Kalotaszeg magyar irodalma

oldal nyomtatása Share

Kalotaszeg magyar irodalma ama történeti-néprajzi tájegységhez kapcsolódik, mely "a kolozsvárnagyváradi vasútvonal, illetőleg országút közén és két oldala mentén Kolozsvártól egészen Csucsáig terül el, és amelyet délen a Gyalui-havasok északi, nyugaton a Vlegyásza-havas és a Meszes-hegylánc keleti lába foglalnak be. Ehhez az egységes, eléggé zárt és keletnyugati húzódású területhez dél felé vékony nyúlványban csatlakozik még néhány falu a gyalujárai út mentén egészen Alsójáráig, melyeket néprajzilag szintén Kalotaszeghez kell számítanunk." Kós Károly e néprajzi szempontú körülhatárolását *Kelemen Lajos történeti betájolása ekképp egészíti ki: "Kevesen tudják, hogy a mai Kalotaszeg már csak utolsó keleti maradványa annak a Kalota nevű nagy területnek, mely a középkorban a Berettyótól a Sebes-Körös forrásvidékéig ezt a nevet viselte." A színpompás, gazdag népi hagyományokat őrző tájegység melyhez Bánffyhunyad központtal mintegy ötven magyar és vegyes lakosságú falu tartozik néprajzilag voltaképpen három jól körülhatárolható részre tagolódik: a havasok alatti Felszegre (a Sebes-Körös és a Kalota pataka közötti háromszögben), az Almás-patak völgye mentén a Szilágysággal határos Alszegre, valamint a Kolozsvár közelében fekvő Nádasmentére. Bár nemzetiségi művelődésünkben és irodalmunkban elsősorban Kós Károly munkássága révén vált ismertté, az irodalomtörténet több kalotaszegi származású írót is számon tart. A tájegység legkorábban feltűnt írójaként Nagyfalvi György deákot tartjuk számon, akinek Bánffyhunyadon szerzett Chain és Ábel históriája c. éneke (1557) egy kéziratos kötetben maradt fenn (Régi Magyar Költők Tára VI. Bp. 1896). Sokkal több adat áll rendelkezésünkre a XVI. század egyik legtermékenyebb énekszerzőjéről, Valkai Andrásról (15401587), aki elsőként dolgozta fel költői formában Bánk bán históriáját. A valkói kisnemes a gyulafehérvári fejedelmi kancellária humanista légkörében vált a világi irodalom művelőjévé. Hat históriás énekében a Mohács utáni közhangulatot fejezte ki, a zilált erdélyi bel- és külpolitikai viszonyok okozta bánatnak és keserűségnek adott hangot. A XVII. század végéről még az Angliában tanult Bánfihunyadi Márton alkimista egy elégiáját és Medgyesi Pálhoz írott levelét ismerjük.

A tudósként és eposzíróként egyaránt becsült Debreczeni Márton (18021851) Magyargyerőmonostor fia. Itt tevékenykedett *a népdal- és népballadagyűjtő, költői "beszélyeket" író Hóry Farkas (18131872) is, akinek fia és lánya egyaránt beírta nevét művelődéstörténetünkbe. Hóry Béla (18461909) az *Erdélyi Irodalmi Társaság szervezőjeként tűnt ki, Gyarmathy Zsigáné Hóry Etelka (18431910) pedig azzal, hogy a kalotaszegi varrottasnak nemzetközi hírnevet szerzett. Azt viszont kevesen tudják Kalotaszeg "nagyasszonyáról", hogy 1886 és 1907 között mintegy húsz önálló elbeszéléseket és regényeket tartalmazó kötete jelent meg. *Debreczeni László szerint Gyarmathyné népies prózája éltetőbb levegőt hozott az irodalomba, s ugyanakkor "hirdetője volt *a nép erejéből a munka által való megújulásnak" (*Erdélyi Fiatalok 1935/II).

Ady Endre nemcsak felesége, a Csucsán született *Boncza Berta révén kötődött Kalotaszeghez: nyárszói dédszüleinek kiterjedt atyafiságát is számon tartotta. A költő kalotaszegi rokonságának genealógiáját először Kós Károly tárta fel Ady Endre és Kalotaszeg c. írásában (*Erdélyi Helikon 1928/2), s részletesen szólt a nevezetes kalotaszentkirályi látogatás 1914. június hatására megszületett híres Ady-vers, A Kalota partján keletkezéstörténetéről is.

