Jakobi József

oldal nyomtatása Share

Jakobi József (Kolozsborsa, 1882. dec. 9. 1967. dec. 30. Kolozsvár) orvosi szakíró. Oklevelét a kolozsvári egyetem orvosi karán szerezte (1909), egészségügyi tanári (1910) és tisztiorvosi képesítést (1912) nyert. Előbb a kórvegytani intézetben Purjesz Zsigmond, majd a belgyógyászati klinikán *Jancsó Miklós mellett tanársegéd, 1919-től magángyakorlatot folytat, a kolozsvári Zsidó Kórház egyik alapítója, 1923-tól belgyógyász főorvosa. Az 1944-es deportálás idején barátai hét hónapig bújtatták, ezt követően haláláig folytatta kórházi és magánorvosi munkáját. A belgyógyászat és az orvosi kémia tárgykörébe vágó szakdolgozatait a kolozsvári Orvosi Szemle, az Erdélyi Orvosi Lap, az EME orvostudományi szakosztályának Értesítője s a budapesti Orvosi Újság, Orvosi Hetilap, Gyógyászat közölte.

Különlenyomat formájában is megjelent dolgozatai közül kiemelkednek: A keményítőnek nyálemésztési termékeiről (Kv. 1920); Az ortostatikus albuminuriáról (Kv. 1921); A spanyol influenzáról ("Grippás saját eseteim kapcsán". Kv. 1929); Az állati száj- és körömfájás emberi vonatkozásairól (Kv. 1931); A dobverő újabb klinikai jelentőségéről (Kv. 1931).