Jakó Zsigmond

oldal nyomtatása Share

Jakó Zsigmond (Biharfélegyháza, 1916. szept. 2.) történetíró. A középiskolát a hajdúböszörményi Bocskai-főgimnáziumban végezte (1934). Főiskolai szakképesítését a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történetinyelvtudományi karán szerezte (1939), ahol 1940-ben doktorált. Disszertációját (Bihar megye a török pusztítás előtt. Bp. 1940) az MTA Kőrössy-díjjal tüntette ki. Előbb Bécsben, majd Innsbruckban és Salzburgban volt tanulmányúton. Kezdetben a budapesti egyetemen, később a Magyar Országos Levéltárban dolgozott mint gyakornok. 1941-ben Kolozsvárt telepszik meg, és az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának szolgálatában előbb levéltáros, majd igazgató (194850). A háború végső szakaszában és azután a múzeumi és levéltári gyűjtemények biztonságba helyezése, majd újjárendezése terén szerez érdemeket. Már 1942-től egyidejűleg a kolozsvári magyar egyetem tanársegéde, 1945-től a Bolyai Tudományegyetemen előbb helyettes, majd rendes tanár, utóbb a BabeşBolyai Egyetem történelmi tanszékének professzora 1981-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Közben 1949-től kezdve a kolozsvári akadémiai Történeti Intézet munkatársa, docens doktor, 1970-től a Politikai és Társadalomtudományi Akadémia rendes tagja. Írásait a budapesti Levéltári Közlemények, Levéltári Híradó, Magyar Könyvszemle, Századok, Acta Historiae Litterarum Hungaricarum, Romániában a Hitel, NyIrK, Studia, *Korunk, *Művelődés, Könyvtári *Szemle, ill. a Revista Arhivelor, Hrisovul, Studii şi Cercetări Istorice, Anuarul Institutului de Istorie, Acta Musei Napocensis, Revista Bibliotecarilor, Studia Bibliologica, Forschungen zur Volks- und Landeskunde, Revue Roumaine d'Histoire, Csehszlovákiában a Historicky Časopis közli. 1957-ben a Kelemen-emlékkönyv, 1979-ben a Művelődéstörténeti tanulmányok szerkesztőbizottsági tagja. Súlyában és arányaiban jelentős történetírói munkássága érinti a társadalom-, gazdaság- és *művelődéstörténet kérdéseit, de leginkább művelt szakterülete a történeti segédtudományok. A társadalomtörténetnek főleg *erdélyi közép- és újkori települési vetületét érintette gyűjteményes kötetben és tanulmányban (Erdély és népei. Bp. 1941; Románok és magyarok I. Bp. 1943; Siebenbürgen und seine Völker. Leipzig 1943; Szolnok-Doboka magyarsága. DésKv. 1944). A társadalom- és *művelődéstörténet szempontjainak összekapcsolása jellemzi a középkori *erdélyi értelmiség kialakulásáról írott tanulmányát (*Korunk 1967/1, 2). Társadalomtörténeti kutatásai során eljut az *erdélyi feudalizmus egyik alapvető kérdése, a parasztmozgalmak kutatásához (Adatok a torockói jobbágylázadások történetéhez. Kv. 1945). A gazdaságtörténet terén kitűnt nagyarányú uradalomtörténeti forráskiadványával (A gyalui vártartomány urbáriumai. Kv. 1944). Úttörő munkát végzett a hazai üzemtörténeti kutatásban (A magyarpataki és a kalini hamuzsír-huta története. 1956; román változata a Studii şi Cercetări Ştiinţifice 1953-as évfolyamában).

