Kakassy Endre

oldal nyomtatása Share

Kakassy Endre (Marosludas, 1903. máj. 15. 1963. okt. 18. Kolozsvár) közíró, szerkesztő, író, fordító. A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban érettségizett (1923), majd a Bukaresti Egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1926 októberétől a *Keleti Újság bukaresti tudósítója, ill. szerkesztője; lapjában publicisztikai írások mellett verset, szépprózát is közöl. 1931-ben a Magyar Kurír c. bukaresti hetilap főszerkesztője, majd felelős szerkesztője. A gazdasági válság idején állás nélkül maradva egy ideig cégfestőként tartja fenn magát. A 30-as évek közepén Brassóba költözik. 1934-től munkatársa, 1938-tól felelős szerkesztője a *Brassói Lapoknak. 1942-ben a temesvári *Déli Hírlap főszerkesztő-helyettese, majd koholt vádak alapján börtönbe került. Szabadlábra helyezve a 40-es évek második felében Kolozsvárt az *Igaz Szó, *Utunk, *Korunk munkatársa.

1935-ben a *Brassói Lapok és a *Népújság Ajándék regénytár c. sorozatában jelent meg Európa patkányai c. kalandregénye, Lőrinczi Lászlóval közösen írt A tyúk nem hibás! c. baromfitenyésztési tanácsadó füzetét az *ÁGISZ *Hasznos Könyvtár c. sorozatában adta közre 1936-ban. Ugyanabban az évben az ESZC és a Kolozsvári Magyar Színház közös drámapályázatán a bírálóbizottság előadásra érdemesnek minősítette A vörös kör c. színpadi alkotását.

Szerkesztésében jutott el az olvasókhoz az Erdélyi mesevilág c. gyermekkönyv (Arad 1943; 2. kiadás: Mv. 1947). Viharos kézfogó c. egyfelvonásos népi játéka 1959-ben magyarul és románul, 1961-ben Temesvárt szerb fordításban is megjelent.

A románmagyar közös irodalmi múlt kutatója, a románmagyar kapcsolatok ápolásának cselekvő részese. Az 50-es évek folyamán közölt cikkeivel és tanulmányaival, klasszikus és kortárs szerzők köteteinek gondozásával, valamint fordításaival a román irodalom magyar nyelvű népszerűsítésének kötelezte el magát. Fordításában látott napvilágot Leonid Petrescu Egy ebéd kalandjai c. tudománynépszerűsítő munkája (1955) és V. Em. Galan Szomszédok c. kötete (1956); majd Kacsó Sándorral együtt ültette át Ion Călugăru Egy mihaszna gyermekkora c. regényét (1958; 2. kiadás 1964), Majtényi Erikkel Al. Vlahuţă válogatott írásait (Hideg tűzhely mellett. Mv. 1959). Számos irodalomtörténeti megemlékezést, esszét írt román írókról, s igazi műfajára az irodalompublicisztikai és filológiai erényeket ötvöző írói monográfiákban talált rá. A fiatal Eminescu c. könyve (1959) után jelent meg Eminescu élete és költészete c. nagy monográfiája (1962), amelyet az Írószövetség 1963-ban irodalomtörténeti és kritikai díjával jutalmazott, majd pedig a Mihail Sadoveanu (Egy nagy élet és egy nagy életmű története, 1964) c. posztumusz műve.

A kard c. történelmi színjátékát, amely iskolája, az enyedi kollégium 1704-i felégetését, Pápai Páriz Ferenc rektorságának idejét idézte fel, a kollégium fennállásának 350. évfordulója alkalmából Nagy Géza bevezetőjével a *Művelődés (1972/10) közölte.

Írói álneve: Régeni András.

(M. H.)

Nagy Pál: K. E.: A fiatal Eminescu. *Igaz Szó 1959/11. Jancsó Elemér: Széljegyzetek egy úttörő munkához. Az Eminescu-monográfiáról. *Utunk 1962/36; uő: K. E.: Mihail Sadoveanu. *Igaz Szó 1965/1. Kacsó Sándor: Egy monográfia előzményeiről. *Utunk 1964/24; újraközölve Írókírások. 1964. 12834. Dávid Gyula: Sadoveanu-kutatások elé. *Korunk 1965/11; újraközölve Találkozások. 1976. 20712. Egy be nem fejezett monográfia. Mózes Huba: A népköltészet édes gyermeke. *Utunk 1965/9. Vita Zsigmond: Egy könyvsorozat terve. *Utunk 1981/32.

ÁVDolg: Szabó-Máthé Barna: K. E. két világháború közötti publicisztikája. 1967.