A század első évtizedében, amikor Bartók és Kodály felfedezi az erdélyi *népzene különleges értékét, Kós *a népi építészetet tanulmányozza. Így kerül egyre bensőségesebb kapcsolatba Kalotaszeggel. Sztánán vásárol földet, 1910-ben felépíti rá legendássá vált Varjúvárát, és még ugyanabban az esztendőben feleségül veszi a türei Balázs Idát. Régi Kalotaszeg c. munkáját (Magyar Iparművészet 1911. 157215.) már itt írja; 1912 telén itt szerkeszti a 12 számot megért Kalotaszeg c. képes hetilapot. És amikor az I. világháború után döntésre kényszeríti sorsa, ő tudatosan a "választott szülőföld" szolgálata mellett dönt. Az már, logikus következménye népszemléletének és kalotaszegi kötődésének miként a Kalotaszegi vállalkozás c. visszaemlékezésében feleleveníti (*Korunk 1971/10) , hogy az 1921-ben Bánffyhunyadon zászlót bontó Erdélyi *Magyar Néppárttal épp innen indítja meg a *romániai magyarság első demokratikus szervezkedését. Irodalmi munkásságának előtérbe kerülésével az erdélyi öntudat forrásait keresi, s így nagy előszeretettel fordul a szülőföld múltjának megtartó *igazságaihoz, *a népi együttélés törvényeihez. Mert s ezt *Debreczeni László vette észre, Kós népi tájékozódásának mélyebb értelmét felmutatva : "Népek között itt alakult ki az az ideális harmónia, amikor egymást támogatva élnek, anélkül hogy az egyik is kívánná a másiktól vagy maga megtenné természeti adottságainak feladását" (*Erdélyi Fiatalok 1932/IIIIV). Egy lehetséges kalotaszegi krónika lapjait írja Kós mindvégig, attól függetlenül, hogy elbeszélésben, regényben, drámában szólal-e meg vagy pedig a tudomány és a *művészet határterületén szerveződő műfajokban (A Gálok; 1921; Varjú-nemzetség, 1925; Kalotaszeg, 1932; Budai Nagy Antal, 1936).

Kalotaszeg népe nemcsak Kós művészi átlényegítése révén, a történelmi üzenet hordozójaként jelent meg a 30-as évek színpadán, hanem a maga autentikus *művészetének színpompás ragyogásával is. Ez *Szentimrei Jenő nem kis anyagi áldozattal járó vállalkozásának köszönhető, aki öt kalotaszegi falu mintegy ötven népi szereplőjével 1935-ben színre vitte a Csáki bíró lánya c. balladajátékot. A revelációt jelentő balladafeldolgozás Szentimrei munkája 38 előadást ért meg erdélyi, bánsági, partiumi városokban, valamint Bukarestben és Budapesten. Szentimreinek, akit sztánai háza is a tájhoz kötött, az volt a törekvése jegyezte fel *Kemény János , hogy "keretet adjon mindannak, amit be akart mutatni Kalotaszegen összegyűjtött kincseiből: népviseletnek, szokásoknak, rigmusoknak, régi énekeknek, táncoknak, megszámlálhatatlan ősi szépségeknek" (*Erdélyi Helikon 1936/2).

Kalotaszeg tájának és népviseletének szépségét vitte vetítővászonra Séfeddin Sevket Tibor Kalotaszegi madonna c. regényének filmváltozata (1943).

Az utóbbi évtizedek irodalmi terméséből *Katona Szabó István kalotaszegi ihletettségű regényét kell megemlítenünk (Borika, 1959), s ő a szerzője az *Új Élet hasábjain megjelent Kalotaszegi krónika c. 14 részből álló riportsorozatnak is (1972/151973/4). Kalotaszeg mai életének katarktikus hatású alkotása azonban nem a szépirodalom, hanem a tévéfilm nyelvén és eszközeivel született meg (Egyetlenem, 1975). Szerzője, a tévészerkesztő és drámaíró *Csép Sándor öt év múltán szembesítette az egykeveszedelemről készített filmet a valósággal, s a film hatására bekövetkezett fordulatot írásban is rögzítette (Katarzis, vagy csak éterbe kiáltott szó? *Korunk 1980/4).

