Juhász Gyula emlékezete

oldal nyomtatása Share

Juhász Gyula emlékezete Juhász Gyula (18831937) József Attila előtt a munkásosztály sorsának legjelentősebb magyar lírai kifejezője. Máramarosszigeten kezdte tanári pályáját, majd *Nagyváradon, Makón és Szakolcán tanított. Itt A Holnap szellemi vezére. *Nagyváradi évei a költői beérkezés holnapos esztendei egy új író-költő nemzedék forradalmi szabadcsapatának indulatos vitákat, irodalmi csatározásokat sem mellőző útra bocsátásával és elismertetésével korszakot teremtettek. Ady barátja és harcostársaként él a köztudatban, 1919 után is számos erdélyi lap közölte verseit, a konzervatív és haladó irodalmi irányzatok egyaránt számon tartották, s főleg a Pásztortűz, az *Ellenzék és *Vasárnapi Újság kínál hasznos adatokat a Juhász-filológia számára. Halálakor *Nagyváradon kegyeletes cikkek búcsúztatják. "Juhász Gyula megölte magát" jelenik meg egykori lapjában, a *Nagyváradi Naplóban 1937. ápr. 8-án a címoldalas nekrológ, s a *Nagyvárad és a *Szabadság is méltatja egykori munkatársát. Az Erdélyi Helikonban Kovács László, a Korunkban *Barta Lajos emlékezik meg róla.

Az első kötet, mely terjedelmesebben és a szemtanú hitelével idézi emlékét, Nagy Andor Tavasz Váradon c. munkája (1939). Hasonló jellegű emlékezések születnek még Dutka Ákos, az egykori *nagyváradi sorstárs révén, későbbi könyve, A Holnap városa előzeteseként; vershelyzetek felelevenítéséről *Tessitori Nóra írásában (Egy szonett története) vagy az ESZC kiadta Kovács László-kötetben (Az irodalom útján, 1940) olvashatunk, majd *Tabéry Géza idéz Juhász-emlékeket a *Szabadságban ("Furcsa úgy-e, Elvtárs..."), Antal Sándornak címezve.

A megemlékezés egyik mozzanatára A Holnap városában 1942-ben került sor. Tabéry kezdeményezésére Juhász Gyula egyik váradi lakhelyének utcáját, az egykori és ma ismét Holdvilág utca néven ismert szőlősdombi kaptatót a költőről nevezik el, Szegedet, Juhász szülővárosát is megelőzve. *Nagyvárad először hódolt az Anna-versek poétájának, akit ekkor a szintén *nagyváradi költő-publicista *Horváth Imre is felidéz Váradon volt a legboldogabb az Anna-versek költője c. írásában (Esti Lap 1941. máj. 23.), egyébként Juhász régi csodálójaként, hiszen ugyancsak ő jegyezte már az Aradi Közlöny 1937. ápr. 8-i számában a Juhász Gyula halálára c verset, amikor Radnóti Miklós, József Attila és Emőd Tamás is szerzett költői nekrológot.

A Juhász-irodalom első nagyobb lélegzetű vállalkozása egy Tabéry-előszó (Pro memoria) és a helyi kiadás révén fűződik *Nagyváradhoz: Magyar László Milyen volt szőkesége... c. könyve 1942-ben emlékezik a poétáról. Az irodalmi körökben érdeklődéssel fogadott munkát hozzászólások kísérik: 1942. márc. 21-én a *Nagyváradban Salgó Sándor, a váradi Esti Lapban *Halmay Árpád újítja fel a költő emlékét, majd *Jancsó Elemér Két diák Juhász Gyula sírjánál c. írása jelenik meg a *Nagyváradban (1942. márc. 24.). Ez időben rendezik meg a Református Kultúrpalotában, Juhász Atalanta c. operettsikerének színhelyén az első *nagyváradi Juhász Gyula-estet is, melyen *Tabéry Géza és Dutka Ákos, valamint a színtársulat versmondói szerepelnek. A Juhász-emlékezet érdekessége Scheiber Sándor Szentírási képek Juhász Gyula verseiben c. írása a kolozsvári Zsidó Diák-naptár 194344-es kötetében.

