Izsák József

oldal nyomtatása Share

Izsák József, Isák (Sepsiszentgyörgy, 1921. aug. 1.) irodalomtörténész, kritikus. Középiskolát szülővárosában végzett, tanári oklevelét magyar nyelv- és irodalomból a Bolyai Tudományegyetemen szerezte (1946). Előbb középiskolai tanár Sepsiszentgyörgyön és Kolozsvárt, majd 1958-tól Marosvásárhelyt az *Igaz Szó szerkesztője, 1960-tól ugyanitt a Pedagógiai Főiskola egyetemi előadótanára 1980-ig, a magyar nyelv és irodalom tanszék megszűntéig. Nyugalomba vonult 1981-ben.

Első írását az *Erdélyi Helikon közölte (1943), kritikai és irodalomtörténeti tanulmányai itt s a Pásztortűz, Sorsunk (Pécs), Erdélyi Múzeum, *Igaz Szó, *Utunk, *Korunk, NyIrK, *Előre, Alföld (Debrecen), Irodalomtörténet (Bp.) hasábjain jelennek meg. A kortárs magyar írókat bemutató írásaiból kiemelkednek Tamási-tanulmányai, így bevezetője az Ábel a rengetegben újrakiadásához (1970), az Ősvigasztalás első bemutatása (1971), a Rendes feltámadás képszerkezetének (1972) és egy novella faunmotívumának (1974) elemzése, valamint a sajátos Tamási-féle regénytípus jellemzése a Jégtörő Mátyás legújabb kiadásában (1980). A középiskolák XII. osztálya számára készült Magyar irodalom c. tankönyv (1981) romániai magyar irodalmi fejezetének szerzője.

Három írói monográfiája maga is írói teljesítmény: hőseinek irodalmi munkásságát egész életfolyamatuk összefüggésrendszerében, magával ragadó regényként mutatja be. Az Asztalos István 1967-ben úgy magyarázza meg az író művészi realizmusát, hogy "az igazmondás szükségét saját sorsában hordozta", a humánumának titka, hogy "megszenvedett gyermek- és ifjúkora jussán [...] kívánta az emberhez méltó életet". Az 1969-ben megjelent Tamási Áron sem pusztán irodalmi koráramlatnak fogja fel az író realizmusával összefonódott népiességet, hanem úgy láttatja, hogy az "kényszerű és parancsoló útkeresés a népi megmaradás és társadalmi *haladás érdekében". S hősének népi irodalmát éppenséggel az emberiség egyetemes távlatai közt értelmezi Illyés Gyula költői világképe c. harmadik monográfiai művében (1982).

A románmagyar irodalmi kutatások terén jelentős Móricz és Sadoveanu (*Igaz Szó 1967/9), Az *Erdélyi Helikon és a román irodalom (NyIrK 1968/2), valamint Jebeleanu a hídverő (*Igaz Szó 1970/3) c. tanulmánya.

Munkái: Bölöni Farkas Sándor, a történetíró (Kv. 1947); Nemzethalál-félelem a régi magyar költészetben (ETF 204. Kv. 1947); Asztalos István (monográfia, 1967); Tamási Áron (kismonográfia, 1969); Magyar irodalom a XX. században (egyetemi jegyzet, Mv. 1978); Illyés Gyula költői világképe (monografikus tanulmány, Bp. 1982).

Varró János: "Hadat izenő követként..." *Korunk 1967/5. Kovács János: A nélkülözhetetlen monográfia. I. J.: Asztalos István. *Igaz Szó 1967/6. Sőni Pál: I. J.: Asztalos István. NyIrK 1967/2. Tamás Gáspár: Monográfia Tamási Áronról. *Utunk 1969/6. V. D. [Veress Dániel]: I. J.: Tamási Áron. *Igaz Szó 1969/9. Tóth István: Levélféle a hatvanéves I. J.-hez. *Igaz Szó 1981/8. Csire Gabriella: Korszerű magyar irodalomtörténet XII. osztályosok számára. *Előre 1981. dec. 9. Iszlai Zoltán: Elszámolás a költészetről. Élet és Irodalom, Bp. 1983/2.