Kántor Lajos (Kolozsvár, 1937. aug. 7.)

oldal nyomtatása Share

Kántor Lajos (Kolozsvár, 1937. aug. 7.) irodalomtörténész, kritikus, művelődéstörténész, szerkesztő. Idősb ~ Lajos fia, ~ Erzsébet férje. Szülővárosában, a Református Kollégiumban kezdte középiskolai tanulmányait, ennek utódjában, a 2. számú Fiúközépiskolában érettségizett (1954), a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát (1959), majd a BabeşBolyai Egyetemen doktorátust (1979). 1959-től kezdve a *Korunk irodalmi szerkesztője, 1963-tól a művészeti rovat vezetője is; a *Korunk Galéria irányítója. Kritikáit, irodalmi publicisztikáját az *Utunk, *Igaz Szó, *A Hét, România Literară, Gazeta Literară, Steaua közli, tanulmányai a *Korunk, NyIrK, Magyarországon a Valóság, Kortárs, Új Írás, Napjaink, Tiszatáj, Nagyvilág, Élet és Irodalom, Irodalomtörténeti Közlemények, Csehszlovákiában az Irodalmi Szemle, Jugoszláviában a Híd, Új Symposion hasábjain, valamint napilapokban szerepelnek.

Első kritikáit az *Utunk közölte (1953). Mint egyetemi hallgató Móricz Zsigmond stílusát elemezte Nyelvi tudatosság és realizmus c. tanulmányában (NyIrK 1959/14), államvizsgadolgozatában pedig Az ember tragédiája körül támadt százados harcot mutatta be, a Madách-kérdéssel kapcsolatban a magyar irodalomkritika, irodalomtörténetírás és irodalompolitika száz évének keresztmetszetét adva (munkája később Budapesten megjelent). Már *Kacsó Sándor ajánlásával bevezetett *Forrás-kötete, az Írástól emberig (1963) felfigyeltetett arra, hogy a művészi jegyeket mutató irodalombírálatot eredeti műfajként becsüli, s mint kritikus a költői magatartás formáit, a költői eszközök hatékonyságát vizsgálva növekvő jelentőséget tulajdonít a kortárs *Forrás-nemzedék tudatosságon alapuló gondolatiságának.

Gazdag hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerbe foglalt irodalomtörténeti munkásságában több sajátos vonulatot különböztethetünk meg. Az egyik ilyen vonulat Móricz-művek kommentálása és megjelentetése alkalmából (A boldog ember, 1964; Májusi eső, 1966; Életem regénye, 1975; Ebéd, 1976; Életre ítélve, Idill, 1978; Móricz Zsigmond közöttünk, 1979) konkrét példákon bizonyítja a lírai próza műfajiságát, hogy Vallomásos Móricz Zsigmond c. kismonográfiájában (1968) ki is jelentse: "a legnagyobb magyar epikusként tisztelt Móriczot a lírikusok vagy legalábbis a lírai ábrázolást gyakorló alkotók közé soroljuk be". Több mint egy évtized további kutatásai után ér el az elméleti összefoglalásig, amely Líraiság a XX. századi magyar novellában címmel doktori disszertációja (1979), majd Líra és novella c. kötetében (1981) a nyilvánosság elé kerül. *Tamási Áron balladisztikus novelláit modellként elemezve a lírai novella tételbe fogalmazásáig jut el; ennek meghatározója szerinte valamely érzelmi, hangulati jelentésű egyetemes vagy sajátos népi motívum, mely feloldja a művész és a mű távolságát, egybekapcsol múltat és jelent az idő lírai kezelésében, s elősegíti a lírai képalkotást.