Mennyiségileg jóval több forrásmunkát kell számba vennie annak, aki a *művészeteken-irodalmon túlmenően Kalotaszeg tudományos felfedezésének eredményét akarja áttekinteni. S itt nem hagyható figyelmen kívül, hogy e felfedezésben milyen nagy szerepe volt Jankó János munkatársának, Czucza János kalotaszentkirályi tanítónak, valamint Gyarmathy Zsigánénak, aki fél évszázadon át volt Kalotaszeg művelődési és szellemi életének irányítója. "Érdeklődése korán a táj *művészete felé fordul írja róla a *Korunkban S. Bartha Éva (1973/11) , tizenkilenc évesen már népdalgyűjtéssel jelentkezik Gyulai Pálnál. A kalotaszegi népművészet szerelmeseként bejárja a falvakat, gyűjti, rajzolja az ősi mintákat. Gyönyörű gyűjteménye egyre gazdagodik, híres kancsótárának minden darabja régiség, unikum. Megismerkedik és állandó kapcsolatba kerül kora több jeles etnográfusával, segíti gyűjtésben, kincsfeltárásban Herman Ottót, Xántus Jánost, Herrmann Antalt, a fonográffal való népdalgyűjtés úttörőjét, Vikár Bélát. Jankó János Gyarmathyék segítségével írta Kalotaszeg *magyar népe (1892) c. munkáját; Malonyay Dezső A kalotaszegi *magyar nép *művészete (1907) c. könyvéhez is többször kérte Gyarmathyné tanácsát... Az ő vendégeként járt és festett Kalotaszegen Munkácsy Mihály, az angol Walter Crane, a preraffaeliták vezére, Edvi-Illés Aladár, Körösfői-Kriesch Aladár, a gödöllői művészcsoport vezetője."

Jelentős művelődéstörténeti mozzanatokról van szó, hiszen a kalotaszegi népművészet felfedezésével kezdődött el lényegében a *magyar népművészet iránti érdeklődés nemzetközi térhódítása. S ehhez Gyarmathyné nemcsak hírverőként és a kalotaszegi háziipar megszervezőjeként járult hozzá, hanem a Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából c. könyvével (1896) is. Amikor pedig Herrmann Antal bérbe veszi Jegenyefürdőt s azt Kalotaszeg tanulmányozásának telepévé avatja, Gyarmathyné főmunkatársa a Bánffyhunyadon kiadott Kalotaszeg c. néprajzi-közművelődési hetilapnak (189091).

Jankó János néprajzi és Malonyay népművészeti monográfiáját úgy tartjuk számon, mint Kalotaszeg felfedezésének két klasszikus forrásművét. A tulajdonképpeni részletkutatások azonban csak az 1930-as évektől indultak meg. A századforduló klasszikusai és a későbbi kutatók munkája közötti folytonosságot Kós Károly életműve biztosította. "Páratlan, amit Kós Károly cselekedett írja Kósa László , egyetlen vidék teljes műveltségét tette közkinccsé: tollal, ceruzával, vonalzóval, rajzban, képben, írásban és szóban, kőbe, fába, irodalomba és történetírásba örökítve. Tevékenysége nyomán utóbb éppen ez a vidék lett a Kolozsvárt művelt magyar honismereti tudományok: falukutatás, népnyelvi és etnográfiai, történeti és szociológiai vizsgálatok műhelyévé" (Tiszatáj 1972/11).

A kutatások megélénkülésével függ össze az is, hogy fél évszázad múltán beteljesedhetett Herrmann Antal álma, és 1933. okt. 15-én megnyílt a Kalotaszegi Néprajzi Múzeum. A Kós Károly és Daróczy Ferenc szervezésében összegyűjtött, a kalotaszegi nép önzetlen adakozásából származó gazdag anyag a II. világháború végén sajnos jórészt megsemmisült vagy elkallódott. A felszabadulás után az MNSZ és az EME megbízásából dr. Kós Károly néprajztudós irányításával *Morvay Pál tanár kezdi újra a gyűjtést, s a bánffyhunyadi *ifjúság segítségével 1947 őszére berendezi a múzeumot, amely működésének két évtizede alatt is tovább gazdagodva, látogatók ezreivel ismertette meg a színpompás népi *művészet gazdagságát (egészen 1967-ig). A 70-es években sajtónk többször is szorgalmazta a múzeum megnyitását, amelynek újjászervezése most van folyamatban.

