [Levél helyett I. E.-nek]. *Igazság 1946. szept. 25. Jancsó Elemér: I. E. ünnepéhez. *Utunk 1947/6; uő: I. E. (18861954). *Utunk 1954/14; uő: E. 1. és a modern magyar irodalom. Studia Universitatis BabeşBolyai, Series Philologia 1964/2; újraközölve Irodalomtörténet és időszerűség. 1972. 35575. Máté Gábor: I. E. magyarul. *Korunk 1963/9. Józsa János: E. I. magyar nyelvű publicisztikája. *Igazság 1966. máj. 22. Murádin Jenő: E. 1. és Popp Aurél levelezése. NyIrK 1968/2. Engel Károly: E. I. és Babits Mihály levélváltása. *Utunk 1972/7. Köllő Károly: E. I. indulása a kolozsvári magyar sajtó tükrében. *Igazság 1974. márc. 23.; uő: E. I. magyar írásaiból. *Utunk 1974/12; uő: Kíméletlen lelkekre van szükség. *A Hét 1977/46. Ion Brad: E. I., új eszmék szószólója. Monográfia. Fordította *Bustya Endre és Farkas László. Kv. 1975. Szász János: E. I. igényei. *Előre 1976. máj. 23. Vezér Erzsébet: E. I. és a magyar progresszió. Levelezése Jászi Oszkárral. *Korunk 1978/8. Balogh Edgár: Üzenet cigarettás dobozban. *Új Élet 1981/19; újraközölve Acéltükör mélye, 1982. 8082.