A költő születésének 60. évfordulóján, 1943-ban ismét *Nagyvárad felé fordul Juhász tisztelőinek figyelme: a premontreiek gimnáziumában, Juhász tanár úr egykori iskolájában emléktáblát lepleznek le, az ünnepség szónoka *Tabéry Géza. Csak szórványos közlések éltetik a poéta emlékezetét: így *Serestély Béla írása az aradi Havi Szemlében (1944).

A háború után *Jancsó Béla közli az első Juhász-emlékezést az Utunkban (1947/12); az *Új Élet és az *Igazság cikkei 1952-ben, a költő halálának 15. évfordulóján jelennek meg (az utóbbiban *Szász János írása). Később az Utunkban Pogány Sándor Tanítványa voltam Juhász Gyulának címen (1956/40), majd az Igaz Szóban Egy nap Juhász Gyulával c. írásában (1957/2) *Serestély Béla és Népével nő Juhász Gyula c. méltatásával (1957/4) *Molter Károly áldoz emlékének.

A ~ újabb eseménye a költő halálának 20. évfordulóján, 1957-ben rendezett emlékünnepély *Nagyváradon. *Pataki Bálint az Utunkban, *Sztojka László és Pogány Sándor az *Igazságban, majd az Atalanta díszlettervezője, a szintén holnapos Manojlovics Tódor az Igaz Szóban elevenít fel egykori epizódokat a költő életéből.

Utána közel két évtizedig ismét alig akad említésre méltó hazai emlékezés. A Magyar Népköztársaságban időközben már megjelent résztanulmányok (Grezsa Ferenc, Péter László, Szalatnai Rezső kötetei) s egy igényes emlékkönyv kiadása, majd a költő Összes Műveinek kritikai kiadása után a még hiányzó teljességigényű monográfiát ugyan nem pótló, de elősegítő célzattal ismét *nagyváradi szerző éleszti Juhász Gyula emlékét. *Indig Ottó László előbb doktori értekezésének néhány fejezetében, ezt követően ismeretlen Juhász-költemények és elbeszélések közlésével (NyIrK, A Hét), továbbá a Juhász-színikritikákat is idéző Téka-kötetben (Nagyváradi színikritikák A Holnap évtizedében, 1975) értékesíti kutatásait, következő kötete pedig (Juhász Gyula *Nagyváradon, 1978) első összegezése annak, amit *Nagyvárad egykori hét napilapjából, valamint a későbbi Juhász-irodalomból dokumentálódva a költő *nagyváradi éveiről megtudhatunk. Már e Kriterion-kötet tanulságait is figyelembe véve, további kutatások újabb eredményeit is beépítve írja meg újabb Juhász-tanulmányait s a Nincs szebb jövendők májusánál c. kismonográfiát (Kv. 1980). Diósszilágyi Ibolya, aki Juhász-kutatásainak eredményeit korábban a kritikai kiadás köteteiben, majd a Művelődésben (1957/8) tette közkinccsé, A Hétben (1983/35) emlékezett Juhász tanár úrra, s átfogó monográfiát készített elő kiadásra a költő *nagyváradi éveiről.

Juhásszal kapcsolatos gazdag emlékanyaga révén említést érdemel a *nagyváradi Ady-múzeum is. Tárlóiban számos fotó, szövegmásolat, dokumentum idézi A Holnap szervezőjének Adyhoz és *Nagyváradhoz fűződő kapcsolatait.

Születésének 100. évfordulója alkalmából a Tápai lagzi elemzésével idézi a költő emlékét *Mózes Attila az Utunkban (1983/13) és *Markó Béla az Igaz Szóban (1983/4), tragikus magányosságáról fest képet "Hic fuit Juhász Gyula..." c. esszéjében *Luczai András (A Hét 1983/14). A centenáriumot a *Nagyváradi Állami Színház magyar tagozata Város, kinek nem látni mását c. Juhász-versműsorral ünnepelte meg 1983. máj. 13-án.

(I. O.)

Engel Károly: J. Gy. egykori román növendékeinek emlékezetében. NyIrK 1964/2. Péter László: J. Gy. a forradalmakban. Bp. 1965.

ÁVDolg: Borbély László: J. Gy. prózája, 1965. Daubner Zoltán: J. Gy. tájszimbolikája. 1981.