Kapusy Antal

oldal nyomtatása Share

Kapusy Antal (Temesvár, 1929. ápr. 13. 1978. jún. 20. Előpatak) orvosi és lélektani szakíró, műfordító, szerkesztő. Középiskoláit szülővárosában végezte (1947), orvosi oklevelét a marosvásárhelyi OGYI-ban szerezte (1954); ugyanitt a mikrobiológiai tanszéken gyakornok, 1957-től az élettani tanszéken laboratóriumi főnök, majd tanársegéd. Súlyos betegsége miatt 1971-ben nyugdíjazták, Marosszentgyörgyre, később Gyimesfelsőlokra költözött, ahol tudományos és ismeretterjesztő irodalmi tevékenységét folytatta. Feladatául tűzte ki az orvostudomány népszerűsítését, a Falvak Dolgozó Népe, Hargita, Megyei Tükör hasábjain egészségügyi tanácsadást szervezett.

Érdeklődésének középpontjában az öregedés élet- és lélektana állt, orvosi, gerontológiai, biológiai, társadalomlélektani írásaival jelentkezett. Ezek közül kiemelkedik a *Korunkban megjelent Az öregedés lélektana (1971/9), A pszichoszféra védelmében (1972/11) s Génkészlet és magatartás (III. 1976/7, 8) c. tanulmánya, valamint *A Hétben közölt Az én vezérem bensőmből vezérel (1978/13) s a *TETT 1977-es legelső számából a Szabályozott öregedés.

A lengyel irodalomból válogatott versek, novellák, regényrészletek fordításával, szépirodalmi ismertetésekkel az Utunk, *Korunk munkatársa. A Kriterion *Korunk Könyvek c. sorozatának szerkesztőbizottsági tagja 1976-tól haláláig.

Kötete: Az öregedés tudománya (*Korunk Könyvek 1974).

Demény Dezső: Könyv az öregedéstudományról. *Korunk 1975/6. *Molnár Gusztáv nekrológja. *A Hét 1978/27. Gáll Ernő: Hagyatéka: "szellemerkölcs". *Korunk 1978/8.