Már a 40-es évek elején érdeklődött a levéltártan és levéltárügy iránt. Tanulmányt írt Az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának múltja és feladatai (Kv. 1942) címen, és Jelentésben számolt be annak 1942. és 1943. évi működéséről (Kv. 1943, 1944). A történeti kutatások elősegítése végett bemutatta az *Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárába bekerült, ill. magánosoknál őrzött különböző forrásgyűjteményeket (*Erdélyi Múzeum 1943, 1944, 1945). A középkori oklevélanyag feltárását célzó tervei keretében Valentiny Antallal együtt külön füzetben ismertette a Thorotzkay család levéltárát (Kv. 1944). Hasonló tárgykörből való az *erdélyi szász levéltárügy két évtizedéről (Levéltári Közlemények 194041) és a naszódi határőrmúzeum iratgyűjteményéről (*Erdélyi Múzeum 1944) írott beszámolója. Levéltári kérdésekre később is szívesen visszatért; közölte az *erdélyi hatósági levéltárak rendezésére vonatkozóan kiadott egykori utasításokat (Revista Arhivelor 1958), felhívta a figyelmet a Kolozsvárt őrzött családi levéltárak szlovákiai vonatkozású anyagára (Historicky Časopis 1957). Középkori kutatásai során közeli kapcsolatba került az intézménytörténettel (Az *erdélyi vajda kancelláriájának szervezete a XVI. század elején. Hrisovul 1946, *Erdélyi Múzeum 1947). Idevág a Gróf Mikó Imre-féle Erdélyi Történelmi Adatok felújítását célzó kísérlete (Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához. Kv. 1946). A történeti segédtudományok terén az írásbeliség, az oklevéltan és a paleográfia kérdéseivel foglalkozott (A laikus írásbeliség kezdetei a középkori *Erdélyben. Levéltári Híradó, Bp. 1956/23; megjelent román és francia nyelvű változata is). Az *erdélyi latin paleográfia és középkori pecséttan kérdéseit a Román Akadémia középkori oklevélkiadványának bevezető köteteiben mutatta be részletesen (Documente privind istoria României. Introducere III. 1956). Tanulmánya az *erdélyi oklevélírások XIIXV. századi fejlődéséről magyarul is megjelent (Levéltári Híradó, Bp. 1958). Végül paleográfiai kutatásainak eredményeit Radu Manolescuval együtt külön kötetben, s a hozzá csatolt hasonmás-albumban foglalta össze (Scrierea latină în evul mediu, 1971). Ezzel megteremtette az alapokat a latin paleográfia korszerű hazai oktatásához és műveléséhez.

Az utóbbi két évtizedben az *erdélyi könyv- és könyvtártörténet kérdéseit kutatta, ezen belül a nyomdászat, papírmalmok, kodikológia, filigranológia (vízjegykutatás) múltját és feladatait. Először Heltai Gáspár és Hoffgreff György kolozsvári nyomdájának történetére vonatkozó ismereteinket gazdagította új adatokkal, azután a Hoffhalterek váradi és gyulafehérvári nyomdájának múltját tárta fel (Magyar Könyvszemle, Bp. 1961, 1965; Művelődéstörténeti tanulmányok 1979), felfedte a balázsfalvi nyomda kezdeteit (Sub semnul lui Clio. Kv. 1974; *Művelődés 1974/12). A nagyszebeni nyomdával kapcsolatos kutatásai során nyomára bukkant a legrégibb létező román nyelvű nyomtatványnak (*Korunk 1964/11; Magyar Könyvszemle, Bp. 1965; jelent meg román és német nyelvű változata is). Könyvtörténeti, segédtudományi vizsgálódásai elvezették az *erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetéhez (Studia 1962, 1964; Revista Bibliotecarilor, 1969, 1970). Számba vette a romániai papírgyártás múltját, papírtörténeti irodalmát és a kutatások feladatait (Studia 1969; Könyvtári *Szemle 1966; Revista Bibliotecarilor 1969), kiadta a XVI. századi *erdélyi vízjegyeket (Studia 1968). Korábbi könyvtörténeti eredményei közül felemlíthetjük, hogy Váradi Péter könyvtárának kolozsvári töredékére, Mátyás király törvénykönyvének újabb maradványára sikerült rábukkannia (Magyar Könyvszemle, Bp. 1958) s fényt derítenie a Corvina és *Erdély kapcsolatára; bemutatta a kolozsvári könyvtárak középkori latin kódexeit, elkészítette az *erdélyi magyar könyvtártörténet vázlatát (Magyar Könyvszemle, Bp. 1966; Könyvtári *Szemle 1967; *Korunk 1972). Az *erdélyi bibliofilia nagy egyéniségei közül Batthyány Ignác, T. Cipariu és mások tevékenységét kutatta, s eredményeit több tanulmányban közölte (Anuarul Institutului de Istorie Cluj 1967; Revista Arhivelor 1967; Revista Bibliotecarilor 1968; Studia bibliologica 1969). A tudománytörténet területéről kiadta az 18031804. évi gredistyei régészeti ásatások iratanyagát (Acta Musei Napocensis 1966, 1968, 1971, 1972), több drámatörténeti emléket tárt fel (NyIrK 1962, 1965). Jelentősek Köleséri Sámuel és a román tudományosság kapcsolatait tisztázó eredményei (Könyvtári *Szemle 1968; NyIrK 1969; Revista Bibliotecarilor 1969; Revue Roumaine d'Histoire 1969). Az Istoria României II. és III. kötetében (1962, 1964) felvázolta a XXVII. századi *erdélyi magyar *művelődést.