Kalotaszeg néprajzi feltárása nemcsak gazdagnak, hanem teljesnek is mondható. Nagy Jenő már a 30-as évek második felében hozzálátott *a népviselet tanulmányozásához; akkori tanulmányai mellett különösén Palotay Gertrud és Kresz Mária munkássága érdemel figyelmet. Palotay 194243-ban két terjedelmes munkát szentelt a kalotaszegi népviseletnek, ill. a varrottasoknak, 1947-ben pedig kalotaszegi gyűjtés alapján magyarromán népviseleti kapcsolatokról értekezett. Kresz Mária 194143 között Nyárszón gyűjtötte a mai napig legteljesebb kalotaszegi néprajzi falumonográfia anyagát (A gyermekkor és az ifjúkor néprajza egy kalotaszegi faluban). *Kovács Ágnes 1943-ban két kötetben adta ki Kalotaszegi népmesék c. gyűjteményét.

*A népnyelv kutatásában a Szabó T. Attila irányította kolozsvári nyelvészeti iskola ért el számottevő eredményeket. Ő jelentette meg saját és munkatársi gyűjtés alapján a Kalotaszeg helynevei c. kiadványt (1942). Ezt követte a Huszonöt lap "Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé"-ből (1944) Szabó T. Attila, *Gálffy Mózes és *Márton Gyula szerkesztésében. 1965-ben jelent meg Bukarestben Gálffy és Márton terjedelmes tájszógyűjteménye (Studii de lexicologie. 5156.) és Budapesten Szabó Zoltánnak A kalotaszegi nyelvjárás igeképző-rendszere c. munkája. Önálló kötetben az igeragozásról 1972-ben *Vámszer Márta értekezett, a magánhangzó-rendszer sajátosságait *Lakó Elemér foglalta össze (1974). *B. Gergely Piroska 1977-ben A kalotaszegi magyar ragadványnevek rendszere, 1981-ben pedig A kalotaszegi magyar családnevek rendszertani és funkcionális vizsgálata c. alatt jelentetett meg egy-egy kötetet. A kalotaszegi nyelvjárás kutatásának történetét *Péntek János írta meg (NyIrK 1971/1).

Az újabb néprajzi munkák szerzői közül szintén Nagy Jenő neve kívánkozik az élre, aki 1958-ban adta közre A kalotaszegi népi öltözet c. könyvét. Később két szerzőtársával, Faragó Józseffel és Vámszer Gézával 194950-ben gyűjtött anyag alapján monografikusan is feldolgozta ugyanezt a témát (Kalotaszegi *magyar népviselet, 1977). *Olosz Katalin és *Almási István Magyargyerőmonostor népköltészetéről írt monográfiát (1969), *Nagy Olga pedig kalotaszegi népmesegyűjtésének darabjait tette közzé köteteiben (A Nap húga meg a pakulár, 1973; A szegény ember táltos tehene, 1976). *Szabó Géza Kiskapus mesekincséből adott ki több kötetre valót. *A népi kerámia kutatása Végh Olivér nevéhez fűződik (Kalotaszegi fazekasság, 1977). A 70-es években közreadott tanulmányai után *Péntek János írta meg a tájegység népnyelvének és népművészetének összefüggéseit feltáró monográfiáját (A kalotaszegi népi hímzés és szókincse, 1979). 1980-ban Sinkó Kalló Katalin adott ki albumot a kalotaszegi nagyírásosról. A tájegység etnobotanikai monográfiáját *Péntek János és Szabó Attila készítette el (Népélet és növényvilág, 1982), *a népszokásokat *Salamon Anikó és *Vasas Samu dolgozta fel (Kalotaszegi ünnepi szokások, 1986). Ugyancsak készen áll *Vasas Samu Népi gyógyászat c. monográfiája is. A műemlékeket Kabay Béla vette számba (*Korunk 1973/11), s közleményét hét év múltán újabb adatokkal bővítette az 1981-es *Korunk Évkönyvben.

