Kádár Imre

oldal nyomtatása Share

Kádár Imre (Komárom, 1894. jan. 12. 1972. nov. 13. Budapest) költő, író, műfordító, szerkesztő. Szülővárosában a Szent Benedek rendi Főgimnáziumban érettségizett (1911), főiskolai tanulmányait a budapesti egyetem jogi karán s a Keleti Kereskedelmi Akadémián folytatta, jogi doktorátust szerzett (1915). Megsebesült az I. világháborúban, bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába, csatlakozott az 1918-as forradalomhoz, a kommün bukása után emigrált s Kolozsvárt telepedett le. Itt a *Keleti Újság főmunkatársa, a *Napkelet (192022), a Kulissza (192223) c. irodalmi és színházi lap szerkesztője, 1927-ben a *Mai Világ c. hétfői lap, 1928-ban a rövid életű Erdélyi *Hétfői Hírlap főszerkesztője. Részt vesz az ESZC megalapításában, a Kolozsvárnagyváradi Magyar Színház igazgató-rendezője (193340), a KZST tagja. 1944-ben a budapesti Református Teológia tanára lett.

A század eleji avantgárd iskolákból kinövő szimbolizmus követőjeként jelentkezett szülővárosában megjelent első verseskötetével 1912-ben (Arany őszentsége), majd az ESZC kiadásában 1925-ben megjelent versgyűjteményével is (Bujdosó ének) a romániai magyar irodalom formálásában jelentős szerepet játszó avantgardizmust sugározta; ennek közvetítésében tölt be kiemelkedő szerepet a *Keleti Újság és *Napkelet írói táborában verseivel és novelláival. Mint drámaíró Az idegen, katona (1922), A százegyedik és az Éhségsztrájk (*Erdélyi Helikon 1929/8) c. egyfelvonásosaiban az expresszionizmus stílusjegyeit és demokratikus politikai elkötelezettségét mutatja fel. Az egyedi sorsot és élethelyzetet ábrázoló hagyományos cselekményépítéssel és jellemfestéssel szemben előtérbe kerül bennük az általános emberi szituációk és a lelki élet mozgásait irányító mélyebb törvényszerűségek feltárása; az ember belső világának kivetítésére Freud tanítását hasznosítja. Irodalom-és színikritikusként is ezt a művészetszemléletet támogatja. Írásaival eredeti alkotásokra ösztönöz, de Kaczér Illés, *Tabéry Géza, *Bárd Oszkár drámáit elemezve síkraszáll a stilizált színpadért is, mintegy megfogalmazva a naturalista beszűkítésekkel szemben egy korszerűség felé való nyitás módszertanát.

Nászrepülés (1927) és Fekete bárány (1930) c. regényeiben lélektani problémákat vet fel, s elemző módszerrel, találékony iróniával tud rátapintani a művelt, kifinomult lelkekben mélyen meghúzódó nyersebb ösztönökre. Kezdettől fogva részt vesz a *helikoni munkaközösség szervezőmunkájában, ott találjuk a 28 alapító tag között. *Janovics Jenő után a Thália Rt. megbízásából a kolozsvári Magyar Színház igazgatója: sajátos játékstílust és drámát próbált kikísérletezni (*kék madár). Színházpolitikai felfogásának lényegére utal, amikor a Feketeszárú cseresznye bemutatását e szavakkal kíséri: "Hunyady Sándor sikere így sokkal jelentősebb esemény, mint egy kitűnő író egyéni érvényesülésének etappe-ja: a humánum szellemének egy győztes csatája a vak gyűlölség fantomja fölött [...] a transzilván csíra [hajtása]." Ebben a szellemben fordítja le I. L. Caragiale, Ion Marin Sadoveanu, Ion Minulescu, Octavian Goga, Victor Eftimiu drámáit s adja ki a román népballadákat, dalokat és románcokat magyarul A havas balladái c. alatt 1932-ben.

Főbb művei: Arany őszentsége (versek, Komárom 1912); Az idegen katona (dráma, Kv. 1922); A százegyedik (dráma, Kv. 1922); Bujdosó ének (versek, Kv. 1925); Román drámaírók könyvtára öt kötetben. 1. Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél, 2. Octavian Goga: Manole mester, 3. Victor Eftimiu: Prometheus, 4. Ion Minulescu: A szerelmes próbababa, 5. Ion Marin Sadoveanu: A métely (műfordítások, Bp. 1926); Nászrepülés (regény, Kv. 1927); Fekete bárány (regény, Kv. 1930); A havas balladái (műfordítások románból, Kv. 1932. Díszkiadás 1934).

Használta a Komáromi Imre írói álnevet.

(K. J.)

Szántó György: K. I.: Fekete bárány. *Erdélyi Helikon 1930/5. Finta István: Itt hagyott minket K. I. Reformátusok Lapja, Bp. 1972/49. Sőni Pál: Avantgarde-sugárzás. 1973. 17779. HLev I. 1979. 355. K. I. jelentése a magyar színjátszásról a VII. helikoni találkozón; uo. II. 10001. K. I. a transzilvanizmusról; II. 202, 222. K. I. színházi jelentései; II. 40001. K. I. és *Tabéry Géza vitája.