A 70-es évektől kutatásainak eredményeit több kötetben mutatta be. Közzétette Rettegi György visszaemlékezéseinek általa felfedezett kéziratát (Emlékezetre méltó dolgok. 17181784. 1970), kötetbe foglalta össze a nagy kolozsvári nyomdász és betűmetsző, Misztótfalusi Kis Miklós írásait, és tisztázta *művelődéstörténeti helyét (Erdélyi féniks, 1974). Az *erdélyi *művelődéstörténet, az *erdélyi írásbeliség múltjára, a levéltártörténetre, könyv-, könyvtár- és nyomdatörténetre vonatkozó kutatásaiból tanulmánykötetet *tett közzé (Írás, könyv, értelmiség, 1976; román változata Philobiblon transilvan. Virgil Cândea előszavával, 1977). Egy Téka-kötetben az európai bibliofilia legrégibb középkori emlékét közölte *Bodor András fordításában (Richard Bury: Philobiblon. 1971). *Művelődéstörténeti foglalatosságai vezették el az iskolatörténethez. Így adta ki és dolgozta fel a Bethlen Kollégium diákmatrikuláit (Nagyenyedi diákok 16621848. Juhász Istvánnal, 1979). Munkatársként részt vett a romániai középkori oklevélanyag közzétételében (Documente privind istoria României. C. Transilvania IIV. 195155; X, XI. 1977, 1981). Több ízben is foglalkozott a romániai magyar nemzetiségtörténet sajátságainak és feladatainak meghatározásával (A hazai magyar történetírók szerepe. *Korunk 1970/4; Kelemen Lajos üzenete. *Korunk 1978/5).

Egyik tanítványa, *Tonk Sándor "a romániai magyar marxista történetírás legnagyobb alakjáról" szólva kiemeli, hogy ~ munkássága túlszárnyalja a történetírás kereteit, s történetíróink nesztora valóban a szocialista nemzetiségi önismeret és a román néppel való állami együttélés kapcsolatrendszerére építi tudományos szakmaiságát. Saját maga erről így vall 1974-es *Korunk-cikkében: "Indokolt és jogos [...] az együttélő nemzetiségeknek az az igénye, hogy az ország történetével és a közös hagyományokkal való találkozásokon túlmenően saját tömegeik múltjának különleges vonatkozásaival szintén megismerkedhessenek, és így teljesíthessék ki önmagukat. Ha ezt nem tennék, ideológiailag is elmaradnának országunk általános fejlődésétől, visszahúzó erőt alkotnának a szocialista nagycsaládban, ami semmiképpen sem lenne kívánatos az újszerű hazafiság kialakulása szempontjából sem. A nemzetiségek múltjuk feltárásában, hagyományaik ápolásában és közös célok elérésében is együtt kívánnak haladni az ország egészével."

(Cs. E.)

Szabó T. Attila: Három akadémiai kitüntetés. *Erdélyi Múzeum 1942/2; uő: Egy tanulmánykötet és ami előtte történt. *Korunk 1977/5. Répertoire international des médiévistes V. Poitiers 1971. Kovács Erzsébet: Mit üzennek a mának a régi írásos emlékek? *Előre 1972. ápr. 13. Csetri Elek: J. Zs. 60. születésnapjára. *Utunk 1976/37. *Tonk Sándor: J. Zs. köszöntése. *Korunk 1976/8. Virgil Cândea: Az írásbeliség műemlékei. *A Hét 1976/51. Fügedi Erik: J. Zs.-ról, legfrissebb könyve nyomán. Századok, Bp. 1977/6. Szabó Zsolt: J. Zs. Interjú. *Brassói Lapok 1977/3. Nagy Pál: Kettős szolgálat vonzásában. *Igaz Szó 1977/12. Demény Lajos: Nemzetiségtörténeti kutatás a szocialista Romániában. *A Hét 1980/32. Sebestyén Mihály: Valóság és lehetőség a romániai magyar történetírásban. *Korunk 1980/78. Profesorul Jakó Sigismund. Imreh István és Pompiliu Teodor bevezető tanulmányával, J. Zs. munkáinak jegyzékével. Kv. 1981. Balázs SándorBodor András: A társadalomtudományi gondolkodás a népi hatalom évtizedeiben. Közli A romániai magyar nemzetiség. 1981. 256258. Páll Árpád: A kor emberéhez akarunk eljutni. Beszélgetés J. Zs.-dal. Új Tükör, Bp. 1982/21. Beke György: "A történészkedés nemes szakma, de egyben erkölcsi kérdés is". Beszélgetés J. Zs. professzorral. *A Hét 1983/58.