Kalotaszeg gazdag néprajzi és irodalmi hagyatéka új, korszerű feldolgozásban jutott a közönség elé mind az *iskolai színpad, mind a műkedvelő színjátszók jóvoltából. A bánffyhunyadi diákok 1967-ben felújították Szentimrei Csáki bíró lánya c. darabját, majd *Vasas Samu feldolgozásában színpadra vitték 1972-ben a Görög Ilona, 1975-ben a Fehér Kalára c. népballadát. A Naszódi házaspár vezette magyarbikali népi együttes 1980-ban az "Ős-Bánk bán"-t, Valkai András Bánk bánról szóló históriás énekét alkalmazta színpadra Buzás Pál zongoraművész és *Kovács Ildikó rendező közreműködésével. Gyarmathyné Hóry Etelka A lélek c. elbeszélését *Palocsay Zsigmond dramatizálta Virradat címen. A darabot *Vasas Samu saját gyűjtésű népszokás- és népdalanyaggal egészítette ki, s a Kós Károlyról elnevezett bánffyhunyadi művelődési kör színjátszó csoportja 1981-ben országos első díjat nyert bemutatásával.

A tájegység (kiegészítésre szoruló) helyismereti könyvészetét mely felöleli az általános műveket, a kalotaszegi kiadványokat, valamint a történelem, szociográfia, közgazdaság, közigazgatás, jog, művelődés, oktatás, egyház, egészségügy, geológia, földrajz, biológia, nyelvészet, folklór, néprajz és népművészet szakterületeket *Váczy Leona állította össze, és a *Korunk jelentette meg kalotaszegi súlypontú számában (1973).

(Cs. P.)

Kós Károly: Régi Kalotaszeg. Magyar Iparművészet 1911. 157215.; uő: Ady Endre és Kalotaszeg. *Erdélyi Helikon 1928/2; uő: Kalotaszeg. Kv. 1932. Kalotaszegi Hírek. Független politikai hetilap. Szerkesztő Löb Vilmos. Bánffyhunyad 193233. Czirják Károly: A Kalotaszegi Néprajzi Múzeum. *Erdélyi Fiatalok 1933/3. *Kemény János: Kalotaszeg a színpadon. *Erdélyi Helikon 1936/2. Szabó T. Attila: Kalotaszeg helynevei. Kv. 1942; uő: *Gálffy Mózessel és *Márton Gyulával: Kalotaszeg és vidéke. 12 nyelvtérképlap bevezetővel. Mutatvány a Magyar *Nyelvatlasz próbagyűjtéseiből. Szerkesztette Bárczi Géza. Bp. 1947; uő: Kalotaszeg tájszólásáról. *Igazság 1968/279. *Kelemen Lajos: Kalotaszeg történelmi és műemlékei. *Kolozsvári Szemle 1944/2; újraközölve Művészettörténeti tanulmányok I. 1977. 20612. Tulogdi János: Kalotaszeg földrajza. *Kolozsvári Szemle 1944/2. *Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék. Új *Magyar Népköltési Gyűjtemény VVI. Bp. 1944. Kresz Mária: A gyermekkor és az ifjúkor néprajza egy kalotaszegi faluban. Ethnographia, Bp. 1944/34; uő: A fiatalság társas élete a kalotaszegi Nyárszón. Néprajzi Közlemények, Bp. 1960/1. György Lajos: Valkai András, egy kalotaszegi énekszerző a XVI. században. Kv. 1947. Keszy-Harmath SándorKeszy-Harmathné Moravszky Edit: A kalotaszegi egykéről. *Korunk 1957/6. Balogh Edgár: Haladjon és maradjon meg Kalotaszeg; Dr. Kós Károly: Hunyadi híres vásárok; Nagy Jenő: "Virít, de nem rikít". *Igazság 1968. nov. 10. Kósa László: Kalotaszeg ösvényein. Tiszatáj, Szeged 1972/11. *Vámszer Márta: A kalotaszegi nyelvjárás igealakjai. 1972. Kabay Béla: Kalotaszegi műemlékek kisadattára; Bazsó Zsigmond: A holnap Kalotaszegen; S. Bartha Éva: Kalotaszeg nagyasszonya; *Váczy Leona: Kalotaszeg helyismereti könyvészete; Sebestyén Mihály: Kalotaszeg népoktatása a XV. századtól 1848-ig. *Korunk 1973/11. Barazsuly Emil: Meghívó a kalotai falumúzeumba. *Igazság 1973/111. Katona Ádám: Kalotaszeg "divatjai". *Igazság 1977. aug. 28. *Vasas Samu: Eltűnik-e a kalotaszegi népművészet? *A Hét 1979/14. Beke György: Kalotaszeg kincse azé, aki becsülni tudja. Beszélgetés Fekete Károllyal. *A Hét 1981/5.