Átfogó jellegű irodalomtörténeti vonulatot alkotnak a *századunk irodalmi fejlődését nyomon követő részlettanulmányai, esszéi. Ezekben a hagyományos irodalomszociológiai, lélektani, stilisztikai elemzés mellett a korszerű motívumvizsgálatra, a különféle struktúrák felmérésére törekszik, és számon kéri a nemzetközi összehasonlítást. Az Alapozás c. tanulmány- és esszégyűjteményben (1970) Thury Zoltán, Kosztolányi Dezső, Gelléri Andor Endre, Illyés Gyula bemutatása emelkedik ki, s új módszerességgel kap magyarázatot *Kacsó Sándor, Nyírő József, *Tamási Áron novellaművessége, Szabédi László (A ráció romantikusa) és *Horváth Imre pályája, mellettük a Bartalis-vers titkának megfejtése is (Az egyszerűség vonzása). Az "alapozás" eredményeként készült el Láng Gusztávval közösen 1971-ben a Romániai magyar irodalom 19451970 és javított második kiadása (1973), a felszabadulás utáni romániai magyar irodalom negyedszázadának első hazai áttekintése. E kutatás folytatásaként kerül sor többek közt *Kemény János (1972), *Szilágyi Domokos (1978), *Reményik Sándor (1983) műveinek értelmezésére is a RMI sorozatában megjelent köteteik bevezető tanulmányaiban, majd az előző összegező számbavételt 1980-ig kiegészítve a Béládi Miklós szerkesztette mai magyar irodalomtörténet IV. kötetében (Bp. 1982).

Szerkesztői gyakorlatához kötődnek sajtótörténeti vagy ahhoz közel álló témájú (a sajtóban elfelejtve rejtőző adatokat feltáró) tanulmányai is, amelyekben részletező következetességgel a romániai magyar irodalom vitás kérdéseit pásztázza végig, főleg a *Korunk múltjával kapcsolatban. Ide tartozik a különböző folyóiratokban elszórva megjelent, majd Korunk: *avantgarde és népiség c. alatt (Bp. 1980) összegyűjtött írások közül a Készülődés a *Korunkra (1966), a publicista *Gaál Gábor bemutatása, továbbá a romániai magyar avantgárd *forrásvidékét kritikailag ellenőrző A Genius-legenda és a Genius (1976) és Dienes László *avantgarde-ja ugyanebből az esztendőből, majd A hiány értelmezése c. önálló kötet (1980) mint negatívban készült kép a "József Attila Erdélyben"-témáról: ebben az itt személyesen nem járt költő sokszoros az Erdélyi Helikontól a *Korunkig és a Brassói Lapokig, Dsidától és Kuncz Aladártól *Gaál Gáborig terjedő kötődéseit tárja fel és elemzi. Sajtótörténeti érdeklődéseiből táplálkozik kritikai cikksorozata az *Utunkban a *vallani és vállalni-vita keletkezéséről és lefolyásáról (1981), majd egy kolozsvári rádió-előadássorozata a *Világosság oldalain kibontakozott új irodalmi kezdetekről a II. világháború után (1983).

Érdeklődését a művészetek iránt A megtalált színház c. kötet (Kv. 1976) jelzi: egy évtized színháztörténetét átfogó színikritikái a megírt dráma és a színpadi jelenítés összefüggéseit világítják meg. Egy másik kötete, a Kép, világkép (1977) a régi *Korunk művészeti anyagának feldolgozásával foglalja új összefüggésrendszerbe a folyóirat történetét, kifejtve a nemzeti és egyetemes, a partikuláris hagyomány és a modern világlátás, korszerű formanyelv összeegyeztethetőségét műkritikában és esztétikai gondolkodásban, képkultúrát szorgalmazva. Ide tartozik három művészeti útirajza is: Utazás a gyökerek körül (Kv. 1972), Szárny és gyökér (Kv. 1979), Milyen az út? (Kv. 1983). Közben jelennek meg gondozásában a *Korunk Galéria katalógusai, amelyekben képzőművészetünk nagyjai és elismert tehetségei mellett a *fiatalok művészetét is felkarolva, esztétikai véleménycserét sürget "Moholy Nagy és Brâncuşi, Kállai Ernő és Dési Huber" európai szellemében. Ugyanez a törekvése testesül meg a Kriterion Galéria három kötetéhez írott bevezetőiben (Deák Ferenc, 1982; Paulovics László, 1983; Cseh Gusztáv, 1983).

Nemcsak a negyedszázados *Korunk-szerkesztésben, hanem a könyvkiadás munkálataiban is szerepet vállalt. Válogatta, bevezette, írói portrékkal látta el, jegyzetelte a mai magyarországi irodalomból Föld, csillag címen novellák (1970), Nagy tél után címen versek (1974) gyűjteményét; Tineri poeţi maghiari din România címen román nyelvű antológiát szerkesztett a *Forrás-költők verseiből (Kv. 1979). Dincolo de formă címen pedig összeállította a romániai magyar próza és költészet legjavának román nyelvű antológiáját (1981). Dávid Gyulával közösen magyarra fordította Adrian Marino Bevezetés az irodalomkritikába c. munkáját (1979), elő-, ill. utószavakban ismertette a magyar olvasókkal számos román író személyiségét. Kiemelkedik Vasile Rebreanu, Anton Holban, Augustin Buzura, Eugen Simion irodalomtörténeti bemutatása.

Önálló kötetei: Írástól emberig (*Kacsó Sándor bevezetőjével, *Forrás 1963); Százéves harc "Az ember tragédiájá"-ért (Irodalomtörténeti Füzetek 53. Bp. 1966); Vallomásos Móricz Zsigmond (kismonográfia, 1968); Alapozás (tanulmányok, esszék, 1970); Utazás a gyökerek körül (útirajz a modern művészetekről az Adriától a Balti-tengerig, Kv. 1972); Kép, világkép (A régi *Korunk az új művészetért. 1977); Korváltás (kritikák, tanulmányok, 1979); Szárny és gyökér (Utazás A-tól Z-ig. Cseh Gusztáv illusztrációival, Kv. 1979); Korunk: *avantgarde és népiség (Irodalomtörténeti és kritikai portyázások. Bp. 1980); A hiány értelmezése (József Attila Erdélyben. Deák Ferenc rajzával, 1980); Líra és novella (A sólyom-elmélettől a Tamási-modellig. 1981); Milyen az út? (Kv. 1983).

Használta a Köves László írói álnevet.

(B. E.)

Jancsó Elemér: K. L.: Írástól emberig. *Igaz Szó 1964/6. Beke György: K. L. vallomása Móricz Zsigmondról. *Hargita 1968. szept. 29.; uő: K. L. alapozása. *Hargita 1971. ápr. 4.; uő: K. L. Interjú a Tolmács nélkül c. kötetben. 1972. 592606.; uő: K. L.: A megtalált színház. Tiszatáj, Szeged 1976/12; uő: Élő irodalom és irodalomtörténetírás. Beszélgetés K. L.-sal. *A Hét 1981/51. Láng Gusztáv: Kísérletek és eredmények. *Utunk 1968/51. Kiss Ferenc: K. L.: Alapozás. Kritika, Bp. 1970/11. Szőcs István: A neves kritika. Észrevételek K. L. Alapozás c. kötetéről. *Igaz Szó 1971/7; uő: Elvont kézzelfoghatóság. *Igaz Szó 1972/4. Balogh Edgár: Folytonosság és átváltás az irodalomban. Igáz Szó 1972/1. Kovács János: Mellőzött történetiség. *Igaz Szó 1972/2. Éltető József: Romániai magyar irodalom. *Igaz Szó 1972/3. Szőcs Kálmán: Ikernemzedék. *Igaz Szó 1972/4. Bretter György: És hová érkezett? *A Hét 1973/27. Marosi Péter: A megtalált cikk. *Utunk 1976/44; uő: Színikritikától a dramaturgiáig. *Korunk 1978/6, újraközölve Világ végén virradat. 1980. 23244. Borcsa János: Vendégünk volt: K. L. Beszélgetés. Megyei Tükör 1976. dec. 25. Tóth Sándor: Korszerű képpel korszerű világképért. *A Hét 1978/7. Cs. Gyímesi Éva: Az intézményesült alany felelőssége. Metakritikai széljegyzetek. *Utunk 1980/7; uő: A sólyom-elmélettől a Tamási-modellig. *Utunk 1982/19. Judik Tamás: Londoni percek. Beszélgetés K. L.-sal. *Igazság 1980. jún. 1. Salló László: Líra és novella. *Előre 1982. máj. 19. Huber András: Milyen az út? *Igazság 1983. júl. 13.

ASZT: K. L. a két Árva Bethlen Katáról. TM 656. K. L. köszönti Fülöp Antal Andort. LM 2169. K. L. az irodalom közösségformáló szerepéről. LM 3203.